Vízgazdálkodás, 1962 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1962-06-01 / 2. szám
HOZZÁSZÓLÁS a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának márciusi, kibővített ülésén, a „Mezőgazdaság helyzetéről és további feladatairól” szóló beszámolóhoz és határozati javaslathoz, — az öntözés gyors fejlesztésének néhány fontos eszközével kapcsolatban. Dégen Imre, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője: Tisztelt Központi Bizottság! Kedves Elvtársak! A határozati javaslat célul tűzi ki, hogy az öntözésnek az ötéves tervben előirányzott fejlesztését 150—180 ezer holddal túlteljesítsük. Ehhez a kérdéshez szeretnék hozzászólni és Fehér Lajos elvtárs beszámolójában az öntözés fejlesztésének meggyorsításával kapcsolatban felvetett fontos szempontokat néhány gondolattal kiegészíteni. Elsősorban a következő kérdés vetődik fel: Megvalósítható-e az öntözés fejlesztésének előirányzott gyorsított üteme; azután, ha igen, miért nem tűztük ki célul ezt hamarább, már az 5 éves terv kidolgozása során, s végül: melyek a felemelt öntözési célkitűzések megvalósításának legfontosabb feltételei, eszközei. Az öntözés kiterjesztése 600 ezer holdra, 5 év alatt az öntözött terület megnégyszerezését jelenti. Ezzel az öntözés, -— a fejlődés ütemét tekintve, — a mezőgazdaság leggyorsabban fejlődő ágává válik. A felemelt célkitűzés anyagi-, műszaki feltételeinek biztosítása jelentős terven felüli eszközöket igényel. Ezek azonban, — ha figyelembe vesszük az öntözéses beruházások kedvező hatékonyságát, és az 5 éves terv során rendelkezésünkre álló beruházási tartalékokat, — biztosíthatók. A felemelt öntözési terv jelentős többlet-vízigényének, továbbá szervezeti, üzemi, személyi feltételeinek biztosítása nagy erőfeszítést, körültekintő, hozzáértő, szervező, irányító munkát igénylő, nem könnyű, de megoldható feladat. Az öntözés fejlesztési ütemének meggyorsítása tehát reális, megvalósítható célkitűzés. Sőt, most, amikor az átszervezés befejeztével a mezőgazdaságban az egyetlen főfeladatra, a termelés tervszerű, gyorsütemű fejlesztésére kell erőinket összpontosítani, az öntözés nagyarányú kiterjesztése és korszerű nagyüzemi színvonalra emelése, nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy az ötéves terv egyik alapvető mezőgazdasági feladatát teljesítsük: a növénytermelésben valamivel gyorsabb előrehaladást érjünk el, mint az állattenyésztésben. A vízgazdálkodás nyelvére fordítva: a növénytermelés gyorsabb ütemű fejlesztésére vonatkozó célkitűzés a következőket jelenti: a jelenleginél évente 40—50 millió q növényi szárazanyaggal többet kell termelnünk. A nagyobb tömegű növényi termék előállítása, — minthogy 1 kg növényi szárazanyag termeléséhez hozzávetőleg 400 liter víz szükséges, kb. másfél milliárd köbméterrel több vizet igényel. Ennek egy részét agrotechnikai eljárásokkal, mélyműveléssel, sáncolással, vízszintes műveléssel biztosíthatjuk, jelentős részét azonban öntözés útján kell a növényzethez eljuttatni. Ezért irányozzák elő vízgazdálkodási terveink, hogy az öntözésre felhasznált vízmennyiség a tógazdaságok vízhasználatával együtt kb. évi egy milliárd köbméterrel növekedjék. Ami a második kérdést illeti, hogy miért nem tűztük ki ezt a feladatot hamarább célul, erre önmagában válaszolni nem lehet. Ez a harmadik kérdéssel van összefüggésben, ami már a megemelt terv teljesítésének feltételeire vonatkozik. A gyorsabb ütemű előrehaladás feltételei sem érlelődtek meg hamarább, csak fokozatosan bontakoztak ki. Márpedig a mi terveink az egész népgazdaságban és az öntözésben is nemcsak elképzeléseinkre, óhajainkra épülnek, hanem a reális feltételekre is. Már az ötéves terv irányelveinek kialakításánál gondoltunk azonban arra, hogy a 460 ezer holdban megjelölt öntözési előirányzatot csak alsó határnak tekintsük. Az ötéves tervtörvény ezért nem azt mondja ki, hogy 460 ezer holdra kell az öntözést fejleszteni, hanem azt, hogy legalább 460 ezer holdra. Most tehát, amikor létrejöttek ehhez a megfelelő feltételek, tulajdon-
