Vízgazdálkodás, 1960 (1-2. szám)
1960-09-01 / 1. szám
30 VÍZGAZDÁLKODÁS tisztítógép, ezenkívül a hamburgi Ritscher gyár York és Moorburg típusú csatornatisztítógépe, a Gradall jelzésű egyetemes földmunkagép, valamint az Ahlmann, az Eberhardt gyárak különböző egyetemes földmunkagépei. A földgyaluk, a földnyesők és földtológépek között a szovjet D—144 típusú motoros földgyalu használati körének kibővítését oly módon érték el, hogy lehetővé tették a felrakó földgyalu berendezéseinek felszerelését az alapgépre. Hazai viszonylatban jól használhatók lennének a könnyebb kivitelű, motoros, D—446 típusú, valamint V—10 típusú motoros földgyaluk, melyeknek vezérlése teljesen hidraulikus, önsúlyuk pedig 8—10 tonna. A D—468 típusú szovjet önjáró földnyeső ládaűrtartalma 4,5 m3, szállítás közben menetsebessége 15—20 km/óra. Alkalmazásának előnye, hogy nagy szállítási távolságok esetén is gazdaságosan használható. A gép vezérlése hidraulikus, ürítése tolóajtós. Az NDK-ban gyártott KT—50 típusú földtológépet folyamatosan állítható tolólemezzel szerelték fel. A gép felszerelhető fejfeletti rakodóval is. A tanulmányutak során látott gépfajták közül kiragadott példák is azt mutatják, hogy a fejlődés iránya kettős: egyrészt az ismert működési elveken dolgozó gépek továbbfejlesztését tűzik ki célul, a gépek működési körének bővítésével, mint ez például az UPM—1 típusú csatornakotró kialakításánál látható, másrészt új működési elveken dolgozó szerkezeteket valósítanak meg (például a York, Moorburg, Gradall fajtájú gépeknél). Általános törekvés a többféle munkanem elvégzésére alkalmas gépek szerkesztése, a mozgásátvitel megoldásánál pedig a hidraulikus berendezések elterjesztése. Természetesen mindez azt vonja maga után, hogy a gépek szerkezeti felépítése is fejlettebb, kezelésük, karbantartásuk javításuk egyre magasabb szakképzettséget kíván. Szabó Károly Hidraulikai konferencia Budapesten A Magyar Hidrológiai Társaság és a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet szeptember hó 5—10-e között tartotta hidraulikai konferenciáját Budapesten, a Technika Házában, nagyszámú hazai és külföldi résztvevővel. A hidraulika az a tudományág melynek eredményei a hidrológia mellett a legfontosabbak a vízgazdálkodás különféle ágainak munkáiban. Elméleti és kísérleti módszerekkel vizsgálja általában a folyadékok — illetőleg, a mi bennünket közelebbről érdekel — a víz egyensúlyának és mozgásának törvényeit, és ezekenk a törvényeknek alkalmazását a mérnöki gyakorlat széles területén. Ezért a hidraulika, mint tudomány a legszorosabb kapcsolatban van a gyakorlattal, de a legszorosabb kapcsolatban kell fejlődnie is a vízgazdálkodás követelményeivel. A konferencia rendezésében igen szerencsésnek mondható egy társadalmi egyesület és egy kutató intézet összefogása. A konferenciát félévvel ezelőtt hirdette meg a rendezőség. A hidraulika területéről 4 témakört tűzött ki. Ezek közül az első kettő a vízfolyások mozgásproblémáival, pontosabban a hordalékmozgásokkal és a vízfolyások mozgásával, mint például az árhullámok levonulásával, a duzzasztások hatásával stb. foglalkozott. A másik kettő a felszínalatti vizek mozgását tárgyalta, előbb a természetes viszonyok közötti és öntözött területeken, majd a vízépítési létesítmények által befolyásolt, például a gátakon keresztüli, a gátak, általában a vízépítési műtárgyak alatti szivárgásokat. A konferencia úgynevezett referáló konferencia volt. Nem előadások hangzottak el az egyes kérdéscsoportokról, hanem tanulmányokat kért be a rendezőség a konferenciára. 64 tanulmány érkezett be, melyekből 29 magyar és 38 külföldi volt. Az utóbbi 38 tanulmány megoszlása az egyes országok között: Szovjetunió 2, Bulgária 3, Csehszlovákia 3, Franciaország 5, India 1, Jugoszlávia 7, Lengyelország 2, Német Demokratikus Köztársaság 5, Olaszország 2, Románia 8. A tanulmányokat a konferencia rendezősége még a konferencia előtt 5 füzetben kinyomtatta és az egyes kérdéscsoportok szerint egy-egy hazai szakember referátumával ellátva az érdeklődők kezébe adta. A hordalék-kérdésekkel 17, a folyami vízmozgásokkal 19, a természetes viszonyok közötti és öntözéssel befolyásolt szivárgással 12, míg a vízépítési műtárgyakkal befolyásolt szivárgással és kutakkal 19 tanulmány foglalkozott. A konferencián az egyes kérdéscsoportokat dr. Bogárdi János, dr. Lászlóffy Woldemár, Ihring Dénes és dr. Mosonyi Emil referálta. A referátumokat vita követte. A konferencia iránt mind külföldről, mind belföldről igen nagy volt az érdeklődés. A külföldi résztvevők száma 55, míg a hazai résztvevőké átlag 300—350 között volt. A szocialista államokon kívül Franciaország, Olaszország, India és a Német Szövetségi Köztársaság képviselői is segítették a konferencia munkáját. A konferencia két vitanapját a hazai hidraulikai laboratóriumok megtekintése, majd kétnapos tanulmányi kirándulás követte. A konferencia mind tudományos eredményeit, mind a vízgazdálkodási gyakorlatra való kihatását, mind pedig a munkája iránti érdeklődést tekintve, igen sikeresnek mondható. Ihrig Dénes
