Vízgazdálkodás, 1960 (1-2. szám)
1960-12-01 / 2. szám
4 VÍZGAZDÁLKODÁS nek jelentős akadályát képezte, hagy egészen а legutóbbi három éviig a mezőgazdaság szocialista szektora csak a szántóterület kisebb részét foglalta el, így korszerű szocialista nagyüzemekre támaszkodó, összefüggő öntözőrendszereik kialakításának lehetősége korlátozott volt. Az elmúlt három évben a mezőgazdaság szocialista átszervezésében jelentősen előrehaladtunk. A szántóterület kereken 77%-a a szocialista üzemek, az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek kezelésében van. Nagyüzemeink mind nagyobb száma éri el .a gazdálkodásnak azt a színvonalát, amikor megteremtődnek a feltételed a korszerű öntözéses termelésnek is. Ezt bizonyítja, hogy az utóbbi két évben kedvezően változott az öntözött növények aránya, korszerűsödött az öntözés módszere. Amíg 1955-ben az összes öntözött területből 55,4% volt a rizs és 15,8% a szántóföldi növények, elsősorban a takarmányok területe, addig 1960- ban a rizstermelés 30,4%, a szántóföldi növények aránya peddig 34,3% volt. Kedvező az is, hogy korszerűsödtek öntözőtelapeink és az öntözés módszerei között növekedett az esőszerű öntözés aránya. Az elmúlt két év során az öntözéses termelés kezdeti eredményeinek elérésében nagy szerepe volt a mezőgazdasági és vízügyi szervek jobb együttműködésének. A sikeres előrehaladásnak ez továbbra is fontos feltétele. Az öntözéses termelés szervezése, irányítása, igen szerteágazó feladatot képez és jelenlegi igazgatási és vállalatgazdálkodási rendszerünkben nagyon sok szerv, gazdálkodási egység (tanácsok mezőgazdasági osztálya, vízügyi igazgatóságok, MEZÖSZÖV, gyártásvállalatok stb.) feladatát képezi. Jó eredményeket eddig is elsősorban azok a megyék értek el, ahol az öntözésért felelős szervek egymást segítve hangolták össze az e téren végzendő munkát. Érdemes megemlíteni Szolnok megyét, ahol a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése után újabb lehetőségek nyíltak a meglevő vízkészletek feltárására, és a már előző években berendezett, d!e az öntözésből kikapcsolt telepek termelésbevonására. A megyei pártbizottság irányításával a megyei tanács mezőgazdasági osztálya és a szolnoki vízügyi igazgatóság helyesen mérte fel, hogy 1960d>an mely területeket lehet bevonni az öntözéses termelésbe. Üzemenként alakították ki az öntözésbe vonandó területeket és meghatározták a hasznosítás leggazdaságosabb módszereit mind az öntözendő növények, mind pedig az öntözés módszere tekintetében. A vízügyi igazgatóságok gépi segítséget és műszaki irányítást adtak a termelőszövetkezeteknek: az öntözőtelepek megépítéséhez. Ennek lett eredménye, pl., hogy a jászsági területeken már ez évben közel 1000 kát. holdat csők’útból öntöztek. Számottevő volt az a segítség is, amelyet a mezőgazdasági osztály és a vízügyi igazgatóság a korszerű öntözési módszerek elterjesztésében adtak a termelőszövetkezeteknek. Az agronómusők és a műszaki dolgozók a helyszínen magyarázták meg a termelőszövetkezetek vezetődnek, a szakembereknek és a tagoknak, hogy mikor és hogyan kell öntözni. Számos gyakorlati bemutatóval, szinte tömegoktatást végeztek az öntöző szakmunkásképzés telén. A vízügyi igazgatóság üzemelési csoportja gépeivel, szakembereivel, számos termelőszövetkezet öntözéses termelését segítette át a kezdeti nehézségeken és tette eredményessé az ez évi öntözéses termelést. Ennek a jó együttműködésnek az eredménye, hogy Szolnok megyében 1960. évben 64 000 kát. holdon öntöztek, az 1959. évi 40 700 kát. holddal szemben. A második ötéves terv időszakában ugrásszerűen növelnünk kell az öntözött területeket. Az irányelvek a tervidőszak végére 360 000 kát. holdra irányozták elő az öntözéses termelés területét. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének gyorsabb üteme és a rendelkezésre álló nagyobb anyagi erők lehetővé teszik, hogy ezt túlhaladjuk, és legalább 400 000—420 000 kát. holdon végezzünk öntözést. Az öntözéses termelés igen nagyarányú kiterjesztése még nagyobb tervszerűséget és szoros együttműködést követel az öntözéses termelés iejlesztéséért felelős állami szerviektől, elsősorban a Földművelésügyi Minisztérium és az Országos Vízügyi Főigazgatóság öntözéses termelést irányító részlegeitől és a megyei tanácsok mezőgazdasági osztályaitól, valamint a vízügyi igazgatóságoktól. Az együttműködés alapvető kérdése, hogy az öntözéses termelés fejlesztésének főbb kérdéseiben egységes legyen az álláspont az együttműködő, öntözésért felelős szervek között. Ennek megfelelően a legfőbb feladatokat összehangoltan, együtt végezzék el. Az. első ilyen feladat, amelyben egységes álláspontot kell kialakítani: az öntözésre felhasználható víz mennyisége. A második ötéves terv nagyarányú fejlesztési programját csak úgy tudjuk megvalósítani, ha egy-egy területen rendelkezésa’e álló, aktivizálható vízmennyiséget maradéktalanul felhasználjuk. A főművekre támaszkodó öntözőrendszerek vízszolgáltató kapacitása általában mindenütt ismert. Ez a vízmennyiség azonban kevés a második ötéves terv előirányzatainak teljesítéséhez. Ezért helyes, ha már előre, a vízügyi igazgatóságok és a mezőgazdasági osztályok együttesen, felméréssel állapítják meg, hogy milyen mértékben használhatók fel a helyi vizek. A terv megvalósításának igen nagy tartalékát képezik a rétegvizekből táplálható csőkutiak, a kisebb vízfolyásokból elvégezhető közvetlen vízkiemelések stb. .. Ha ezeket a lehetőségeket előreláthatóan felmérik, akkor sok tízezer, sőt százezer kát. hold öntözésére elegendő vízmennyiséget lehet a termelés szolgálatába állítani. Az így elkészített vízkataszter alkalmas arra, hogy a mezőgazdasági és vízügyi szervek a vízforrások területi elhelyezésének megfelelően kialakítsák, hogy mely területek, illetve mely üzemek és milyen mértékben kapcsolhatók he több
