Vízgazdálkodás, 1962 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1962-03-01 / 1. szám
VÍZGAZDÁLKODÁS 5 jobb kihasználásával lehet biztosítani, emellett fokozni kell az egyszerűbb építési feladatok saját házi kezelésben való kivitelezésének szorgalmazását üzemen belül. A berendezések üzemelését a termelő gazdaságoknak maguknak kell fokozatosan átvenni s a mezőgazdasági munkák közé beiktatni. Itt új feladatként jelentkezik az úgynevezett másodlagos vízemelés feladata, amelyet a gépállomások a jövőben nem látnak el s ezt elsősorban a gazdaságoknak maguknak kell elvégezni. Az összes műszaki feladatot tekintve igen jelentős segítséget nyújthatnak és a fejlesztés során fontos szerepet töltenek be a vízgazdálkodási társulatok, melyek mind a három feladatkörben jelentős segítséget, támogatást, szakmai irányítást s vízgazdálkodási feladatot láthatnak el működési területükön az öntöző gazdaságok számára. A vízkészletekkel való takarékosság, az öntözővíz mérése és a tényleges felhasználás szerinti vízdíj felszámítása. öntözéseink minőségi javulásával az öntözővíz tényleges fajlagos felhasználása a korábbi normákhoz képest állandó csökkenő tendenciát mutat. A vízpazarló (árasztó) öntözési módok helyett egyre nagyobb teret hódítanak a kevés vizet használó öntözési módok, elsősorban az esőszerű öntözés. Ez lehetővé teszi, hogy a jelenleg rendelkezésre álló vízkészletekkel az eddiginél nagyobb területeket öntözhessünk s megfelelő intézkedésekkel elkerülhessük a talajszerkezet és növénytermelés szempontjából rendkívül káros túlöntözéseket. A termelő gazdaságok üzemen belüli saját vízkezelésével, elosztásával és üzemelésével olyan vízdíj konstrukciót is létre kell hozni, amely érdekeltté teszi anyagilag is a fentiek megvalósításában. Az üzemen belüli gépi vízemelés önköltségi szinten való jelentkezése indokolttá teszi a gazdaságosabb, több emelést egy helyre összpontosító vízgazdálkodási társulati közreműködést és üzemelést, ami az egyedi gazdaságonként! vízemelésekkel szemben olcsóbb és takarékosabb vízemelést és vízfelhasználást biztosíthat. Ennek keretében a szivárgási veszteségek csökkenésével is számolni lehet, amelynek hasonló víztakarékossági és termelési jelentősége van. Mindezeknek alapfeltétele a vízmérés általános bevezetése, mely rendkívül nagy többletfeladatot jelent a vízügyi műszaki apparátusra, a szükséges mérőhelyek kiépítése, a műszerek beszerzése, felszerelése, folyamatos észlelések megvalósítása és a termelőkkel való együttműködés tekintetében. Ezt azonban a várható nehézségek ellenére meg kell oldani, mint alapfeltételét vízkészleteink jobb, gazdaságosabb felhasználásának. A tervezett fejlesztéshez mezőgazdasági termelési szempontból a következő feladatok megoldása szükséges : Az új öntözések kijelölésénél a gazdaságosság elvének; az öntözővíz legjobb hasznosulásának, az 1 kh-ra Г" Helyi vizek hasznosítása Veszprém megyében, rétlegelő öntözésre (Horváth László felvétele) A Keleti Főcsatorna vízkivételt zsilipé eső legnagyob termelés és jövedelem, valamint a beruházások leggyorsabb megtérülésének biztosítása. A fejlesztés iránya talajtani szempontból. öntözéseink a felszabadulás után elsősorban a Tiszántúl gyenge termőképességű, sekély termőrétegű, nagyrészt szikes területeire koncentrálódtak. 1955-ben az öntözött területek 83%-a a tiszántúli öntözőrendszerekben helyezkedett el. Ez az arány 1960-ban 71"(rra csökkent, a fejlesztés során azonban az ország egyéb kedvező természeti feltételekkel rendelkező területein is (Duna-Tisza köze, Dunántúl stb.) ki kell terjeszteni az öntözéses gazdálkodást. A fejlesztésnél természetesen elsősorban a meglevő adottságokból, a megépült főművek, főcsatornák, öntözőrendszerek, a mezőgazdasági termelési és települési viszonyokból kell kiindulni. Az öntözendő területek növénykultúra szerinti megoszlása tekintetében. Az állattenyésztés fejlesztése, a takarmánybázis fokozása, a helyes talajerőgazdálkodás, a zöldségellátás, a belterjesebb szőlő- és gyümölcstermesztés, valamint export lehetőségeink megjavítása érdekében a II. 5 éves terv 420 000 kh-s öntözéses termelési előirányzatát az egyes növénykultúrák megoszlása tekintetében az 1960. évi azonos tényszámhoz képest pz alábbi arányokban kell kialakítani: 1960 1965 Növénykultúra 1000 kh % 1000 kh 0 ' / 0 Rizs 49,2 29,6 40.0 9,5 Szántóföldi 51.9 32,9 185,0 44,0 Kert-zöldség 27,3 16,8 60,0 14,4 Rét-legelő 26,9 16,6 120,0 28,6 Egyéb (gyümölcs7 szőlő, erdő stb.) 6,7 4Д 15,0 3,5 162,0 100,0 420,0 100,0 öntözési módok tekintetében. A felületi öntözési módok további fejlesztése mellett az eddiginél nagyobb arányban kell fejleszteni a
