Vízgazdálkodás, 1961 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1961-06-01 / 2. szám
VÍZGAZDÁLKODÁS 57 Az Almásfüzitő melletti Perjéspusztán lesüllyesztettünk 7 darab kutat verési eljárással, melyből 4 kút próbaszivattyúzása megtörtént, vízhozamuk 1300—1500 1/perc. Az 1961. évi helykijelölési eljárások során mintegy 200 db kútra készült építési javaslat. Ebből az öntözési idényre kivitelezésre előkészítünk 125 darab kutat. Az eddigi feltárások eredményei azt mutatják, hogy a VITUKI által talajvíz-hasznosításra javasolt területeken egy csőkútból kb. 30 kh terület öntözhető. A működési területünkön eddig kijelölt 200 db csőkút mintegy 6000 kh terület öntözését fogja lehetővé tenni. A. csőkutakat építtető mezőgazdasági üzemek az ez ideiig létesített kutakat kutató jelleggel létesítették és ezek eredményeire támaszkodva felépítik majd a csőkutakat. A jövőbeni csőkút-telepítések eredményessége és gazdaságossága érdekében kívánatos volna a Kisalföld vízföldtani adatainak részletesebb feltárása. A talajvíz-hasznosításban ezideig elért eredményeink csak kezdő lépéseknek tekinthetők. Reméljük, hogy a kutatómunka és a kiviteli gyakorlat helyes együttműködésével népgazdaságunk részére a jövőben még hasznosabb adatokat, megoldásokat nyújthatunk. Varga Ignác—Sümegi Mihály * Az egyszerű rét-legelő öntözés a mezőgazdaság aranytartaléka A szarvasmarhaállomány minél gyorsabb ütemben való mennyiségi és minőségi fejlesztése a magyar szocialista mezőgazdaság kulcskérdése. A fejlesztés előfeltétele pedig az állandó, biztos, időjárástól független takarmánybázis. Jelenleg drágán takarmányozunk, s így árutermelésünk drága. Szakembereink általában megegyeznek abban, hogy szocialista mezőgazdasági nagyüzemeink túl sok szántóföldi területet használnak fel takarmánytermelésre, s ugyanakkor a rétek-legelők elhanyagolt állapotban vannak. Dr. Nagy Loránd szerint a takarmánytermesztés akkor gazdaságos, ha aj a mezőgazdaságilag hasznosított terület takarmánytenmő egységén a lehető legtöbb táp.lálóanyagot termeli, b) az állatállomány ellátásához a művelt területből a legkevesebb főtakanmány-területet köti le; ej a termesztett takarmányok az állattartás igényeit koncentráció és fehérje—keményítő értékarány szempontjából a lehetőség határáig kielégítik; d) a takarmányokat a legkisebb munkaráfordítással és költséggel adja át az állattenyésztésnek. A takarmánytermesztés gazdaságosságát elsősorban a mezőgazdaságilag hasznosított terület takarmánytermő egységéről kapható legtöbb táplálóanyaghozam biztosításával érhetjük el. A munkatermelékenység fokozásának két útja van: a hozamok növelése, a betakarítás költségeinek csökkentése. Itt kapcsolódik a takarmányozás gazdaságosságának kérdéskomplexumába a rét- és legelőöntözés, valamint a korszerű zöldmező gazdálkodás. Az országban mintegy 1,5 millió hold legelő és mintegy 1 millió hold rét terület van teljesen elhanyagolt állapotban. Ebből a mintegy 2,5 millió zöldmező területből kb. 200 000 hold öntözését különböző eljárásokkal meg lehet valósítani és a termést 200—300%-kal lehet emelni. A többi gyepes-területen pedig a korszerű zöldmező gazdálkodás országos megszervezésével 100—160%-kal lehet emelni a jelenlegi hozamot, amint azt a magyaróvári kutatóintézet nagyüzerpi eredményei .is mutatják. Meg kell említeni azt is, hogy Lengyelország közel 1 millió hektár területen már megvalósította, mostani ötéves tervében pedig további 1,5 millió hektáron' valósítja meg a komplex korszerű zöldmező-gazdálkodást. (Teljes zöldmező területe 4 millió hektár.) Hasonló a helyzet a Német Demokratikus Köztársaságban, ahol az ún. Wische-terv alapján megvalósított korszerű rét-, legelőgazdálkodás kiváló eredményeket hozott. Hektáronként 3 db számosállatot tartanak el a korszerűsített gyepes területen. Az 1 tehénre eső átlagos évi tejhozam 3800 liter. A szarvasi Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet gazdaságában 1955-ben Nagy Zoltán tud. munkatárs kísérletsorozatot indított annak tisztázására, hogy hazai viszonyaink között, illetve a kőrösvidéki szikes (szolonyec) réti talajon, a korszerű öntözött legelőgazdálkodástól milyen eredmények várhatók. Több éves eredmények alapján megállapítható, hogy 1 kh legelő átlag évi termése 250 q legelőfű, melynek
