Vízgazdálkodás, 1962 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1962-06-01 / 2. szám

52 VÍZGAZDÁLKODÁS átszámítva 49,3 m hosszúságot és 3,7 m széles­séget tesznek ki. Keszthely első gőzhajókikötőjének két képes ábrázolását is ismerjük. Az egyik Németország­ban jelent meg 1857-ben Ferenc József keszt­helyi látogatásával és balatoni hajóútjával kap­­csofatban,4 a másik a Vasárnapi Üjság 1858. évi évfolyamában látott napvilágot.5 Az 1857. évi kikötő képből bizonyos vízmély­ségi adatokra is következtethetünk. A móló­fejnél lovas látható a Balaton vizében és a víz a ló hasáig ér. Ebből 95—110 cm vízmélység adódik. A Kisfaludy gőzös fényképéről" látjuk, hogy a hajó laposfenekű, széles építésű volt, melynek merülése 60—70 cm-nél nem lehetett - több. A Festetich levéltár egy 1846-ban készült keszthelyi kikötőtervet őriz.7 Az említett képes ábrázolások szerint ez a terv nem valósult meg ugyan, azonban vízmélységi adatai folytán így is igen hasznos számunkra. Feltételezhetjük, hogy 1846. és 1858. között jelentős változások nem történtek a vizsgált partterület életében, így az 1846-os adatokat az 1858. évi állapotra is vonatkoztathatjuk. Az 1846. évi kikötőterv szerint a parttól 49 m-re 4 láb volt a víz mély­sége, ami 126 cm-nek felel meg. A parttól 440 lábnyira, vagyis 139 m-re, 6 láb, azaz 189.6 cm vízmélységet tüntet fel az említett terv. Az 1858-as kataszteri térképen a „Kisfaludy” kikötőjétől északnyugatra kisebb épületcsopor­tot látunk, az 1846-ban épült kikötő csárdát.8 A csárdaépület a különböző idők partvonalának rögzítése szempontjából a leglényegesebb fix pontunk, ugyanis az épület később, kertészház­ként még az 1910-es Kell Dezső-féle térképen9 is ugyanazon a helyen szerepel. A kikötő északnyugati végénél egy kisebb patak ömlik a tóba. A mai Rákóczi út keleti oldalán húzódó Büdösárok ez, melynek torko­latát 1891-ben jóval északabbra helyezték át. A kikötőtől délre fürdőház nyúlik be a Bala­tonba, amely szintén 1846-ban létesült.10 A tér­képen feliratban is megjelölt fürdőházhoz töl­tés vezet a Csárdától. A tavon épült fürdőház nyugati, partfelőli bejáratához a térkép szerint 28 öles deszkahíd szolgált a parttól. Keszthely 1861-ben megszüntette a gőzhajó­kikötőt. Bontz József, Keszthely történetírója szerint a város azért szüntette meg a gőzhajó­járatot a Délivasút megépülte után. mert „érde­keire hátrányosnak tartotta.”11 Bontz nem fűz bővebb magyarázatot a tényhez, a magunk ré­széről azonban a Délivasút megépülte mellett a móló mederrészének feltöltődésével is kap­csolatba hozzuk ezt. Állításunk alátámasztására megemlítjük, hogy 1863-ban már nem 28 öl, hanem 36 öl hosszú hídon lehetett a fürdőházat megközelíteni, tehát annak a parttól való távol­sága a korábbi 53,1 m helyett már 68,2 m volt. Keszthely város elhatározását az újólag meg­hosszabbítandó móló költségei nyomósán be­folyásolhatták, amikor a gőzhajójáratról lemon­dott. A döntéshez a Délivasút által biztosított gyorsabb közlekedési lehetőség is hozzájárul­hatott. Ezzel kezdődött a vasút és hajózás ba­latoni párharca, amiből a hajózás került ki vesztes félként. 1864. tavaszán a balatoni fürdőház „részben sárban, részben szárazon áll már”, írja Keszt­hely városa a Helytartótanácsnak,12 a fürdőház tulajdonosa. 1864. tavaszán tehát a korábbi parttól 68,2 m-re 0 cm a vízmélység. A fürdőházak tulajdonosa — valószínűleg a közvélemény követelésére — 1864. tavaszán a korábbi kikötő irányában, a parttól 85 ölnyire, azaz 161,16 m-re állította fel a tóban a für­dőt.13 Itt az 1846-os kikötőterv szerint 240 cm mély vizet kellene feltételeznünk. Természetes, hogy ez a vízmélység túl sok lett volna a für­dőnek, azonban ilyen vízmélység 1864-ben itt már nem is volt. Ez kitűnik Hencz Antal keszt­helyi építész 1875. évi feljegyzéséből,14 aki így ír: „Nagyon czélszerű a fürdőt úgy építeni, hogy ne két szárnya legyen, mint eddig, ami egy mélységre szolgál, hanem úgy, hogy a fürdő minél hosszabbra nyúljon a Balatonba és így kezdete kisebb, vége nagyobb vizet szol­gáltasson már a Balaton természetes mélyülése folytán is”. Hencz 20 öl hosszúra, azaz 37,9 m-re tervezte a fürdőház benyúlását a Balatonba. A tervezett új fürdőház végénél szerinte csak 1 lábnyival, vagy 31,6 cm-rel mélyül a tó természetes med­re. Hencz feljegyzéséből kiderül, hogy az 1875- ben tervezett fürdőház bejáratánál, vagyis az 1858-as parttól 161,16 m-re, közepes vízálláskor 3 1/4 láb, vagyis 102,7 cm volt a vízmélység. Hencz más helyen is sajnálattal jegyzi meg, hogy a Balaton medre a fürdőháznál alig mé­lyül.15 A rendelkezésünkre álló adatokból, meg a helyszínrajzi partalakulásokból is jogosan álla­pítható meg, hogy a vizsgált szakaszon a me­derfenék feltöltődik és a part előrenyomul. Beszédes bizonyítéka az az 1 :1000 méret­arányú térkép is, melyet Schadl János mérnök 1891. október 20-án készített a vizsgált terű­г. kép Schadl János építészmérnök helyszínrajza 1891-ből

Next

/
Thumbnails
Contents