Vízgazdálkodás, 1963 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1963-12-01 / 4. szám
VÍZGAZDÁLKODÁS 117 Repülőgépünk Győrt elhagyva, délnyugati irányba, Szombathely felé fordul. Alatta egycsapásra megváltozik a táj képe. Mintha egy kiállítás makettje terülne szárnyai alá. Mindenütt kedves, apró falvacskák, közöttük kanyarogva csillogó vizek, fehéren kígyózó út-szalagok és szürkésfeketén rejtőző vasútvonalak húzódnak. A láthatáron toronyfelhőként csillognak a reggeli párából kiemelkedő osztrák Alpok hófödte csúcsai. Pilótánk szerint az országnak ezen a vidékén legnehezebb levegből egy-egy helység nevének megállapítása, hiszen annyi van belőlük, meg az egyformán kanyargó folyócskákból, utakból hogy nem könnyű megtalálni a keresettet. S véleményét megerősítik Szombathelyen a Nyugatdunántúli VÍZIG igazgatójának, Dologh Ervinnek információi is. A Vas és Zala megyék területén kívül még Veszprém és Somogy kis részét is magába foglaló, 7 738 km’ területű igazgatósághoz ugyanis 549 lakott település, az ország helységeinek 20%-a tartozik. S a községek, városok nagy száma mögött a vízfolyásoké sem marad el. Csupán az I. és II. kategóriájú patakok, folyók száma 246, teljes hosszúk pedig 2433 km. A gazdag vízfolyás és községhálózathoz hasonlóan, nagy — 469 — a területükön működő mezőgazdasági és állami gazdasági nagyüzemek, termelő szövetkezetek és állami gazdaságok száma is. A VÍZIG hosszú ideig a kevésbé fejlesztettek közé tartozott, hiszen az osztrák és jugoszláv határ több mint 300 km hosszúságban szinte félkörbe fogja a területet. Az utóbbi években azonban örvendetes fejlődés indult meg. A VÍZIG vezetői, az igazgató és Éry István főmérnök bíznak abban, hogy a fejlesztés révén az e területen az ó-korba visszanyúló hagyományokhoz méltóvá fejleszthetik a terület vízgazdálkodását. Az ó-kori Szombathelynek, a római Savaria-nak ugyanis már volt vízvezetékhálózata. A vizet a 20 km távolságban levő rohonci forrásoktól kőből épített csövekben vezették a városig. A középkorban egyes várakat—így Sárvárt, Kanizsát — jelentős vízépítési tevékenységgel épített árok- és vízrendszerekkel vették körül. Nagyon fejlett volt itt a kezdeti vízerőhasznosítás is, hiszen még 1945-ben is 350 működő vízimalom őrölte a gabonát. Itt épült a századforulóban az ország egyik első vízerőműve, az ikervári is. A Répce és a Principális csatorna már az ó-korban, majd a közép-korban is szolgálta a vízgazdálkodást. Ez a terület mindig híres volt állattenyésztéséről, melynek takarmány bázisát a gazdag folyóközök legelőin, az országosan itt legnagyobb, évi 750—800 mm-t is elérő csapadékkal öntözött füvek, szénák adták. A VÍZIG területe három szakaszmérnökségre oszlik. A szombathelyihez a felső-Rába, a Répce és a Marcal balparti része tartozik. A zalaegerszegi a Zala-vidék vízgazdálkodásával foglalkozik. Dologh Ervin igazgató — Eredicr. Gyula főkönyvelő
