Vízgazdálkodás, 1961 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1961-06-01 / 2. szám
53 VÍZGAZDÁLKODÁS 1. kép Ekével húzott, öntözővíz-szabályozó barázdák szárazanyag tartalma 52 q emészthető fehérje tartalma 7,25 q keményítő érték 36,25 q fehérje és kém. érték arány 1 : 5. Egy kh öntözött legelő termése kb. 3800 kg tej előállítására elegendő. Ugyanakkor az istálózott tehéncsoport 3800 kg tejének előállításához 4 kh jó minőségű szántóföldi takarmánytermelésre volt szükség. A legeltetett tehéncsoportnál egy kg tej előállítása 76 fillérbe, az istállózott, abrakolt tehéncsoportnál 1,45 Ft-ba került. Jól kezelt öntözött legelőn tehát a tej előállítási költsége hasonló termés esetén felébe kerül, mint a szántóföldön termett takarmányok etetésénél. Ehhez hozzá kell adni a legelőn tartott tehenek jó levegőn, egészséges, edzett körülmények között való tartásával járó biológiai előnyöket, tbc-mentességet, a fogamzás magasabb százalékát stb. Az említett adatok figyelembevételével — véleményem szerint — nálunk is időszerű a korszerű rét-legelőgazdálkodás országos fejlesztése. Itt-ott már vannak dicséretes kezdeményezések, mint a Nagyhörcsögi Állami Gazdaságban, ahol kísérletképpen 1960-ban 40 kh ősgyepes öntözött legelőn 100 db fejőstehenet tartottak el tavasztól őszig, bőséges zöldtakarmánnyal. 1961-ben 160 holdra növelik a legélőöntözést. A Sinatelepi Állami Gazdaság a Duna mentén 1961-ben 200 kh-on kezdi el az öntözéses legelőgazdálkodást. A Várdombi Állami Gazdaság Tolna megyében 1961-ben csókáiból öntözd 2Ю4 kh legelőjét. A Veszprém megyei Pártbizottság és Megyei Tanács március 2-án tartott értekezletén elhatározta, hogy a megye mezőgazdasági termelőszövetkezeteinek gazdaságaiban 2000 kh rétlegelő területen kezdi el a korszerű, öntözéses zöldmezőgazdálkodást. Veszprém megye mezőgazdasági adottságai folytán predesztinált a szarvasmarhatenyésztésre, a megyében mintegy 120 000 kh zöldmező terület van. A termelőszövetkezeti gazdaságok általában 100—300 kh gyepes területtel rendelkeznek, de vannak termelőszövetkezetek szép számmal, ahol 4—500 kh a gyepes terület, mint pl. a Nagyacsádi „Búzakalász” tsz-nél, ahol a teljes terület 1200 kh és annak egyharmada, 400 kh rét-legelő két vízfolyás között fekszik. E felismerés alapján 1953—54-től kísérleteket folytattunk a természeti,. helyi adottságok felhasználásával egyszerű öntözési eljárás kidolgozására. A cél az volt, hogy a helyi adottságok figyelembevételével a legolcsóbban, tehát úgy oldjuk meg a rét-legelő©ntözést, hogy a) ne kelljen gépi erőt (motor, szivattyú) igénybevenni, b) az öntözés (vízkormányozás) megvalósítható legyen anélkül, hogy drága berendezést kelljen építeni. A gondolatot a Veszprém megyében található, sok magasvezetésű malomcsatorna adta, amelyekből szivornyákkal egyszerűen kivehető a szükséges öntözőviz. (A malomcsatornák mellett települt kis vízimalmok évek óta üzemen kívül állanak, műtárgyaik azonban a duzzasztott üzemvizet biztosítják.) A másik feladatot, az öntözendő terület egyenletes vízborítását (a vízkormányzást) a következő adottságok figyelembevételével kísérletezés után oldottunk meg. A malomcsatornák mentén kétirányú lejtés van. Az egyik a völgy hosszirányú esése, a másik erre merőlegesen, a magasvezetésű malomcsatornától a természetes vízfolyás, az anyameder felé. Ha a malomcsatornából akár szivornyával, akár dudával kivett öntözővizet egyszerűen ráeresztjük a gyepes területre, az egyenetlenül és a nagyobb esés irányában összegyűlve gyorsan lefolyik. Ha ellenben a mindenkori helyi adottságokat és a gyepes terület elhelyezkedé-2. kép Árokhúzó ekével készített, tiltózható öntözőcsatorna
