Vízgazdálkodás, 1960 (1-2. szám)
1960-12-01 / 2. szám
VÍZGAZDÁLKODÁS 12 létrehívása hozott, amikor a megye mind gazdasági, mind kulturális téren gazdájává vált területének. Természetesen voltak kezdeti nehézségek s az eredmények csak fokozatosan mutatkoztak meg. A kibontakozásnak egyik gátlója volt pl. az, hogy a községgazdálkodási osztály működése igen széles és kiterjedt területű volt. Többek között ide tartozott a köztisztasági, kéményseprési, ingatlankezelési stb. feladatok ellátása és mellékesen az ivóvízellátás is. Ez a szervezeti forrnia gátolta és néha majdnem lehetetlenné tetite a sokrétű feladatok gyakorlati megvalósítását. A nehézségekhez járult még az, hogy az egész megye területén — de legfőképpen a nógrádi szénmedence és az ipari gócok területén — az ipari fejlesztéssel, a lakásépítéssel, település-fejlesztéssel nem tartott lépést a közművesítés, de főképpen az egészséges ivóvízellátás. Ezeket a hibákat menetközben észrevettük, a természeti és rendelkezésünkre álló anyagi lehetőségeket felmértük s hozzáfogtunk ennek a súlyos problémának legalább részleges megoldásához. Emellett előnyt jelentett az, hogy a megyei tanács vb. osztályainak szervezeté-ben, feladatkörének meghatározásában kedvező, a megfelelő munkamenetét biztosító változás történt. Ezek után egymás után hoztuk létre Somoskőn, Somoskőújfalun, Mátraszödlősön, Nagybánkányban, Szécsényben, Balassagyarmaton, Hollókőn, Mohorán és Horpácson a törpevízműveket. A megvalósítás nem mindennapi munka volt, s alapját a társadalmi összefogás képezte. Az egyszerű munkafázisok, mint pl. munkagödör ásás és annak betöltése, sőt helyenként a csőfektetés is társadalmi munkában történnek. Ez a tény — a vízvezetéképítés — nemesük az alsóbb tanácsaink vb. vezetőinek fáradságot nem ismerő szervező munkájának, tanácstagjaink példamutatásának volt bizonyítéka, hanem ezzel -az e célra fordítható költségvetési fedezet egy része ás felszabadult és az érdekelt községek ezt az összeget a községfejlesztés más területén tudták hasznosítani. Példának említem a mátraszeüei kutak vizének Salgótarjánba való bevezetéséhez szükséges 3,5 km hosszú vezeték földmunkáját, amelyet teljes egészében a salgótarjáni üzemek, valamint a megyei és városi tanács dolgozói végeztek el társadalmi munkában. Amikor az eddig elért eredményeinket összehasonlítottuk a további feladatokkal, rájöttünk, hogy a megoldásira váró feladatokat .egyedül nem tudjuk megoldani. Ezért 1958-ban Salgótarján és Nógrád megye ivóvízellátása kérdésének helyes megoldása érdekében a Magyar Hidrológiai Társasággal közösen, országos vízügyi ankétot szerveztünk. Az ankéten az ország legkiválóbb szakértői vették nászt és nyilvánították szakvéleményeiket. Megállapították, hogy miután Nógrád megyében a kedvezőtlen hidrogeológiai adottságok miatt a mélyfúrások eredménye bizonytalan — a vízellátás biztosítását az Ipoly menti kavicsteraszokból történő vízkivételre kívánatos alapozni. Ennek alapján a megyei tanács megbízta a Földmérési és Talajvizsgáló Vállalatot a Ludányhalászi község határában levő Ipoly menti kavicsterasz felderítésével. Sajnos ennek eredménye negatív lett, sem vízmennyiség, sem vízminőség felderítése szempontjából nem kaptunk kielégítő adatokat. Így az Ipoly-teraszna -alapozott kutatást fel kellett adni és más, biztonságosabb lehetőséget kellett keresni. Ez a feladat azonban már meghaladta a megyei tanács szakigazgatási szerveinek és a megbízott tervező vállalatnak a készültségét. A továbbiakban az Országos Vízügyi Főigazgatóság nagy segítséget adott számunkra. A Főigazgatóságon egymást követték a vízügyi szolgálat legkiválóbb szakértőinek bevonásával tartott tanácskozások, amelyek eredményeképpen az az egységes vélemény alakult ki, hogy a rendkívül kedvezőtlen hidrogeológiai adottságok miatt az észak-nógrádi és a salgótarjáni ivóvízellátás csak felszíni vizekből és az ezzel kapcsolatos víztárolás útján oldható meg, a víznyerés bázisa pedig az Ipoly folyó lehet. Az Ipoly legkisebb vízhozama a balassagyarmati észlelések alapján 270 l/sec. Ebből 100 1/sec. víz állandó levonulása mederfenntartás céljából szükséges. Az Ipoly azonban határfolyó, így a vele kapcsolatos vízgazdálkodás nemcsak bennünket, hanem a szomszédos Csehszlovákiát is érinti. Ennek következtében a meder fenntartásához szükséges 100 1/sec-on felüli 170 1/sec. vízmennyiségen felefele arányiban osztozkodnunk kell. Súlyosbítja ezt a helyzetet még az, hogy az általunk felhasználható 85 1/sec. legkisebb vízhozamot éppen a nyári legkisebb vízhozam idején a mi részünkön, az alsó Ipoiy-szakaszon vízjogi engedéllyel bíró 60 1/sec. vízhasználat is terheli. Nyilvánvaló, hogy így az egyenletes, állandó felszíni vízikivétel nem biztosítható és szükséges egy, a nagy vizeket hasznosító tároló megépítése,
