Vízgazdálkodás, 1963 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1963-03-01 / 1. szám
VÍZGAZDÁLKODÁS 21 góriájú csatornák menti parti sávoknak, depóniáknak felhasználásával lehet teljesíteni. A munkálatok elvégzésére — talaj előkészítésre, telepítésre, ültetési anyag beszerzésére, szállítására, pótlására, 3 évi ápolására — beruházási hitel áll rendelkezésre. Az állománnyal és az abból származó jövedelemmel az OVF rendelkezik. Az ipari fát az államerdészetnek felvásárlásra fel kell ajánlani. A fásításra vonatkozó — az Országos Erdészeti Főigazgatósággal egyetértésben készülő — utasítás ismerteti a fásítás vízgazdálkodási előírását, alapelvét, intézkedik a fásítás előkészítéséről, a termőhelyi feltárás, az ültetés végrehajtásáról és védelméről. a) A védvonal (töltés előtér, véderdő), vázlatos helyszínrajza b) Anyaggödörbe telepített csökkent védképességű hullámtéri füzes (keresztmetszet) c) Anyaggödrökbe telepített csökkent védképességű hullámtéri védfüzes (töltéssel párhuzamos metszet) d) Rendezett, csatornázott területre telepített teljes védképességű hullámtéri véderdő (keresztmetszet) A vízügyi igazgatóságok, az Erdőgazdaságok közreműködésével, ennek alapján elvégezték a talajvizsgálatokat és megtették a szükséges előkészületet. 1959 tavaszán a csatornák és vízfolyások mentén és a depóniákon megindult a fásítás. A csatornák és vízfolyások felújításának és karbantartásának jelenlegi szemlélete szerint nincs szükség újabb területek kisajátítására, de a csatornák és vízfolyások mentén a meder védelmének és a gépek zavartalan mozgásának biztosítására kell mindkét oldalon 2—2 m széles sávot szabadon hagyni. Depóniát csak rendkívüli esetben lehet kiképezni, a kotrásokból származó földet legfeljebb 0,70—0,80 m vastagon szabad elteríteni. Ezentúl a csatorna vagy vízfolyás egyik oldala fásítható csak. A csatorna és vízfolyásmenti fásítás tulajdonképpen természetes hálózatba telepített mezővédő erdősáv. Ennek hatása — amennyiben a veszélyes szélirány felől cserjesorral le is van zárva: 1. A szélsebességet a nyílt területekéhez viszonyítva 30—40%-ban csökkenti és ez még a fák magasságának 20—30-szoros távolságában is 20%-kal kisebb. Laza talajokon megakadályozza a futóhomok keletkezését, csökkenti a medrek feliszapolódását. 2. A szélsebesség csökkentése következtében a mezőgazdasági földekről 25—30%-kal kevesebb nedvesség párolog el, mint a nyílt területekről. A csatornák és vízfolyások vizének párolgását is jelentősen csökkenti. 3. A levegő viszonylagos páratartalma mindig magasabb az erdősávokkal védett területen, tehát itt fokozottabb a harmat, dér, zúzmara, köd képződése és lecsapódása. 4. Általában sajátjuknál 6—8-szor nagyobb területre hulló vízmennyiséget vesznek fel. Árnyék és szélvédelmük következtében a szomszédos földeken a hótakaró vastagabb, a talaj nem fagy úgy át és az erdősáv hatásaként jelentkező lassúbb olvadásnál több víz szivárog le a talajba. Letompítja a levegő hőmérsékletének szélsőséges változását. Az állományban télen melegebb, nyáron hűvösebb a levegő. 5. A szél, a párolgás csökkentése, a levegő, a talaj nedvességének fokozása, a hőmérséklet kiegyenlítő hatásának együttes eredményeként az erdősávok által védett területen a termésátlag a nyílt mezőkhöz képest jelentősen magasabb. 6. Faanyag és melléktermék hozamuk számottevő. A csatorna és vízfolyás menti fásítások esetében is beigazolódott a teljes talajművelés előnye. Mezőgazdaságilag művelt talajba ültetett állomány általában 3 év alatt eléri az 5 éves gödrös ültetéssel telepített állomány vastagsági és magassági méretét. Kevesebb költséget igényel és géppel végezhető el az ápolás. Ahol csak lehet, telepítés előtt teljes talajművelést kell végezni.
