Vízgazdálkodás, 1960 (1-2. szám)
1960-12-01 / 2. szám
VÍZGAZDÁLKODÁS 29 keret), valamint az egyéb, főleg az ÉPISZ (Kötelező Általános Építőipari Számlakeret) számlakeretek felhasználásával alakítottunk ki. A termelés számvitelének szervezésénél az építőipari tevékenységet tekintjük főfeladatnak. A számviteli előírások, a bizonylati fegyelem megtartása mellett a -vízügyi igazgatóságok teljes termelésének költsége helyesen kimutatható. Amíg azonban vállalatainknál azok jellegzetes profilja (tervezés, építés, ipar) következtében a teljes termelés egyes részeinek költségei is helyesen kimutathatók, a vízügyi igazgatóságoknál a többprofilú feladatok miatt erre jelenleg nincs lehetőség. Ennek a követelménynek csak lényeges szervezeti változtatással felelhetnének meg. A .termelési érték és a termelési költségek ikü- 1-önbözete adja az üzemi eredményt. Ebből a szempontból a termelési költség ugyancsak rendkívüli jelentőségű. Az üzemi -eredmény helyes kimutatásához tehát nemcsak a valóságnak megfelelő összes költséget, de a valóságos termelési értéket is ismerni kell. A vállalatoknál a termelési érték túlnyomórészben árbevételből adódik -és csak a befejezetlen termelés felmérésénél -esetleg elkövetett hiányosság miatt fordulhat elő kismértékű bizonytalanság. A vízügyi igazgatóságoknál a termelési érték helyessége csak részben igazolható valódi árbevétellel. A beruházási muníkákat és a megrendelésre végzett munkákat ugyanis a vállalatokkal azonos módon (szerződés alapján) végzik, a saját felújítási és karbantartási munkáknak azonban — bár -túlnyomórészben műszaki terv és dokumentáció készül — valódi árbevételük nincsen, 'hanem azok költségeit az állami költségvetési támogatásból fedezik. Ezeknél a munkáknál a termelési értéket a jóváhagyott tervdokumentáció költségvetése alapján a tényleges teljesítménynek megfelelően, műszaki ellenőr igazolja. Némely tevékenységnél (pl. tervezés) országos díjskálával igazolható a termelési érték. A műszaki terv és -dokumentáció nélkül végzett munkáknál a ráfordítások -összege alkotja a -termelési értéket. A követendő eljárás mellett a kiviteli feltételeknek megfelelő dokumentáció, továbbá helyes műszaki ellenőrzés esetén a vízügyi igazgatóságok termelési értéke kimutatható. A befejezetlen termelés, mint kismértékű bizonytalansági -tényező, természetesen a -vállalatokhoz hasonlóan itt is felmerül. Vizsgálataink azt mutatják, hogy a határozott fejlődés mellett mind a tervdokumentáció készítésénél, mind ,a műszaki -ellenőri feladatok -ellátásánál még hiányosságok fordulnak elő. A munkálatok megkezdése előtt sokszor nem folytatják le az organizációs eljárást, ehhez képest nem helyesbítik a tervet (költségvetést), sőt a szükséges tervmódosításokat sem kérik és így azokat a tervekben -nem vezetőik keresztül. Megállapítható, hogy -egyes vízügyi igazgatóságok feszesen, egyes vízügyi igazgatóságok pedig lazán terveznek. Ez természetesen a termelési érték nagyságára és így az üzemi eredményre is kihat. Ez az eljárás megnehezíti, vagy lehetetlenné teszi az elemzést ás. A -termelési érték, valamint az üzemi eredmény helyes kimutatása érdekében a műszaki tervet és tervdokumentációt, valamint költségvetést a tényleges feltételek és a fennálló tényleges körülmények alapulvételével szigorúan a helyes költségnormákkal kell tervezni. Ennek a követelménynek a tervek jóváhagyási eljárásánál feltétlenül érvényt kell szerezni. A teljes termelés költsége meU-ett termelői (vállalati) szempontból nagy fontossága van a termék önköltségének. A vállalati eredmény végül is az egyes termékek értékesítéséből származó árbevételek és az előállításukra fordított költségek öszszegezett különbözetéből adódik. A termék önköltségéből állapítható meg, hogy a termék árában megtérül-e a vállalati ráfordítás. A terméfcönfcöltség elemzésével következtetni lehet az ár helyességére, építményeknél pedig a költségnormák helyességére. A termék önköltségét az utókalkuláció mutatja ki. Az utókalk-uláció a számvitel útján megoldható, de általában további adatgyűjtő (statisztikai) és értékelő munkát igényel. Végrehajtását külön kell megszervezni, mert a termelés tényleges -költségeit termékenként (gyártmány, létesítmény) kell az árkalkulációs séma bontásában (létesítményeknél költségvetési tételbont-ás) kimutatni. Ezt csak úgy lehet elvégezni, ha az utókalkuláció céljára a költségek könyvelési okmányait (bizonylatok) megfelelően jelölik -és az okmányok tartalmazzák mindazon adatokat, amelyek a feldolgozáshoz szükségesek. Az utókalkuláció .általában mind a műszaki, mind az adminisztratív dolgozókat lényegesen megterheli, s ezért sokszor indokolatlan -minden termekre utókalkulációt végezni. Ilyen esetben célravezető az előre kijelölt, jelentős termékeknél ún. reprezentatív u-tókalkulációt készíteni. Az utókaikulációra vonatkozó irányító és -ellenőrző munkánk — különösen a vízügyi igazgatóságok vonatkozásában — még nem érte el a kívánatos szintet. Vállalatainknál az utókalkulációs munkát a feladatköröknek megfelelően szabályoztuk. így az építőiparban csak a nagyobb munkák utókalkulációját kell elvégezni, tehát reprezentatív utókalkuláoió folyik. A kijelölt munkák költségeit a számvitelben munkánként elkülönítve könyvelik. A költségvetésben szereplő — k-öltségkigyűjtő lappal kimutatott — költségek és a tényleges költségeik közötti eltérést előírásunk szerint kell vizsgálni és értékelni. A többi munkára nézve is nyílik utókalkulációs értékelési lehetőség, mert építésvezetőségi gyűjtés mellett a számvitel különkülön -mutatja ki a magasépítés, mélyépítés, gépesített földmunkák, permetező telepítés és a segédüzemi termelés költségeit. Ipari vállalatadnikr-a eltérő utókalkulációs rendelkezéseket adtunk ki. így pl. a kavicstermelés
