Vízgazdálkodás, 1962 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1962-03-01 / 1. szám
6 VÍZGAZDÁLKODÁS sok tekintetben korszerűbb esőszerű öntözési módot. Az 1961. évi állapothoz képest 1965. évi üzemre az alábbi arányokat kell megvalósítani: ______________________1961_____________1965_______ 1000 kh % 1000 kh % T?p]íilp-j-j óc altalaj 140,8 61,0 240.0 57,0 Esőszerű 89,7 39,0 180,0 43,0 Ennek megvalósításához elengedhetetlen feltétel, hogy a hazai gyártású esőztető gépek technikai színvonalát, műszaki fejlesztését, gyártás-technológiáját, komplettírozását, alkatrészgyártását, a garanciális feltételeket elsősorban a gyáripar biztosítsa. Üzemi feltételek biztosítása. Az öntözéses termeléssel arányos állóeszközök biztosítása, a szükséges állatlétszám fokozása, a termeléssel, a betakarítással járó korszerű gépek, szárítók, tárolóberendezések létesítése és az öntözéssel összefüggő egyéb meliorációs feladatok (talajjavítás, talajvédelem, lecsapolás) megoldása biztosítja az eredményes üzemet. A talajok termőképességének fenntartásához szükséges szerves- és műtrágyatöbblet rendelkezésre bocsátása és a szükséges szakemberek beállítása a folyamatos szakképzéssel és utánpótlással. Az öntözések hatékonyságának növelése érdekében pedig az öntözőberendezések létesítésének tervezésével egyidejűleg a fejlesztéssel járó üzemi és komplex beruházási tervek elkészítése. Az öntözés eredményessége végső soron a mezőgazdasági öntöző üzemekben dől el, ezek megerősítésére és felkészítésére kell a legnagyobb súlyt fektetni, hogy a valóban az öntözésből származó többlet-jövedelmeket a népgazdaság számára ténylegesen realizálják és az egész parasztság életszínvonalát is emeljék. Az öntözéses termelés fejlesztésének irányelveiről szóló 1025/1961. (XII. 16.) Kormány számú határozatban lefektetett elvek és célkitűzések legnagyobb jelentősége éppen abban van, hogy ezeket az adottságainkat és reális lehetőségeinket felmérve, azok kihasználására és eredményes megvalósítására irányt mutat. Szászhelyi Pál Az ivóvízellátás és csatornázás kihatása az egészségügyre írta: DR. PÁLINKÁS LAJOS, állami közegészségügyi felügyelő Napjainkban egyre gyakrabban merülnek fel a vízellátással és csatornázással kapcsolatos különleges kérdések. Ennek legfőbb okai az ipar, mezőgazdaság stb. fejlődésével, az emberek kulturális igényeinek emelkedésével összefüggő fokozódó vízigény, a fokozott vízfelhasználással párhuzamosan emelkedő mennyiségű szennyvíz keletkezése és ennék az élővízre gyakorolt káros hatása. A közegészségügyi szolgálat a víz- és szennyvíz kérdéssel is az ember egészségére gyakorolt hatás szemszögéből foglalkozik. A víz az emberi élethez elengedhetetlenül szükséges.. Ez a szükségesség arra is rámutat, hogy a közegészségügyi szolgálat elsőrendűen érdekelve van a vízzel kapcsolatos teendőkben. Az emberi szervezetre gyakorolt hatásokat az orvos észleli, kutatja, ezért az orvos tudja szakszerűen megadni az ember mennyiségi és minőségi vízigényét. Az élő szervezet sejtjeinek és sejtközi állományának legnagyobb részét víz alkotja. Vízre van szükség az anyagcsere folyamatok lezajlásához, hiszen táplálékaink legnagyobb része vízben oldódva szívódik fel a tápcsatornából. A szervezetben lezajló oxido-redukciós folyamatokhoz, a hidrolízishez, a fotoszintézishez víz szükséges. Ugyancsak szükséges a víz a szervezet hőszabályozásához is. Az előzőekben felsoroltak világosan megmutatják a víznek az emberi szervezetben elfoglalt fontos szerepét. A higiénikus még szélesebb skálában foglalkozik a víz kérdéseivel. A munkahelyek komfort-klímájának kialakításához bizonyos mennyiségű relatív nedvességtartalom szükséges, mert az befolyásolja a közérzetet, így a munkavégzést is. Közegészségügyi szempontból vizsgálva a kérdést, a víz mennyisége, de főleg minősége kelt érdeklődést. Közvetlen emberi felhasználás céljára szükségünk van: ivó-, az élelmiszerek tisztogatásához, az élelmiszerek elkészítéséhez, az edényzet tisztogatásához, a lakás vizes, helyiségeinek tisztogatásához szükséges, illetve mosdó-, fürdő-, strand-, uszodavízre, azonkívül a környezet öntözése, illetve locsolás céljára felhasznált vízre. Nem közömbös, hogy a felhasznált víz kellő mennyiségben áll-e rendelkezésre. Általában elmondhatjuk, hogy víz nélkül egészséges életmód elképzelhetetlen. A higiénikus szolgálat a vízmennyiséggel és minőséggel kapcsolatban a szükségletet, illetve az egészségügyi kívánalmakat adja meg, ennek biztosítása műszaki feladat. A mennyiségi vízigényeket különböző szerzők az alábbiakban adják m-eg: Marzejev szerint a Szovjetunióban egy lakosra naponta minimálisan 150 liter vízmennyiséget biztosítanak csatornázott területen, 80 litert részben csatornázott területen, 40—60 litert csatornázatlan területen. Ebben a mennyiségben benne foglaltatik a középületek vízfogyasztása és az utak, kertek stb. öntözésére felhasznált víz is. Moszkvában 350—400 liter/fő a napi tényleges vízfogyasztás. A legtöbb európai nagyváros fogyasztása 200—350 liter/fő/nap között váltakozik. Az MSZ 15090—52 R ajánlott szabvány, a települések vízfogyasztását a beépítés, a lakosság sűrűség figyelembevételével általában 160—360 liter/fő/nap mennyiségben adja meg. A gyakorlat szempontjából új településeknél 150 liter/fő/nap mennyiséggel lehet számolni. A kellő vízmennyiség biztosítása után a víz minőségének van szoros kapcsolata az emberi egészséggel. A víz alkatrészei és fizikai-kémiai tulajdonságai döntik el felhasználhatóságát. A vegyianyagok nagy részénél a megengedettnél magasabb tartalom képezheti kifogás tárgyát,
