Vízgazdálkodás, 1962 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1962-03-01 / 1. szám
/ VÍZGAZDÁLKODÁS 25 rozása, amelyet a víz még tartalmazhat anélkül, hogy a talajban tartós öntözés esetén scfelhalmozódás lépne fel. Ez a határérték természetesen több tényező függvénye. így figyelembe veendők az éghajlati tényezők, különösen a lehulló csapadék mennyisége és annak eloszlása az öntözött területeken, a talajok fiziko-kémiai •és kémiai sajátságai, a talaj drénviszonyai, a talajvíz mélysége, a beázás mélysége, valamint az öntözendő növény sajátságai. Általában minél jobb az öntözendő terület vízvezető képessége, minél jobbak a drénviszonyok, annál nagyobb oldható sótartalmú vizet használhatunk öntözésre a másodlagos szikesedés veszélye nélkül. Igen jelentős meghatároznunk az öntözővízben az oldott sók összes mennyisége mellett ezek kémiai összetételét is. Az öntözővíz a talajba jutva, azzal kölcsönhatásba lép és a talaj, valamint az öntözővíz minőségétől függően szikesüket vagy szikteleníthet. Ez azt jelenti, hogy a talajba bejutó nedvesség, melyet most már talaj oldatnak nevezhetünk, kölcsönhatásba lép a talaj részecskék felületén elhelyezkedő úgynevezett kicserélhető kationokkal. A talaj és a talajoldat között, azok összetételétől függően, egyensúly áll be azáltal, hogy a talaj nátrium ionját cserélik ki az öntözővíz — annak összetételétől és koncentrációjától függően — más, rendszerint kétértékű kationjai és ilyenkor az öntözővíz sziktelenít. A másik lehetőség, hogy az öntözővíz nátriumionja cseréli a talaj kétvegyértékű kicserélhető kationjait és ezáltal szikesíti azt. Tehát azt mondhatjuk, hogy a kationok - összetételét figyelembe véve, valamely öntözővíz addig használható fel öntözésre, amíg nátriumionokat vesz fel a talajból. Nem alkalmas öntözésre az olyan víz, amely nátriumionokat ad le a talajnak. A fentiekből logikusan következik, hogy az adott öntözővíz alkalmazhatóságát csak a talaj tulajdonságainak figyelembevételével dönthetjük el. Nem szikes, tehát kicserélhető nátriumiont nem, vagy csak kis mennyiségben tartalmazó talajoknál már viszonylag kevesebb nátriumsót tartalmazó öntözővíz is szibesíthet, míg a szikes talajokon nagyobb relativ inátriumsótartalmú öntözővíz is alkalmazható anélkül, hogy további szikesedés lépne fel. A nátriumsók relatív mennyiségét az öntözővízben az úgynevezett szikesed ési hányadossal fejezzük ki, mely azt mutatja, hogy a vízben oldott összes sók hány 0 -n-a nátriumsó. A kicserélődés mértéke függ attól is. hogy milyen anionokhoz kötve találjuk a nátriumot, így már az első magyarországi vízminőségi munkák megállapították azt, hogy olyan víz. amely szódát tartalmaz, erős szikesítő hatásánál fogva öntözésre nem alkalmazható. Továbbá mind az elméleti, mind a kísérleti adatok azt is mutatják, hogy a s;emleges nátriumsók a nátriumszulfát és nátriumklorid nátriumionja kisebb mértékben cserélődik be. mint ugyanolyan töménységű nátrium-hidrokarbonát vagy nátriumkarbonát nátriumionja. Éppen ezért az öntözővíz minőségének meghatározásánál igen fontos a szikesedési hányados mellett azt is megszabni. hogy a nátriumsó milyen formában fordulhat elő. Je-lenleg Magyarország öntözésének igen nagy része felszíni vizekből történik. A végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy folyóvizeink, így a Tisza és a Körösök vizének minősége jó, s megfelel azoknak a követelményeknek, melyeket előírtunk. Felszíni vizeink száraz maradéka — tehát a benne oldott sók mennyisége — általában nem nagy, 500 mg/1 körüli értékű. Az oldott sók legnagyobb része kalcium, magnézium hidrokarbonát, a nátriumsó általában kevés, s relatív értéke ritkán haladja meg a 20— 25 nátrium %-ot. Szódát ezekben a vizekben csak esetenként és nyomokban tudunk kimutatni. A nagy sótartalmú öntözővizekkel végzett kísérletek azt mutatják, hogy ezek a sók a talajban jelentős szikesedést okozhatnak. Ez a szikesedés megnyilvánulhat úgy az oldható sók felhalmozódásában a talaj felszínén (semleges nátriums-ók esetében), mint a talaj kicserélhető nátriumion tartalmának megnövekedésével. (Szóda és nátriumhidrokarbonátos vizek esetében.) Az oldható sók mennyiségének megnövekedése a talaj felső rétegeiben gyakran olyan méreteket ölthet, hogy a só a talaj felszínén kivirágzik. Tekintettel arra, hogy nagy sótartalmú öntözővizekkel öntözés mind ez ideig Magyarországon csak elszórtan történt, ilyen jellegű öntözővízből történő sófelhalmozódás, másodlagos szikesedés is csupán kevés helyen volt megfigyelhető. Tenyészedényekben nagy sótartalmú talajokkal végzett kísérleteink azt mutatták, hogy a só befolyásolja úgy a növény vízfelvételét, mint ásványi táplálkozását. A sótartalom növekedésével a növény a kedvezőtlen víz és tápanyag felvételi körülményeket nagyobb gyökérzet fejlesztésével igyekszik kiegyenlíteni. Egyidejűleg növekszik a növény földfeletti részének víztartalma is. Megváltozik a felvett ásványi alkatrészek aránya. így pl. sok nátriumszulfátot tartalmazó talajban a növény szulfát tartalma jelentősen emelkedett, sőt különösen nagy szulfáttartalom esetén a növény levelein jelentős mennyiségű sót választott ki sókivirágzás formájában. (Lásd: 2. fénykép.) 2. kép Sókivirágzás rizsnövény levelein és szárain
