Vízgazdálkodás, 1961 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1961-06-01 / 2. szám
44 VÍZGAZDÁLKODÁS A hajóútkitűzés A hajósok már a folyami hajózás kezdetén természetesnek tartották, hogy az elsüllyedt hajókat, roncsokat és minden vízben levő veszedelmes tárgyat meg kell jelölni. A hajósok, kormányosok életük nagy részét vizen töltötték, jó természetmegfigyelők voltak, a meder viszonyait, a part jellemző alakulásait annyira ismerték, hogy különböző vízállás mellett is célszerűen és biztonságosan vezették kis hajóikat. Éjszaka a falvak, tanyák, hajómalmok pislákoló lámpáihoz igazodtak. 1. kép Munkában a kitűzőhajó A gőzhajózás bevezetésével a víziutak forgalma gyorsan növekedett, a vontatóhajók fejlődésével együtt növekedett az uszályok mérete és így természetesen a hajózás is egyre nagyobb igényeket támasztott a víziutak méretei tekintetében. Folyón a hajózás lehetőségeit elsősorban a mederviszonyok és a vízjárás szabják meg. Hajóút a folyó medrének a hajók által járható része, jellemző méretei: mélysége, szélessége és c*ifényviszonyai. A folyószabályozásnak a hajózás szempontjából éppen az a célja, hogy a hajóút szükséges vízmennyiségét, szélességét és a kedvező kanyarulatokat, a változó meder és vízállási viszonyok mellett is biztosítsa. A hajóútkitűző szolgálatra azonban a szabályozott folyónál is szükség van, feladata — a mindenkori meder és vízállási viszonyok figyelembevételével — az állandó hajóforgalom zavartalanságának biztosítása érdekében a legkedvezőbb méretű hajóút megjelölése, kitűzése. A hajózás fejlődése a kitűzőszolgálatot is fejlesztette. A hajóstársaságok először a Dunagőzhajózási Társaságot (majd a MFTR-t), bízták meg, hogy kisvíz idején a veszélyes gázlós szakaszokat megjelölje. A hajóút szélének ez a megjelölése eleinte még egyszerű módon történt: a mederfenékbe vert ágas és kontyos karókkal. Az éjszakai hajózás bevezetésével a mederben levő hajózási akadályokat, valamint a hajózási irányokat a parton petróleumlámpával jelölték meg. A kitűzőszolgálatot a Dunán 1940. évben a MFTR-től a folyammérnöki hivatalok vették át. A szolgálat a második világháború után rohamos fejlődésen ment át. Jelenleg hajóútjainkon a kitűzőszolgálatot a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium V. Hajózási főosztálya által megadott irányelvek szerint és helyeken az Országos Vízügyi Főigazgatóság, a területileg illetékes vízügyi igazgatóságok útján látja el, csupán a balatoni jelzőszolgálat tartozik a . MAHART hatáskörébe. Rendszeres, állandó kitüzőszolgálat működik a Dunán, a Tisza Tiszalök alatti szakaszán és szükségszerinti időszakos kitűzés a hajózható Körös szakaszokon, továbbá a Hortobágy— Berettyó főcsatornán. A hajóútjelző-szolgálatnak legnagyobb jelentősége a Dunán, mint nemzetközi hajóúton van és éppen azért az ott a legkorszerűbb és legfejlettebb is. Az egyes igazgatóságok kitűzőszolgálata a folyamszabályozási szakcsoport elvi-műszaki irányítása mellett hajtja végre feladatait. A dunai hajóútkitűző-szolgálatot az Északdunántúli (Győr), a Középdunavölgyi (Budapest) és az Alsódunavölgyi (Baja) VÍZIG-ok 2—2 kitűző-motorossal és kitűzőcsapattal látják el. A hajóutak jelzői A hajóutak jelzői a hajózható meder szélére, irányára, mélységére, veszélyes pontjaira hívják fel a figyelmet és ezáltal a hajók biztonságos közlekedéséhez nyújtanak támpontot. Hajó-2. kép Balpartjelző úszó
