Vízgazdálkodás, 1961 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1961-03-01 / 1. szám
VÍZGAZDÁLKODÁS 3 A szennyvíz öntözés gazdaságossága Magyarországon írta: VAJDA JÖZSEF országos vízügyi főigazgatóhelyettes A világtörténelem feljegyzései azt mutatják, hogy nagyvárosok már kultúrfejlődésünk kezdeti szakaszán is csak olyan folyók mellett alakultak ki, ahol az egészséges ivóvíz beszerzése, illetőleg a keletkezett szennyvizek elhelyezése lehetséges volt. Ha az ókori térképre nézünk, láthatjuk, hogy az akkori „világvárosok” egyegy bővizű vízfolyás mellett keletkeztek. Elég itt a mezopotámiai városokra, Alexandriára és Rómára utalni. Az e helyeken végzett ásatások a mai követelményeknek is többé-kevésbé megfelelő szennyvízlevezető csatornahálózatokat tártak fel. A régészeti kutatások eredményeiből az is megállapítható, hogy — bár a szennyvizek zömét a vízfolyásokba vezették — a szennyvizekkel való öntözés nyomait is fel lehet fedezni. Az ókori civilizáció viszonylag fejlett csatornázási kultúrája nyomokban hazánkban is megtalálható: Szombathely város csatornahálózatának egyes még ma is működő szakaszai a rómaiak idejében épültek, az aquincumi ásatások is fejlett csatornázás képét tárják szemünk elé. Az ókori csatornázás a népvándorlás korában feledésbe merült, elsősorban ennek hiánya okozta, hogy a középkorban sokkal gyakoribb és pusztítóbb erejű járványok tizedelték a lakosságot. A csatornázás szükségessége ismét csak az újkorban, a vízöblítéses WC-к alkalmazásával kapcsolatban merült fel. A lakóépületekből közvetlenül az utcai, nyílt csapadékcsatornákba vezetett és szilárd alkatrészeitől sem tisztított szennyvíz komoly problémát okozott a nagyvárosok vezetőségének. E gondok először Angliában, ott is elsősorban Londonban merültek fel. Az angol parlament és a londoni városi tanács közel fél évszázadig kereste a keletkezett szennyvizek ártalom nélküli elhelyezésének lehetőségét. A mesterséges biológiai szennyvíztisztítás kérdésének megoldásáig — ezt először Londonban vezették be — a felszíni vizek tisztaságának megóvására felállított bizottságok a szennyvízöntözés kiépítését szorgalmazták. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy akkor az élővizek a lakosság ivóvízellátásának fő forrásai voltak és mint víziutak is nagy jelentőséggel bírtak. A szennyvízöntözés Anglián kívül elterjedt még az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában. A múlt század derekán kezdték meg a berlini szennyvízöntözőtelep kiépítését, mely napjainkig is jó eredménynyel működik. Látható tehát, hogy az ókori nyomok után az újkori fejlődés első kialakult szennyvíztisztítási eljárása a szennyvízöntözés volt. Ezzel kapcsolatban azonban szükséges kiemelni, hogy az akkori higéniai felkészültség mellett e módszer nem felelhetett meg a mai fejlett közegészségügyi kívánalmaknak és a szennyvízöntözés bevezetésének fő célja nem a mezőgazdasági többlettermés biztosítása, hanem a szennyvizek veszélytelen elhelyezése, az élővizek tisztaságának megóvása volt. A kapitalizmus kialakulása idején lezajlott ipari forradalomban született gyárak megjelenésétől a mai termelési technológia kialakulásáig másfél évszázad telt el. Ez alatt a rohamosan fejlődő gyáripar a házi szennyvizeken kívül annál nagyobb tömegű, és nem egy esetben veszélyesebb hatású üzemi szennyvizekkel fertőzte a vízfolyásokat. Az iparosodás velejárója volt a lakosság városokba tömörülése, így Európában, Amerikában, de a többi földrészen is milliós, százezres városok tömege alakult ki. Az egy tömegben elvezetett házi szennyvizek mennyisége is ugrásszerűen megnőtt, az élő vízfolyások elszennyeződése mind súlyosabb méreteket öltött. Az összefüggő, nagy iparvidékeken átfolyó — még viszonylag jelentős vízhozamú — folyók is teljesen szennyeződtek. A Ruhr és Saar vidéken átfolyó Emsch 86%-a, a Wupper vizének 83%-a szennyvíz. Hazánkban, a borsodi iparvidéken átfolyó Sajó nyári kisvízhozamának 72%-a üzemi, illetve házi eredetű, tisztítatlan szennyvíz. Magyarország hidrológiai adottságai mellett az élővizek elszennyeződése fokozottan jelentkezik és ennek okát érdemes megvizsgálni. Vidéki nagyvárosaink közül alig néhány fekszik olyan bő vízhozamú befogadó mellett, melyben az ott keletkezett, ártalmas házi és ipari szennyvizek oly hígítás mellett lennének bevezethetők, hogy e folyók biológiai egyensúlyában számottevő kárt ne okozzanak. Különösen kedvezőtlen helyzetben vannak alföldi városaink, ahol a csatornázottság nemcsak az európai átlaghoz, de a többi magyar városhoz képest is erősen elmaradott. Ezekben a városokban a csatornaművek kiépítését a gazdasági előfeltételek: a 150 éves török hódoltság, a nyersanyaglelőhelyek távoli volta miatt az ipar fejletlensége, a túlnyomórészt mezőgazdasági lakosság által kialakított falusias beépítés stb. is hátráltatták. Kétségtelen azonban, hogy a szennyvízelhelyezés megoldatlansága is nagy szerepet játszott a csatornázottság elmaradottságában és elsősorban ennek következménye, hogy nagy alföldi városokban, mint pl. Hódmezővásárhelyen, Békéscsabán, vagy Nyíregyházán nem épült csatornamű. Napjainkban, amikor városaink napról-napra fejlődnek, a lakosság igényei mindjobban fokozódnak, már az alföldi városokban sem lehet kitérni a nagy kényelmet nyújtó csatornázás kiépítése elől. A következő 10—15 esztendő során gondoskodni kell ezekben a befogadóval nem rendelkező városokban a csatornázás kié