Vízgazdálkodás, 1963 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1963-03-01 / 1. szám
Breinich Miklós, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőjének helyettese. Hazánk területének 25%-a ártérben fekszik. Ezeket a területeket és az ott épült létesítményeket kereken 4000 km hosszú árvédelmi töltés védi az árvíz pusztító kártevése ellen. Az utóbbi évtizedekben az árvízvédelem jelentősége fokozódott. Az ipar és a mezőgazdaság fejlődése értékesebbé tette a védett területeket. A belterjes gazdálkodás, a települések növekedése, a kiterjedt közlekedési hálózat és az új ipari létesítmények nagyobb biztonságot igényelnek. Az ártéri területek értékének emelkedését jól szemlélteti az árvizek által okozott károk 1 kát. holdra való vonatkoztatásából számított ún. fajlagos árvízkárok növekedése. Amíg az elmúlt század második felének 50 árvízi elöntéséből egy katasztrális holdra számított átlagos fajlagos árvízkár még csak 548 Ft volt, addig az 1900—1950. évek közötti árvizek már 6836 Ft kh-ankénti átlagos értékű kárt okoztak. A fejlődés üteméből természetszerűleg következik, hogy az elkövetkező években ez az érték tovább emelkedik. Ezt a következtetést vonhatjuk le a külföldi példákból is. A Pó folyó 1951. évi árvízkatasztrófájánál ugyanis holdanként 100 000 Ft-ra, az 1953. évi holland árvíznél pedig 70 000 Ft-ra becsülhető kár keletkezett. Elsőrendű feladat tehát árvízvédelmi rendszerünk fokozott fejlesztése. Árvízvédelmi töltéseinkbe eddig összesen 210 millió m3 földet építettünk be és az elvégzett munkák értéke 10 milliárd Ft-ra becsülhető. Annak ellenére, hogy az utóbbi években is nagy erőfeszítéseket tettünk és jelentős anyagi befektetéseket eszközöltünk árvízvédelmi rendszerünk fejlesztésére, védtöltéseink magassági és keresztmetszeti méretei sok helyen még nem kielégítőek. Ezeket a hiányosságokat csak a 20 éves tervben szüntethetjük meg. 1980-ig 2,5 milliárd Ft-ot irányoztunk elő árvízvédelemre és ebből az összegből a mértékadó árvízszintekhez előírt biztonságot építhetjük ki. Az árvízvédelem fejlesztésének feladatait csak világszínvonalon álló korszerű elvek alapján kialakított módszerekkel, fejlett technológiával, a mérnöki munka széles körét felölelő műszaki fejlesztéssel valósíthatjuk meg. A vízgazdálkodási létesítmények korszerű megvalósítására irányuló műszaki fejlesztés két részre tagolható: a szakágazati műszaki fejlesztésre és a technológiai műszaki fejlesztésre. A szakágazati műszaki fejlesztés feladata, a világszínvonalon álló, korszerű és gazdaságos megoldás kiválasztása, a legegyszerűbb és egyben legeredményesebb, valamint a legkisebb költséggel megvalósítható terv elkészíttetése. A technológiai műszaki fejlesztés már szorosan kapcsolódik a kivitelezéshez, és elsősorban a minőségjavításra, a kivitelezési idő és a kiviteli költség csökkentésére irányul. A két feladat természetesen nem választható el élesen egymástól és különösen a szakágazati műszaki fejlesztést irányító szakembereknek kell ismerniük a fejlett technológiai módszereket és kiviteli eszközöket. A megelőző jellegű árvízvédelem tervezési és kivitelezési munkálatainak műszaki fejlesztéséhez — a szakágazat különleges jellegére tekintettel — szorosan hozzátartozik az árvíz elleni tényleges védekezés eljárásainak és eszközeine': korszerűsítése is.
