Vízgazdálkodás, 1962 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1962-03-01 / 1. szám

4

VÍZGAZDÁLKODÁS

— az öntözések hatékonyságának növelése érdekében az üzemen belüli öntözőberendezések létesítésének tervezésével egyidejűleg el kell készíteni az üzemfejlesztési és komplex beruházási tervet is;

— az öntözéses termelés irányító szervezetét az FM-ben és a tanácsoknál meg kell erősíteni;

— fokozatosan ki kell elégíteni a nagyüzemek öntözéssel kapcsolatos szakember igényét és tovább kell fejleszteni az ez irányú felső-, közép- és alsófokú szakoktatást;

■— az iparnak szervezetten gondoskodnia kell megfelelő minőségű és mennyiségű öntözőberendezések és gépek, különösen esőztető berendezések komplett hazai gyártásáról;

— az öntözéssel kapcsolatos műszaki, tervezési, építési és üzemelési feladatoknak ellátását az OVF szervei útján kell biztosítani, a gépállomások öntözővízszolgáltatási feladatait a termelő üzemek, vagy vízgazdálkodási társulatok kezelésébe kell átadni;

— az üzemen belüli öntözőberendezések létesítéséről, szakszerű üzemeléséről és fenntartásáról a termelő üzemeknek saját maguknak, vagy vízgazdálkodási társulás útján kell go-ndoskodniok;

— a helyi erőforrások koncentrálásával a vízgazdálkodási társulatoknak fokozatosan feladatukká kell tenni a helyi jellegű öntözőművek létesítését;

— az öntözésre felhasználható víz minőségi szempontból való vizsgálatát, a káros belvizek kizárását;

— el kell készíteni az öntözés távlati tervét s a továbbfejlesztés megalapozása érdekében el kell kezdeni a II. tiszai vízlépcső építését;

— az öntözővízzel való takarékosság érdekében be kell vezetni a vízmérést és a ténylegesen felhasznált vízmennyiség alapján történő vízdíj-felszámítást.

A fejlesztés feltételeinek vízügyi-műszaki szempontból való biztosítása érdekében végrehajtandó feladatok:

Az öntözéshez szükséges víz mennyiségi biztosítása.

Öntözőrendszerek keretében (elsősorban a 270 000 kh öntözés vízellátására). A meglevő állami főművek fokozottabb felújítása, korszerűsítése, kapacitás bővítése, illetve gyorsabb ütemű továbbépítése (tiszai úszóműves szivattyúk, tiszai és Szolnok környéki öntözőrendszerek, a tiszalöki öntözőrendszer, a Körös-völgyi öntözőrendszerek), valamint új öntözőrendszerek és főcsatornák építésének megkezdése;

Cukorrépa barázdás öntözése a Hortobágyi ÁG-ban

A csőkutas öntözések jelentősége az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt, ezzel kapcsolatban azonban olyan téves nézetek és vélemények is kialakultak, mintha ez a módszer egyedül és kizárólagosan megoldja majd a magyarországi öntözések fejlesztését. A helyes vélemény kialakulása érdekében le kell szögezni, hogy minden feltárható felszíni és felszínalatti vízkészlet igénybevételére szükség lesz, a természeti adottságok, az igények s a legmegfelelőbb műszaki megoldás szerint. Mindegyiket a maga helyén kell majd hasznosítani, a lehatárolást illetően lényegében a magyarországi vízföldtani, talajtani és vízrajzi adottságok ezt már megadják. Köztudomású, hogy a Tiszántúlon a csőkutas öntözés jelentősége igen korlátozott. Ugyanakkor a Dunántúlon pl. a Szigetközben szinte korlátlan lehetőségeket nyújt.

Nyugati főcsatorna. Kiskúnsági öntözőrendszer. Kalocsai öntözőrendszer. Martfűi öntözőrendszer.

A Tiszalök alatti szivattyús üzemelésű öntözőrendszerek vízellátásának megjavítása, valamint a további fejlesztés megalapozása érdekében, a Tisza csatornázás folytatásaként a II. tiszai vízlépcső építésének megkezdése a II. 5 éves terv keretében.

A II. 5 éves tervben az OVF keretében várható hitelfelhasználások a II. tiszai vízlépcső beruházása

nélkül:

főmű beruházások

gépi vízkivételek fejlesztésére beruházás főművek felújítására öntözőgépek felújítására főművek fenntartására vízgazdálkodási társulatok várható vízhasznosítási beruházásai tanulmány kísérleti műszaki-fejlesztési feladatokra

475 mill. Ft 76 mill. Ft 90 mill. Ft 35 mill. Ft 85 mill. Ft

100 mill. Ft

17,5 mill. Ft

Helyi vízforrások felhasználásával (elsősorban az előirányzott 150 000 kh terület vízellátására) az öntözőrendszereken kívül az összes számításba jöhető vízforrásaink igénybevételét is figyelembe kell venni. Ezért növelni kell:

— a folyókból való közvetlen vízkivételt,

— a patakok és malomcsatornák kihasználását,

— a domb- és síkvidéki helyi felszíni vizek tározását,

— a helyi felszínalatti vízkészletek (főleg talajvizek) felhasználását, különösen a csőkutas megoldás segítségével.

A csőkutas öntözéssel kapcsolatban a vízminőség kérdése is sok vitát és ellentétet váltott ki. Erire vonatkozóan az FM — a Tudományos Tanácsa állásfoglalása alapján — már megnyugtató választ ad, amikor az új víznormák ideiglenes kiadásával a víz kémiai összetételének, az adott talaj és öntözendő növény összefüggésében határozza meg a víz öntözésre való felhasználhatóságát, a szükséges javítását, vagy a teljes kizárását. Csőkutas öntözéseink fejlesztését illetően az 1961. évi állapothoz — a 29 000 kh-s kútkiépítettséghez képest — az 1965. évi üzemre 80— 90 000 kh-on való megvalósításával számolunk. Megjegyzendő, hogy az 1961. évi 29 000 kh kútkiépítettséghez képest az ez évben az abból ténylegesen öntözött terület összesen 16 300 kh volt. Tehát az építés bizonyos mértékben előreszaladt a gépi felhasználáshoz és a tényleges üzemi hasznosításhoz képest.

Az üzemen belüli új öntözőberendezések létesítésével kapcsolatos tervezési, építési és üzemelési feladatok ellátása.

1965. év végéig — az éves túlteljesítések mértékétől függően — 250—300 000 kh új öntöző terület bekapcsolásával összefüggő műszaki feladatok végrehajtása várható, mintegy 1030 millió Ft felhasználásával. Enhek legnagyobb része az OVF szerveire hárul és jelentős erőfeszítéseket és belső átcsoportosításokat igényel az apparátustól. A meglevő tervezési kapacitás jobb kihasználása érdekében le kell csökkenteni a kivitelre nem kerülő felesleges tervezéseket és az üzemfejlesztési tervek folyamatos elkészítésével a tervezési megbízásokat a kivitelt megelőző évben már meg kell adni.

Az építési kapacitást elsősorban az országban rendelkezésre álló géppark helyes koncentrálásával és