Vízgazdálkodás, 1962 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1962-12-01 / 4. szám
110 vízgazdálkodás területi elhelyezkedését fokozottabban figyelembe vették, egyúttal a már előrehaladottabb hidrogeológiai ismeretek birtokában a mennyiségi és vízkémiai szempontból is megfelelőbb vízadó rétegekre települtek és végül a korszerű kútkiképzés, valamint a geofizikai ellenőrző vizsgálatok következtében évről évre nagyobb vízhozamú kutak létesültek, amit jól szemléltet az 1. ábra. 1. ábra Évről évre nagyobb vízhozamú kutak létesülnek Az érdekeltségi hozzájárulásoknak 1951-ben történt megszűnése, ugyanakkor az állami erőforrásoknak az ipari területekre és nagyobb városokra történt összpontosítása nem tette lehetővé a falun a vízvezetékkel történő ellátás fokozását. 1958-ban a Községfejlesztési Alapok jelentős hányadának vízügyi célra való felhasználása, a vízgazdálkodási társulatok szervezése új erőforrásokat biztosított és új lendületet adott a fejlődésnek. A fejlődési ütem változását mutatja a falusi vízellátás céljaira fordított hitelek alakulása. (2. ábra.) [millió Ft] ISO 16S IS7 Helyi erőforrás AHomi hitei * C5 s? aj tv Ю 1 8 2 M 5 52 Oj VO Qa i i É 1 2. ábra A falusi vízellátás céljáraira fordított hitelek alakulása A törpevízművek építése nyomán a falusi települések közművesítése fokozódott és ma már az ország 10 000 főnél kisebb településeinek lakosai közül 450 000 fő (8,5%) van vízvezetékkel ellátva. Ez az alig néhány év alatt elért fejlődés a korábbi, mintegy 250 000 fő ellátotthoz viszonyítva is mérsékelt eredmény, mégis az új kutak által eredményezett igen jelentős minőségi változással együtt a falusi vízellátás erőteljes fellendülését mutatja. A falusi lakosság vízvezetékes ellátottságának foka (%) természetesen területenként változik, az a következőképpen oszlik meg: % % Baranya 6 Nógrád 6 В ács 13 Pest 10 Békés 7 Somogy 5 Borsod—A—Z 10 Szabolcs-Szatmár 0 Csongrád 12 Szolnok 9 Fejér 10 Tolna 10 Győr-Sopron 1 Vas 2 Hajdú-Bihar 5 Veszprém 17 Heves 8 Zala 3 Komárom 28 A 10 000 főnél kisebb lakosszámú települések 5,3 millió lakója közül jelenleg csak 0,45 millió fő van ellátva még vízvezetékkel és az el nem látottak közül átlag 400 főre esik egy jó közkút. Ez a helyzetkép áll előttünk most, amikor a falusi vízellátás fejlesztési ütemének erőteljes fokozását, a falusi lakosság vízvezetéki ellátottságát újabb 5,5%-os fejlesztéssel 1965-ig 14°fora, 1980-ig pedig 45—50%-ra akarjuk emelni. A faluvillamosítás befejezése a vízművek üzeméhez megteremtette az olcsó energiabázist, ugyanakkor helyi pénzügyi erőforrást is szabadított fel a „falu vízvezetékesítéséhez”, amely ma már a kis településeknél is létfeltétele az egészséges fejlődésnek, a kulturális és szociális színvonal emelésének. Az előttünk álló feladatokat a településhálózat és a települések szerkezetének várható alakulása, a szükséges hidrotechnikai létesítmények, az igényelt költségek biztosítátása, továbbá a gyártás és műszaki fejlesztés szempontjából kell értékelni. A 10 000 főt meghaladó lakosszámú községeket és városokat az országos közművesítési program keretében elsősorban állami erőforrásokból vízvezetékkel kell ellátni, míg azokat a községeket, ahol a lakosszám nem éri el az 500 főt, még nagyobb távlatban is csak jó vizet adó közkutak létesítésével és azok számának növelésével kívánjuk ellátni. A törpevízművekkel ellátandó „tartomány” tehát az 500—10 000 lakossszámú települések hálózata. A fejlődés dinamizmusában vizsgálva a településhálózat alakulását, minden valószínűség szerint a települések számának jelentős csökkenésével lehet számolni, akár nagyobb szocialista falvakat építünk az elszórtan elhelyezkedő régi kis települések helyett, akár új mezőgazdasági városhálózatot alakítunk ki. Kedvező alakulás várható a jövőben egy-egy település (elsősorban
