Vízgazdálkodás, 1962 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1962-03-01 / 1. szám
24 VÍZGAZDÁLKODÁS tott dolgozóinknak. Újítóink elismerése nagyobb súlyú, mint a vízgazdálkodásnak a népgazdaság mutatószámai alapján számítható részesedése. Az 5 éves tervben feladataink növekedése alapján joggal számíthatunk arra, hogy 1965-re az utókalkulált megtakarítás évi 50 millió Ft fölé emelkedik. A cikk nyilvánosságát a szűkreszabott terjedelem ellenére is fel akarom használni, hogy néhány kérdésre .rámutassak. Az újítások elbírálásának egyik legnehezebb kérdése a munkaköri kötelesség eldöntése. Egyetlen újítási törvénnyel és végrehajtási utasítással szemben sem támasztható az a követelmény, hogy az élet által felvetett kérdésre minden esetben konkrét választ adjon. Egyetlen jogszabály sem működhet automataként, nem pótolhatja az elbíráló szakmai és jogi tudását, emberismeretét és lelkiismeretét. A központi irányítást számos szervünk egyszemélyi elbírálója úgy értelmezi, hogy amint a várható újítási díj az 5000—10 000 Ft-ot eléri, felelősségének csökkentése érdekében az ügyet az Országos Vízügyi Főigazgatósághoz terjeszti fel. A főigazgatósági ügyintézést csak valóban országos érdekű, vagy 25 000 Ft-ot meghaladó díjazású ügyekbe, továbbá akkor kell bevonni, ha a jogszabály így intézkedik. A vízügyi igazgatóságok újítási mozgalmának hiányossága, hogy az építkezéseket megvalósító szakaszmérnökségeken általában kevés újítás van, pedig elég sokféle munkát végeznek elavult munkamódszerekkel. A vízügyi szervek fejlődő újítási mozgalmának fékezője a létszámhiány. A szervek nem függetlenített újítási előadóit számos más munkakör is terheli, részleges tehermentesítésük — egyesek függetlenítése — az újítások darabszámának és fontosságának növekedése miatt indokoltnak látszik. A létszámhiány az OVF-nél is fennáll, mert más főhatóságoknál a feladatokhoz viszonyítva arányosan nagyobb csoportok, osztályok látják el az újítási ügyeket. Végül pedig felhívom mindenki figyelmét, hogy olyan légkör kialakítása, illetve megtartása szükséges, amelyben egyetlen jó javaslat se marad megíratlanul és beadatlanul. Minden megvalósított jó újítás gyorsítja gazdasági haladásunkat. Karkus Pál Az öntözővíz és a talaj kölcsönhatása Az öntözések fejlődésével egyre inkább előtérbe kerül az elegendő mennyiségű és jó minőségű öntözővíz biztosításának kérdése. Az öntözés alapvetően növénytenmesztési feladat, tehát az öntözővíz mennyiségi és minőségi követelményeit elsősorban az öntözendő növény szükségletei, fiziológiai sajátságai szabják meg. Számos olyan vonatkozást ismerünk azonban, melyek szoros összefüggésben vannak azon talajok tulajdonságaival, melyen az öntözéses növénytermesztést végezzük. így pl. a növények vízigénye mellett a talaj fizikai és vízgazdálkodási sajátosságai szabják meg az egyszerre adagolandó öntözővíz mennyiségét, az adagolás módját és gyakoriságát. Az öntözővíz minőségi követelményeinek megállapításánál szintén figyelembe kell vennünk, úgy a növény igényeit, mint az öntözött talajok sajátságait, a talajban az öntözés hatására végbemenő fiziko-kémiai, kémiai és biológiai változások irányát és mértékét. Az öntözővíz első minőségi ismérvének a vízben oldott ásványi sók mennyiségét tekintjük. A víz megengedhető sótartalmát első közelítésben az öntözendő növény sótűrőképessége szabályozza. Hazai öntözött növényeink közül a legsótűrőbb kultúrnövény, a rizs esetében 700—800 mg/l-ben állapították meg azt a sókoncentrációt, melyet a növény károsodás nélkül még elvisel. A másik tényezőcsoport, mely az öntözésre alkalmazható vizek sótartalmának határát megszabja, az öntözendő talaj sajátosságai, a talaj vízszintje, a talaj természetes vagy mesterséges drénviszonyai. Az öntözővízzel, annak minőségétől függően mindig bizonyos mennyiségű oldott sót is viszünk a talajba. Ezek az oldható sók a talajban a talaj tulajdonságaitól és a terület drénviszonyaitól függően felhalmozódhatnak. (1. fénykép.) 1. kép Sókivirágzás a csatorna partján Tartósan, hosszabb időn át öntözött területeken, ha az öntözővíz nagy sótartalmú és a talaj drénviszonyai rosszak, a sófelhalmozódás olyan méreteket is ölthet, hogy a növény növekedését még abban az esetben is károsan befolyásolja, ha az öntözővíz eredeti sótartalma nem éri el azt a határt, mely a növény fejlődését gátolja. Éppen ezért az öntözővíz minőségének előírásánál mindig első követelmény annak a maximális oldott sómennyiségnek a meghatá-
