Vízgazdálkodás, 1962 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1962-03-01 / 1. szám

28 VÍZGAZDÁLKODÁS különbségék mutatkoznak a költségnemi bon­tásban, akár a ráfizetést, akár a megtakarítást illetően, helye van a legapróbb részletekbe menő elemzésnek. Javaslatom előfeltétele, hogy a költségvetést a kellő alapossággal felvett organizációs jegyző­könyv alapján helyesen készítsék el, a kivitele­zés során adódó esetleges változtatásokat szük­ség szerint a költségvetésiben is keresztülvezes­sék. Vegyük az egyes költségeket egyenként szem­­ügyre! A vízügyi igazgatóságoknál a bérköltségek a termelési költségeknek több mint 50° ц-át teszik ki. A bérköltségek elemzése nagyon fontos e magas hányad miatt, továbbá mert közvetve, vagy • közvetlenül több más költség alakulására is kihatással vannak. Feladatunk, hogy tételenként össze tudjuk hasonlítani a költségvetésben előirányzott és az arra ténylegesen felmerült nyers bérköltséget. Erre az összehasonlításra, vagyis az ÉKN meg­felelő egységártétele szerint előirányzott és az OVF építőipari akkordárak alapján kifizetett nyersmunkabér egybevetésére a lehetőség meg­van. A helyesen kiállított munkautalványon pontosan fel kell tüntetni a költségvetési tétel­felbontásnak megfelelően kidolgozott egység­árat. Kétségkívül nehézséget okozhat, hogy sok­szor túlzott eltérések vannak az ÉKN és az akkordárak között. Az anyagköltségek vizsgálata szintén fontos, bár a termelési értékhez viszonyított arányuk kisebb. A munkák leszámolási műveletében (I. Kiértékelő lapon) globálisan szembe van ál­lítva a költségvetésben előirányzott és a tény­legesen felmerült anyagköltség. Ha a két érték között jelentősebb eltérés mutatkozik, okát részleteiben ki kell deríteni. A jelenlegi elszámolási módszerrel az elő­irányzott és felhasznált anyagot azonban nem lehet költségvetési tételként közvetlenül össze­hasonlítani. A tételenkénti anyagutalványozás ennek ellenére nem látszik indokoltnak. Az előirányzott és ténylegesen felhasznált anyagféleségek azonban elemezhetők természe­tes mennyiségben (ezúton forint értékben is) és az eltérések okai is felderíthetők. Ez az el­járás megfelelőnek tekinthető, mert munkáink­nál egy-egy anyagféleség általában csak 2—3 költségvetési tételnél fordul elő. A szállítási költségek utólagos kiértékelése, helyes elszámolása nehéz feladat, költségvetési tételenkénti elemzése gyakorlatilag nem igen oldható meg, sőt sokszor a szállítási költségek­nek az egyes munkákra való kontírozása sem könnyű. Ha a jármű több munkahelyre szállít, a fuvarköltség elosztása csak arányosítással tör­ténhet. A rakodási költségek kontírozása ilyen esetben még nehezebb. A munkák zöménél persze a felmerült tényleges szállítási költségek konkrétan meghatározhatók és reális alapot nyújtanak a költségvetési előirányzattal szem­beni globális összehasonlításra. Az elemzésnél azonban mindig gondolni kell a kontírozás! ne­hézségek fennállására. Az építőipari gépköltségek elemzése ez idő szerint egyes munkákra elkülönítetten nem vé­gezhető el, hanem csak géptípusonként. Előírás szerint a munkákat a kialakított diktált teljesít­ményi egységköltségekkel kell terhelni. Az építőipari gépköltségek alakításában az építés­­vezetőnek, mint látjuk, nincs irányító szerepe: Éppen ezért e költségek alakulását kiemelve, a gépészeti csoport működésével kapcsolatban kell vizsgálni. A gépészeti csoport munkájának és szolgál­tatásainak gazdaságossági vizsgálata (utókalku­lációs elemzése) viszont az adott körülmények között bonyolult feladat. Véleményem szerint ezen a területen kell még elsősorban fejlődni. A szociális teher, továbbá az általános költ­ségek (költséghelyi költségek) elemzése nem okoz különösebb nehézséget. Az előzők szerint utókalkulációs elemzés költségnemi bontásban végezhető. Rámutattam azonban arra is, hogy a tényleges költségek költségvetési tételenként — főleg az anyagkölt­ségek és fuvarozási költségek — sok esetben nem munkálhatok ki reálisan. Ilyenkor az el­téréseik valódi okainak a felderítésére sokkal megbízhatóbb alapot nyújt az egyes költségne­mek részletes felülvizsgálata. Azt, hogy az egységköltség vizsgálatát mi­lyen mélységig szükséges és célszerű kidolgozni, a kívánt cél döntheti el. Az egységköltségeknek a kivitelező egységek, vagy a kivitelezési módok közötti összehason­lítás szempontjából is jelentősége van. Így: a különféle munkafajták egységönköltségeinek igazgatóságok és szakaszmérnökségek közötti összéhasonlításánál, vagy az országos ténykölt­­ségelkkel való egybevetésénél, továbbá az azo­nos jellegű kézi és gépi munka egységköltsé­geinek összehasonlításánál stb. Az utókalkulációval kapcsolatos feladatok te­hát igen jelentősek, de a várható eredmény sem lebecsülendő. A legfontosabb az, hogy az egész kérdésnek világosan lássuk a célját, ér­telmét és összefüggéseit, akkor a munka nem lesz öncélú és senkinek sem lesz terhes. Vasadi Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents