Vízgazdálkodás, 1961 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1961-06-01 / 2. szám

VÍZGAZDÁLKODÁS 45 útjelzők: a mederkitűzések, parti irányjelék, fi­gyelmeztető jelek és forgalomszabályozó jelzé­sek. Az első két csoportba tartozó jelzők száma a legnagyobb, így csak azok vázlatos ismerte­tésére szorítkozom. . A hajóút jobboldalát jelző mederkitűzés fe­ketére festett úszóra (bolyára) szerelt fekete köralakú tárcsa fehér szegéllyel, zöld villanó­lámpával. A hajóút baloldalát jelző mederkitűzés úszója vörös színű, a tárcsa vörös háromszög fehér szegéllyel és vörös villanólámpával. Az állandó mederkitűzéseken kívül vannak időszakosak is, amelyeket egy meghatározott kisvízállásnál he­lyeznek el. A parti irányjelek általában a hajózás irányát mutatják, hogy a hajóknak melyik part men­tén kell haladniok, hol kell az egyik partról a másik part irányába átkelni. Ezek fehér osz­lopra szerelt, legtöbbnyire iránykarral ellátott táblák, a jobb partiaknál itt is a fekete szín és zöld fény, a balpartiaknál pedig a piros szín és piros fény a jellemző. Éjszakai fényforrásul a magyar Duna-szaka­­szon akkumulátoros, villanó fényű, vetítőüveg­gel ellátott lámpákat használunk, amelyek még 3 km távolságból is jól láthatók. Az ilyen parti jelzők száma 134, a villanó­lámpával ellátott állandó úszójelzők száma pe­dig 54. vagyis a 417 km hosszú folyamszakaszon átlagosan minden 2,2 km távolságban van villa­nófény az éjszakai hajózás számára. A nyolc állam területén áthaladó Dunán, mint nemzet­közi hajóúton — a szovjet torkolati szakasz ki­vételével — a magyar Duna-szakaszon való­sult meg először a korszerű jelről jelre való nappali és éjszakai hajózás. A parti államok szakértői a magyar hajóútjelző-szolgálat pontos­ságát és szakszerűségét egyöntetűen elismerik. A Dunán való hajózás rendjének szabályozása tárgyában 1948 augusztusában Belgrádban kö­tött Egyezmény a Duna hajózható szakaszán a hajóútkitűzés egységes rendszerének megterem­tését a Dunabizottság feladatkörébe utalta. A 3. kép Akkumulátorcsere Dunabizottság 1951. évi őszi ülésszakán foglal­kozott is a hajózás alapvető szabályainak meg­alkotásával és azóta is sokat tesz az egységes és korszerű kitűzőszolgálat megteremtése és fejlesztése érdekében. E téren mi sem marad­hatunk el, kitűzésünket tovább kell tökéletesí­teni (a lámpák biztonságának, fényerejének fo­kozásával, radar- és fényvisszaverőlapok alkal­mazásával stb.) hogy továbbra is megtarthassuk a magyar kitűzőszolgálat nemzetközileg is el­ismert jó hírnevét. De a hajózási igények és a hajóforgalom növekedésével tovább kell tökéle­tesíteni a kitűzőszolgálatot a Tiszán is. Dobos István főmérnök HÍREK Mintegy 220 fő technikus fejezi be továbbképző ta­nulmányait az ez év végén befejeződő műszaki tiszti tanfolyamokon. A tanfolyamok célja a vízügyi mű­szaki középkáderek szakmai továbbképzésének bizto­sítása volt olyan tematika segítségével, amely a szű­­kebb értelemben vett műszaki ismeretek mellett, kor­szerű közgazdasági ismereteket is nyújt a vízügyi szolgálat vezető technikusainak. * Csővázas cölöpverő Az árvízvédelmi felszerelések közé tartozó faszerke­zetű istrángos cölöpverők helyett rendszeresítendő, könnyen és gyorsan összeállítható alumínium csövázas cölöpverő. Terve 1961. január havában elkészült. A kí­sérleti próbadarabbal szerzendő tapasztalatok után, az esetleges módosítások figyelembevételével a sorozat gyártása megkezdődött. A gátőrházak felszereléséhez tartozó cölöpverő elsősorban kisebb jelentőségű szád­­falazási, cölöpverési feladatok végrehajtására szolgál. Nagyobb jelentőségű, ilyen természetű feladatok végre­hajtására ma már az igazgatóságoknál rendszeresített, gépesített árvédelmi osztagok szolgálnak. Az alumí­­nium-csővázas szerkezet könnyen felállítható mind szárazföldön, mind úszótagon, nem korhad, nem vete­medik. Könnyen szállítható és átállítható. Alkalmazá­sával jelentős mennyiségű importfa megtakarítás ér­hető el.

Next

/
Thumbnails
Contents