Vízgazdálkodás, 1962 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1962-03-01 / 1. szám
VÍZGAZDÁLKODÁS 23 külföldi nagy városokhoz viszonyítva, meglehetősen alacsony érték. A főváros egész területén egy ellátottra 1,6 m vízvezetéki nyomócsőhossz és 1,5 m hosszú csatorna jut. Utóbbi azért kisebb, mert a csatornázás csak a sűrűbben lakott területekre terjed ki. A fajlagos (1 ellátottra jutó) hálózathossz a laksűrűséggel fordított arányban változik, azaz a ritkább beépítésű kerületekben növekszik (lásd: II. táblázat). 1 házi vízvezetéki bekötésre 19 ellátott fő esik, 1 közkifolyót átlagosan 66 fő használ. A házi csatornabekötésre 36 ellátott jut, közel kétszer annyi, mint a vízvezetéki bekötéseknél. A csatornázott belső területeken ugyanis a hálózatba kötött épületek lakás- és ezzel lakosszáma lényegesen magasabb, mint a vízzel ellátott, nagyobb kiterjedésű vidékek átlaga. II. táblázat AZ ELLÁTOTTSÁG ÉS FAJLAGOS KÖZMUHÁLÓZAT-HOSSZAK KERÜLETCSOPORTONKÉNT Megnevezés Vízmű hálózatáról ellátottak számaránya az összes állandó Átlagos lakossághoz viszonyítva laksűrűség vízveze- közkifo- ~ tékkel lyóval Csatornával ellátottak aránya az ossz. lakossághoz % % % % 100 fő/ha-nál nagyobb laksűrűségű kerületek 50—100 fó/ha laksűrűségű kerületek 20—50 fő/ha laksűrűségű kerületek 20 fő/ha-nál kisebb laksűrűségű kerületek Budai kerületek Pesti kerületek 259 99,8 0,0 99,8 99,7 73 99,2 0,4 99,6 87,2 26 80,2 9,3 89,5 59,0 14 60,7 22,3 83,0 36,7 24 89,9 5,6 95,5 75,7 37 84,4 8,3 92,7 70,2 Mindazok az eddig, hazai viszonylatban csak elméleti következtetések alapján ismert összefüggések a laksűrűség és a közmű vés íte tts-ég foka között, e rövid tanulmányban már bizonylatokra támaszkodó, megbízható statisztikai adatok alapján számszerűen is alátámaszthatók. A népszámlálás országos közműellátottsági adatainak elkészülte minden bizonnyal ugyanilyen eredménnyel jár majd mind vidéki városaink, mind iparosodó községeink vonatkozásában, tekintettel arra, hogy Nagy-Budapest kerületei között az országban található csaknem minden beépítési mód előfordul. Ezekből a részletes adatokból a vízellátó és csatornaművek tervezéséhez megbízható normák, normatívák kidolgozása is lehetővé válik, ami nagyban hozzájárul majd a távlati és éves közműfejlesztési tervek megalapozottságának fokozásához. Szitkey László Újítómozgalom a vízügyi szerveknél A szocializmus építésének, az életszínvonal növekedésének alapvető követelménye, hogy a munka termelékenysége folyamatosan növekedjék, az adott feladat elvégzésére szükséges társadalmi munka mennyisége pedig egyre csökkenjen. Ennek érdekében törekedni kell arra, hogy a társadalom minél kevesebb meddő munkát végezzen. Egy társadalomba tartozó egyének hiába dolgoznak sokat, ha a használt munkaeszközök, munkamódszerek túlnyomórészt elavultak, ezért a társadalmi haladás a sok meddő munka miatt lassú lesz. Tervgazdálkodás nem is képzelhető el újítási mozgalom nélkül. Az újítások, találmányok útján kerülnek jelentős mértékben felszínre a társadalmilag szükséges munkaidő, illetve munkamennyiség csökkentésére javaslatok. A békés együttélés gazdasági versenyében a szocialista termelési fölény egyik fontos feltétele az, hogy az újítási mozgalom a szabadalmi törvénytől kezdve a felső és közbenső irányító szervek szakmai és propaganda munkáján keresztül a munkahelyek minden dolgozójának újító és újítást pártoló tevékenységéig erkölcsileg és a népgazdaság eredményét tekintve döntő fölényben legyen a kapitalista környezet szabadalmi üzlete felett. Ezt a kutatómunka mellett éppen újítóink, feltalálóink munkája biztosítja. Az egységesített állami vízügyi szolgálat első 10 esztendejében újító mozgalmunk elérte, sőt túlhaladta az ipar és a mezőgazdaság területét, Újítóink 26 millió Ft utókalkulált népgazdasági megtakarítást értek el az említett 10 év alatt. A fejlődés mutatja, hogy az első 10 év közül az utolsó évben, 1958-ban több, mint 5 millió volt újítóink javaslatai révén a megtakarítás és 1960-ban a megtakarítás már a 20 millió Ft-ot meghaladta. Ez nem véletlen, mert az 1961. év most készülő összesítése valószínűvé teszi a 30 milliós eredményt. A vízügyi dolgozók előkelő helyet vívtak ki a Kiváló Újító kitüntetések elnyerésében. A nehéz feltételekhez kötött kitüntetést 1959-ben adományozta először az Országos Találmányi Hivatal elnöke és a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke. A kiosztott 96 kitüntetés közül ekkor ötöt nyerték el dolgozóink. Az eddig kiosztott 880 kitüntetés közül pedig 32 ju