Vízgazdálkodás, 1962 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1962-03-01 / 1. szám
VÍZGAZDÁLKODÁS 7 kisebb részénél pedig a vízből való hiány okozhat egészségártalmat. (Pl. jód-fluor stb.) A víz hőfoka, íze, lebegő anyagtartalma stb. mind beleszólnak a minőség kérdésébe. A vízben jelenlevő különböző anyagok mennyiségét több tényező befolyásolja: így a víznyerés helye, a vízadó réteg mélysége, a víznyerő szerkezetek milyensége, a szállítóeszközök és vízszállító berendezések védelmének biztosítása stb. A higiénikusnak és a műszaki szolgálatnak a berendezések kiképzésének, karbantartásának kérdéseiben is szorosan együtt kell működnie. A különböző víznyerési módszerek más és más közegészségügyi problémát vetnek fel. Más védelmet igényel egy forrásfoglalás, jóvízű ásott kút, felszíni vízkivételi mű és mást egy artézi kutakra épült vízmű. A védelmi szempontokat a szennyeződési lehetőségek és a vizet felhasználó lakosság száma befolyásolják. A nagyobbszámú lakosságot kiszolgáló vízműveknél szigorúbb biztonsági rendszabályok szükségesek, azonban a kis tömeget ellátó víznyerési módoknál is ragaszkodunk az alapvető védelemhez. A jó minőség elsőrendű közegészségügyi feltétele, hogy már a víznyerőhelyen biztosítsunk jó minőségű vizet. A jó minőségű ivóvíz színtelen, teljesen átlátszó, lebegő részektől mentes, szagtalan, jóízű. kb. 7—12 C° hőmérsékletű, toxikus anyagokat nem tartalmazhat mérgező mennyiségben, a szükséges nyomelemek nem hiányozhatnak belőle (jód, fluor stb.), kórokozókat nem tartalmaz és szaprofiták is csak a megengedett határokon belül lehetnek jelen. A megfelelő mennyiségű és minőségű víz biztosítása után arra kell törekedni, hogy olyan víznyerő berendezést létesítsünk, amely a víz minőségének befolyásolása nélkül szállítja a felszínre, illetve a fogyasztóhoz a vizet. A műszaki és a közegészségügyi szolgálat közös munkája nyomán alakultak ki azok az elvek, amelyek betartása biztosítja a jó víznyerő berendezés létesítését. Fő törekvésünk az. hogy teljesen zárt berendezéseket létesítsünk, hogy a vizet megóvjuk a különböző szennyeződésektől. A már kész berendezést, illetve a jó minőségben biztosított vizet óvjuk meg a 11/1961. (ü. K. 7.) Eü. M—OVF együttes utasításban szabályozott védőterület, illetve védősáv biztosításával, melynek elvei hosszas vizsgálatok, kísérletek alánján alakultak ki. A víz védelménél elsőrendű fontossávú a talaj tisztítóképessége. A talajban ugyanis szűrési folyamatok, oxidációs, redukciós jelenségek. biológiai pusztítás, kémiai bontások (nitrifikáció, mineralizáció stb.) zajlanak le. Minél mélyebbre haladunk a talajban, annál kisebb a biológiai élet. A víz annál védettebbnek tekinthető. minél kevésbé van kitéve a felszínen bekövetkező változásoknak. Közeqészségiiqyi szempontból tehát leqmeqjelélőbb az eqy, vagy több vízzáró réteg alatt elhelyezkedő víz. A mélységbeli vizek azonban néha nagyobb menynyiségben tartalmaznak ásványi anyagokat (klorid, vas, mangán, szulfát, szénsav stb.), amelyek megnehezíthetik a víz felhasználhatóságát, ártalmasak lehetnek a víznyerő és szállítóberendezésekre. A vízügyi szolgálat és az egészségügyi szolgálat szempontjából is legjelentősebbek a vezetett víz közegészségügyi vonatkozásai. A vízvezetékeknek igen nagy előnye, hogy egyhelyen kell a vízadó berendezést megépíteni, összefüggő területen lehet ellenőrizni és szükség esetén fertőtleníteni is, azonban a vízvezeték fertőződése, szennyeződése súlyos járványokat okozhat. A vízvezetékek fertőzésének veszélyes voltát néhány vízokozta járvány ismertetése szemléltetheti. 1898—-99-ben a pécsi vízvezeték szenynyeződött, ennek következtében 1228 hastífusz eset fordult elő. 1914-ben Barcelonában 18 500 tífusz megbetegedés, 1926-ban Hannoverben 2500 hastífusz megbetegedés fordult elő, vízvezetéki hibák miatt. 1958- ban a veszprémi vízmű szennyeződött coli О 124 baktériummal, nagy bélhurut járvány keletkezett. 1959- ben egyik kisvárosunkban a vízvezetékbe szakszerűtlen házi bekötéseket végeztek, minek következtében a talaj, illetve a vízvezeték szennyeződött és rövid idő alatt 1360 vérhas megbetegedés fordult elő. A gyógyítás, fertőtlenítés, szükségkórház felállítása, személyzet biztosítása stb. súlyos összegekbe került. Igen sokszor előfordul, hogy a beruházó szervek kérelemmel fordulnak a közegészségügyi hatóságokhoz vízművek védőterületének, vagy vízvezetékek védősávjának csökkentése érdekében. Az elmondottak világosan megmutatják, hogy a közegészségügyi hatóságok miért követelnek a vízellátással kapcsolatban nagy biztonságot. A klasszikus szennyező anyagokon kívül újabban megjelentek a modern életkörülmények következtében keletkező szennyező anyagok. A folyékony üzemanyagok pl. több száz, esetleg több ezer méter távolságra is eljutnak a talajban és szennyezhetik a vizet. Ismeretesek olyan esetek, hogy vegyi gyávák szennyvizei a tározó tótól nagy távolságban levő kutakat is szennyezték. Ezek ismeretéiben egyáltalán nem maximalista a közegészségügy, amikor a védősávok. illetve a védőterületek betartását előírják. Figyelembe véve azt, hogy a vízvezetékek sokszor szabadon szennyezhető helyeken haladnak át. ahol a talaj tisztítókéuessége a túlzott igénybevétel miatt szinte teljesen megszűnhet. azt kell mondani, hogy az általuk előírt védőtávolság, illetve védősáv egészen minimális követelmény- Amennyiben a víz védelmét műszaki megoldásokkal biztosítani tudjuk, esetenként engedményt tehet a hatóság a védősáv tekintetében. Ha azonban az előírásos természetes védelem és a műszaki védelem költségeit összevetjük, akkor azonnal világossá válik, hogy a legolcsóbb megoldás mégis az, hoffv a víz szennyeződését gátoljuk meg és csak akkor folyamodjunk költséges műszaki megoldásokhoz, ha más megoldást nem találunk. Figye
