Vízgazdálkodás, 1960 (1-2. szám)
1960-12-01 / 2. szám
14 VÍZGAZDÁLKODÁS A vízgazdálkodás második ötéves tervének irányelvei ismertek. Az irányelveiknek megfelelően előirányzott operatív feladatok ismeretében készült el a távlati tudományos terv. E tervben a megoldásra váró feladatok összhangban vannak a más — nem szorosan a vízgazdálkodási kutatás körébe tartozó — problémák egyidejű megoldásával. A távlati tudományos terv tehát biztosítja, hogy egy-egy szakágazati kérdés megoldása a szakágazat egész területére vonatkozzon, ugyanakkor megakadályozza a párhuzamos kutatást és kizárja, hogy egy-egy téma teljes megoldására azért ne legyen lehetőség, mert a kapcsolódó területek ezen a vonalon lemaradásban vannak, illetve a koordinálás hiányában nem végeznek kutatási munkát. A tudományos kutatásnak azonban nem elégséges a gyakorlattal csaik olyan irányú kapcsolatot tartani, hogy a gyakorlat részéről felmerülő kutatási igényeket felvegye és időben megoldja, hanem, hogy — és a kapcsolatnak ez a legfontosabb része — a tudományos eredményeket a gyakorlatnak át is adja. Az elmúlt egy-két évben ezen a téren a tudomány oldaláról számos kezdeményezés történt. A publikációk, a folyóiratokban megjelent elméleti és gyakorta,ti kérdésekkel foglalkozó tudományos cikkek mellett, a tudományos kutatóintézet dolgozói a vízügyi igazgatóságoknál előadásokat tartottak a gyakorlatot érdeklő és' a gyakorlat részéről kiválasztott témákról. Egyes vízügyi igazgatóságoknál komoly érdeklődés kísérte az előadásokat. Igen kedvező eredményt hozott a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben egy-egy nagyobb átfogó témacsoport kutatásának állásáról tartott egésznapos témiaibeszámoló. A kapcsolat további kedvező kiépítését jelentette a vízügyi igazgatóságoknál a hidrológus mérnök beállítása, a VITUKI-ban pedig a házinyomda üzembehelyezése, amely az eddiginél jóval nagyobb lehetőséget biztosít, hogy az elméleti eredmények minél nagyabb számban, minél szélesebb rétegekhez eljussanak. 1. ábra A tudományos kutatás és a gyakorlat között egy további fontos kapcsolatot jelent a hidrológiai kísérleti területek létesítése. A kísérleti területek a gyakorlati problémák felmerülésének helyén, vagy annak közelében létesülnek. A kutatásnak ilyenformán lehetősége nyílik egyegy jelenséget — amelynél mindegyik tényező hatását az elméleti hidrológia külön-külön ismeri és minőségileg értékelni is tudja — együttességüikben, ahogyan a természetben lejátszódnak, figyelembe venni. Az első kísérleti terület berendezése 1951-ben indult meg a Kecskemét melletti Homokháton (1. sz. fénykép). A telep néhai Komlós Imre mér-2. ábra nők nevét viseli, aki a Duna—Tisza csatorna tervezésével kapcsolatiban 1942-ben készített elő nagybani kísérleteket abból a célból, hogy a tervezett mélybevágású csatornának a Duna—Tisza közi hátság talajvízszínére gyakorolt hatását vizs-gálja. A csatornaépítés elhalasztása, illetőleg vonalvezetésének megváltoztatása folytán a telep rendeltetése a talajvíz- és a csapadékviszonyok közötti összefüggések tanulmányozása, majd a talaj víz-háztartás kérdéseinek kutatása lett. A Szolnok megyei Kunhegyes határában 1955- ben indult meg a 84 km2 kiterjedésű mirhó—gyócsi belvízöblözet tanulmányok céljaira való berendezése (2. sz. fénykép). Ezen a területen a hidrológiai szempontból a párolgás-vizsgálatokat, a talajnedvesség és a hótákaró víztartalmának mérését kell megemlíteni. Mindezt a művelés módjának és az ún. mikro-domborzati hatásoknak folyamatos számbavétele egészíti ki. Ez a belvízöblözet jellegzetesen sík, kötött talajú. Az itt szerzett tapasztalatok szolgálnak útmutatásul a további kísérleti területek berendezéséhez is, hiszen csak a
