Vízgazdálkodás, 1960 (1-2. szám)
1960-12-01 / 2. szám
3Ó VÍZGAZDÁLKODÁS és iszapkotrás utókalkulációját negyedévenként készítik el. A számvitel a termelés költségeit folyami kavicstermelés, rostált kavicstermelés, iszapkotrás, jégtörőhajók munkái, kavicsrakodás részletezésben mutatja ki. Az utókalkuláció eredményeit és a következtetéseket a mérlegbeszámolókban kell ismertetni. A vízgépészet körében az utókalkuláció főleg ipari és víztermelésre vonatkozik. A víztermelésnél az egyes funkciókra a számvitel adataira támaszkodó külön utókalkuláció készül. A vízügyi igazgatóságok az építési munkákról leszámolási művelettel csak egyszerű utókalkulációt végeznek. A tervdokumentációval végrehajtott munkák közvetlen és közvetett költségei munkánként kerülnek elemzésre. Itt a ténylegesen felmerült költségeket a termelési számlák részletező könyvelése nyújtja. A közvetlen i(nyens) költségek költségneménkémtá részletezésben állnak rendelkezésre, de nincsenek költségvetési tételekre bontva. A leszámolás céljára a költségvetésből és az árelemzésből fcöltségkigyűjtőt kell készíteni és így a tervezett és tényleges költségek (anyag, bér, szállítás stb. közvetlen költségek), valamint a közvetett költségek (szoc. teher, ált. költség) végösszegekben összevethetők. Az elemzést segíti, hogy mind a természetes mutatók és azoknak az esetleges tervmódosításokkal bekövetkezett változásai, mind pedig a főbb anyagok terv- és tényszámban ugyancsak kimutatandó. A legfontosabb összefüggések vizsgálatával a különbözetekre nyújtott magyarázat helytállósága ás bírálható. Az egyszerű utókalkuláció (leszámolás) mellett a kimutatott nagyobb költségmegtakarítások, vagy többletköltségek okainak vizsgálatánál elkerülhetetlen a költségvetési tételek elemzése. Nehézség, hogy a költségbizonylatok szerkesztésénél, azok jelölésénél (kontírozás) ez a szempont nincs figyelembe véve. Ilyen adottságok mellett a itenv- és tényköltségek között mutatkozó különbözetek okainak kiderítése nem megalapozott. A leszámolási eljárás nem elégíti ki tehát az utókalkuláció igényeit. Nem ad lehetőséget arra sem, hogy az építőipari költségnormák helyességét vizsgálni lehessen. A vízügyi igazgatóságoknál is szükséges — a vállalati építőiparhoz hasonló — reprezentatív utókalkuláció bevezetése. A vízügyi szervek jelentős műszaki tervezési feladatot látnák el. A tervenként! utókalkuláció mind a vállalatoknál, mind a vízügyi igazgatóságoknál folyik. Az utókalkuláció körébe tartozik a műhelyek teljesítményeinek elemző munkája. Az egyes munkák tényköltségeinek gyűjtését és kimutatását a munkák terhelése céljára megfelelő tasakrendszer biztosítja, azonban az értékelésnek lehetősége azért korlátozott, mert nagyobbrészt karbantartási, vagy javító munkákat végeznek, amelyekben tervár, díjszabás nincs, sőt azokról költségvetés sem készül. összefoglalóan megállapítható, hogy a vízügyi szerveknél a fennálló objektív nehézségek ellenére a termelési tevékenység költségeinek kimunkálásában, elemzésében lényeges fejlődés történt. Az eredmények azonban még nem kielégítőek. A szükséges szervezési feladatok megoldásán felül az idevonatkozó munkák színvonalát is tovább kell emelni. dr. Argay György 1961. évi feladataink a kiviteli munkáknál A vízgazdálkodási tevékenység műszaki-gazdasági előkészítése terén lényeges előrehaladást hozott az 1960-as esztendő, összeállítottuk a vízgazdálkodás 20 éves távlati fejlesztési koncepcióit, részletesen kidolgoztuk a II. ötéves tervet, fokozódott az anyagi eszközök koncentrálására irányuló törekvés és eredményék mutatkoztak a kiviteli munkák (hiányosságainak csökkentésében is. Amikor mindezt egybevetve, bátran (kijelenthetjük, hogy általánosságban fejlődést mutat 1960. évi munkánk, egyidejűén azt is el kell ismernünk, hogy munkánk fejlődésének ütemével nem minden tekintetben lehetünk elégedettek és azt 1961- ben jelentősen fokoznunk kell. A kiviteli munkák gondos előkészítésének feltételét képező távlati terveket a hiteligények kellő megfontolással történő előirányzásával jobban meg kell alapoznunk. Elejét kell venni annak, hogy a távlati tervek egyes létesítményei hitelszükségletének következetes alátervezése sorozatos módosítások forrása legyen és meghiúsítsa a gazdaságosság reális elemzését. A (túlzottan óvatos becslésekben megnyilvánuló szemlélet a népgazdaság megtévesztését jelenti, ha az alacsony előirányzatok alapján megkezdett munkák jelentős többletköltséggel valósulnak meg. Fokoznunk kell a szemlélet komplexitását is és az alaplétesítmények előirányzásakor nem szabad figyelmen kívül hagynunk az üzemeléshez nélkülözhetetlen járulékos és kapcsolódó létesítményeket. Ezzel elkerülhetjük azt az elmúlt időkben nem egy ízben előfordult helyzetet, hogy megépítettünk szivatytyútelepet a hozzávezető csatornahálózat nélkül és fordítva.
