Vízgazdálkodás, 1962 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1962-06-01 / 2. szám
VÍZGAZDÁLKODÁS tatkozik ezen a téren Baranya, Somogy és Fejér megyékben. Ezek a víztározók többcélú hasznosításuk esetén sokszorosan meghozzák a beléjük fektetett munka gyümölcsét. Többségük ugyanis öntözővízpótlásra, haltenyésztésre és víziszárnyas tenyésztésre eredményesen hasznosítható, sőt szerepe lehet az árvízi csúcshozamok csökkentésében is. Öntözésfejlesztési tervünk megvalósításának nagy tartalékát jelentik a felszín alatti vízkészletek is. Ismereteink ezek terén nem voltak kielégítőek. Az utóbbi két évben meggyorsult kutatómunka eredményeként ma már megállapíthatjuk, hogy az öntözés vízszükségletét kb. 200 ezer hold területen csőkutas öntözéssel, talajvizekből és rétegvizekből lehet biztosítani. A helyi vizekből öntözendő 300 ezer hold területen belül a jelenlegi 16 ezer holdról legalább 160—170 ezer holdra gondoljuk kiterjeszteni a csőkutas öntözés területét. Különösen kedvező lehetőségek mutatkoznak e téren Győr-Sopron megyében, ahol kedvező víznyerési lehetőségek felhasználásával 1965-ig legalább 50 ezer holdra fejleszthető az öntözés. Ezen belül különösképpen kívánatos a zöldségöntözés erőteljes fejlesztése. Az ország más területein is, — így Bács és Tolna megyékben, a Dráva mentén, a Jászságban, továbbá Borsodban a Sajó menti kavicsterraszon — kitermelhető felszín alatti vizekből jelentős területek vízellátása biztosítható csőkutas öntözéssel. A következő kérdés, amire az öntözésfejlesztés irányelveivel kapcsolatban utalni szeretnék, az öntözött területek telepítésében a tervszerűség fokozottabb érvényesítésére vonatkozik. Az öntözés eredményes fejlesztése megköveteli, hogy az öntözés területi elhelyezésénél kerüljük az ötletszerűséget. A nagyüzemek öntözési igénye, továbbá az, hogy milyen aktívan emelnek szót az öntözőberendezések megépítése és az ehhez szükséges anyagi eszközök biztosítása érdekében, fontos tényező, de nem lehet egyedül ezek alapján eldönteni az öntözés telepítését. Elsősorban ott öntözzünk, ahol a gazdaságos vízbeszerzés mellett az öntözés termésnövelő hatása leginkább érvényesül, tehát lehetőleg a jó termőképességű talajokra vezessük az öntözővizet. Annak szemléltetésére, hogy ez milyen jelentős szempont az öntözés eredményességének növelésében, megemlítem a következőket: öt talajkategóriába osztottuk tájanként az ország területét az öntözővíz hasznosulása szempontjából, a talaj minősége szerint. A legroszszabb talaj kategóriában egy köbméter öntözővíz legfeljebb 40 fillér, a legjobb talaj kategóriában pedig 4,60 forint értékű tiszta többlethozamot eredményez. Érdemesebb tehát a jó talajokon öntözni és bizonyos határok között vállalni az öntözővíz vezetésével, vagy az öntözővíz emelésével járó többletköltségeket is az öntözővíz jobb hasznosulása érdekében. Ami az öntözési módokat illeti, a legforradalmibb változás az öntözésben talán ezen a téren következett be. Az öntözött területen belül a 35 gépi öntözés részarányát tekintve értük el az európai színvonalat. Az öntözött területek 37 százalékán alkalmazzák a permetező öntözést, a második ötéves terv végére ez az arány 50— 55 százalékra emelkedik. A Szovjetunióban az összes öntözött területnek kb. 12 százaléka, Bulgáriában 20, Olaszországban kb. 10 százaléka a permetező öntözés. Ez is mutatja, hogy az esőszerű öntözés nálunk különösen gyorsan fejlődött. A permetező öntözőberendezések gyártása azonban nem tartott lépést a gépi öntözés fejlődésével. Ideje, hogy a hazai öntözőgépgyártás is mielőbb európai színvonalra emelkedjék. Ma ugyanis a szivattyút és motor-agregátot külön üzemben gyártják és máshol gyártják — természetesen ez a jövőben sem elkerülhető — a csőanyagot, a kapcsoló idomokat és a szórófejeket. Mindezeknek a kereskedelemben kellene találkozniok. A kereskedelem azonban nem birkózhat meg sikeresen azzal a feladattal, hogy pótolja az egységes tervezés és az összehangolt gyártás hiányából adódó nehézségeket, az egyes műszerfinomságú alkatrészeket és a bonyolult berendezés egyéb elemeit egységes, összehangoltan működő szerkezetté szerelje össze. Sok bosszúságot és kárt okoz, hogy a permetező öntözőberendezések gyártásában a megfelelő tervszerűség, a céltudatos műszaki fejlesztés, a gyártó üzemek közötti szervezett kooperáció nincs kellően biztosítva. Az FM most Németországból, egy kapitalista cégtől vásárolt komplett permetező berendezéseket. Ha kapitalista körülmények között kifizetődő egy üzemet specializálni arra, hogy a permetező öntöző berendezés összes alkatrészét egy gyár szerelje össze, még ha nem is egy gyárban gyártják azokat, — úgy gondolom, a mi körülményeink között ez még inkább szükséges és lehetséges, hiszen ez a nagyjövőjű permetező öntözés fejlesztésének nélkülözhetetlen feltétele. Egy másik igen lényeges hiányosság a gépi öntözéssel kapcsolatban, hogy nincsenek kellően kihasználva a meglevő permetező berendezések. Egyedül a meglevő berendezések teljesítőképességének jobb kihasználásával, üzemóra számának növelésével, 30—40 ezer holddal növelhetnénk az öntözött területet. A gépi öntözés ilyen nagyarányú térhódítása ellenére a hagyományos felületi öntözéseknek most és a jövőben is jelentős a szerepe az öntözésben. Nem volna helyes, ha a felületi öntözésre úgy tekintenénk, mint túlhaladott és a korszerű öntözésnél már nem alkalmazható eljárásra. Az úgynevezett egyszerű felületi öntözőtelepítési eljárásokra Szolnok megye mutatott különösen jó példát. Széleskörű alkalmazásuk hozzájárul ahhoz, hogy viszonylag kis ráfordítással — sokszor holdanként csak 1000—2000 forintot kitevő költséggel, — az öntözött területet az utóbbi két évben 40 000 holdról 65 000 holdra terjesztették ki a megyében. Amikor ezt az eljárást Szolnok megyében bevezették, az volt a jelszó: folyjék az öntözővíz bárhogyan, a lényeg, hogy eljusson a növényhez. Ha egy
