Vízgazdálkodás, 1963 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1963-03-01 / 1. szám
22 VÍZGAZDÁLKODÁS A fiatalos metszését gondosan, időben és nagy szakértelemmel kell végrehajtani; ez fokozza a növekedést és jelentősen emeli a törzs műszaki felhasználhatóságát és minőségét. A talaj előkészítés, ültetés, pótlás, ápolás, metszés elvégzése után különösen az állománynevelés kíván sok szakmai jártasságot és gyakorlatot. A nemes nyárfa telepítés országos tervéből a vízügyi szolgálat kereken 20 ezer ha-t teljesít. Jelenleg a csatorna és vízfolyásmenti fásítás területe 11 478 ha-t tesz ki. További fásítás elsősorban a hullámtereken és az Észak- és Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóságok területén van tervbe véve. A tervezett 10 éves vágásforduló esetén 1968- tól kezdődően évente folyamatosan mintegy 2000 ha csatorna és vízfolyás menti nemes nyár állomány — óvatos becsléssel mintegy 160—180 ezer m3 faanyag fog kitermelésre rendelkezésre állni, melynek 80%-a iparifa. Az értékesítésből származó tiszta bevétel — a termelési, szállítási költségek levonása után — 50—60 millió Ft-ra tehető. A Vízügyi Főigazgatóság az évente betervezett — népgazdasági viszonylatban is jelentős — 700 ha hullámtéri erdősítés, 2000 ha csatorna és vízfolyásmenti fásítás és fatermelés szakszerűségének és eredményes teljesítésének biztosítása érdekében — a feladat végrehajtásában részt vevő gát- és csatornaőrök részére az Országos Erdészeti Főigazgatósággal egyetértésben, tanfolyamot szervezett. Az erdősítési, fásítási, fatermelési tervek elkészítésének, az irányításnak és ellenőrzésnek munkáját a Vízügyi Igazgatóságokon jelenleg 8 erdőmérnök és 7 erdésztechnikus végzi. Hibbey Albert erdőmérnök Árvízvédelmi töltésekben épült műtárgyak munkagödre visszatöltésének kérdése Az ország határain belül földből készült árvédelmi töltéseinkben ez idő szerint összesen 961 különböző rendszerű és rendeltetésű műtárgyat tartunk nyilván és gondoskodunk azok árvízbiztonsági szempontból való felügyeletéről és kifogástalan karbantartásáról. Ezeknek a műtárgyaknak túlnyomó részét csőzsilipek vagy szivattyútelepek szívó és nyomó csővezetéke teszi ki. Magyarországon Széchenyi István Tiszadobon 1846-ban kezdte meg a Tisza szabályozását és ezzel az ármentesítő töltések kiépítését. Az ezekbe épült műtárgyak közül igen soknak a kora immár a 100 esztendőt is meghaladta. Az árvízi medernek töltések közé szorításával emelkedtek az árvízszintek, ennek arányában erősíteni kellett a töltéseket, mindezek viszont olyan mértékben növelték a régi műtárgyakra ható terheléseket, amire akkori tervezőik nem lehettek tekintettel. Ma már mind gyakrabban jelentkeznek olyan meghibásodások, amelyek a műtárgyak részletes vizsgálatát, majd felújítását teszik szükségessé. De ezenfelül iparunk és mezőgazdaságunk rohamos fejlődése következtében a jövőben mind sűrűbben újabb és újabb ipari vagy egyéb célt szolgáló vízkivételi művek építéséről is kell gondoskodni. Az árvédelmi töltéseket a műtárgy építése végrehajtásának biztosítása érdekében rövidebbhosszabb időre fel kell bontani, hogy a legszükségesebb méretű munkagödröt kialakíthassuk. Az árvédelmi töltéseknek ilyen célból történő kibontása igen kényes és nagy körültekintést igénylő munka. Ennek megfelelően az erre vonatkozó érvényben levő előírások a gyakorlatban kifejlesztett munkamódszereknek megfelelően elég szigorúak és a kellő biztonsággal vannak megállapítva. Vízszintes rétegek eseten utólagos ülepedésből származóan várható megnyúlás folytan all halnak elő repedések 1. ábra Sokkal kényesebb azonban a töltésekben kialakított munkagödröknek az építés befejezése után, illetve a befejező munkálatokkal párhuzamosan történő újbóli betöltése, vagyis az árvédelmi töltés helyreállítási munkájának az árvédelmi biztonság követelményeit kielégítő mó-
