Vízgazdálkodás, 1960 (1-2. szám)
1960-09-01 / 1. szám
VÍZGAZDÁLKODÁS 31 Vízgazdálkodási munkánk jellemzői A vízgazdálkodás szakágazatainak együttes és egységes munkája a széles népgazdasági összefüggések miatt messze túlterjed a vízépítés fogalmán. Magában foglalja a vízgazdálkodás komplex területi feladatainak megoldását, a vízkészlet és vízigények mennyiségi és minőségi adatainak feltárását, a vízügyi államigazgatás vízjogi engedélyezési ügyeinek ellátását is. A vízügyi államigazgatás műszaki és gazdasági feladatainak megoldását, az ország vizeivel való szervezett és tervszerű gazdálkodás irányítását az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) végzi. E feladatok helyszíni végrehajtása, a vízjogi engedélyezési eljárások lefolytatása a vízgyűjtő területek szerint szervezett 12 vízügyi igazgatóság feladata. A vízgazdálkodásnak több fontos, de helyi jelentőségű ügyei intézését a tanácsok látják el. A széleskörű államigazgatási, irányító és ellenőrző tevékenység mellett a vízgazdálkodás legszélesebb munkaterülete a műszaki ügyek ellátása. A feladatok műszaki megoldása nem könnyű. Hazánk éghajlata, amelyben majd a kontinentális, majd az óceáni hatás érvényesül, erősen szélsőséges. A hőmérséklet ingadozás — 37 és + 40° között változik. A havi csapadékátlag 0-ra csökkenhet, egyes hónapokban meghaladhatja a 200 mm-t is. Előfordul, hogy ugyanazon a területen tavaszszal az ár-, vagy belvizek ellen kell védekezni, nyáron pedig öntözéssel kell pótolni a vízhiányt. Folyóink szélsőséges vízjárása befolyásolja az ipari és ivóvízellátást. Mezőgazdaságunk ott igényli leginkább az öntözést, ahol a folyók kisvízhozama nyáron erősen lecsökken. Vízenergiánk kihasználását folyóink kis esése (km-kint 5—8 cm), valamint alapozási és szivárgási problémák nehezítik meg. Sok városunk, ipari üzemünk folyóktól távol települt, ezek vízellátása, szennyvizeinek elvezetése különös technikai nehézségekbe ütközik. Folyóinkban évente átlagosan 120 milliárd m3 víz folyik le, száraz évben ez a vízmennyiség 61 milliárdra csökken. Hazánk területéről, határainkon belüli vízgyűjtőinkből azonban csupán 188 millió m3 származik. A lakosság és iparunk évente 2 milliárd m3 vizet használ, a mezőgazdaság mintegy 1 milliárd m3-t igényel. Vízkészletünkhöz viszonyítva ez a vízmennyiség könnyen kielégíthető volna, ha az ország kisvízkészletének 73 százaléka nem összpontosulna csupán 3 nagy folyónkban: a Dunában, Tiszában és a Drávában. A vízigény pedig az ország egész területén — nagy folyóktól távol is — eloszolva jelentkezik. Folyóink legkisebb és legnagyobb vízhozamai közötti egyenlőtlenség mértéke a nedves és a száraz évekhez viszonyítva igen nagy. A Duna eddig észlelt legkisebb vízhozama 600 m3/sec., a legnagyobb 8500 km3/sec. tehát az egyenlőtlenség 14- szeres. A Tiszánál 50 km3/sec. kisvízhozam mellett 75-szörös, a Körösökön 325-szörös, 4 m3/sec. legkisebb vízhozam mellett. A vízgazdálkodás műszaki munkáinak másik jellemzője — az időjárás és domborzati viszonyok okozta szélsőségek mellett — a feladatok és munkák nagy terjedelme, területi szétszórtsága. Ismeretes, hogy míg Magyarországon az árvizek pusztításától elhódított ártér mintegy 4,3 millió kh, addig Hollandia csak 2,4 millió, Olaszország a Pó völgyében 1,2 millió kh-t mentesít az árvíztől. A felszabadulás előtti száz évből 62 évben volt pusztító árvíz. Az 1940—42. években évenkint mintegy 1,5 millió kh szenvedett belvízkárt, amelynek értékét ma legalább 3 milliárd forintra becsülhetjük. 500 km hosszúságú nyárigát, több mint 80 000 kh területet véd az időszaki, közepes árvizektől. Alföldi községeinket és városainkat összesen 200 km hosszúságú körgát védi a külvizektől, esetleges kitört árvizektől. Állami kezelésű és szabályozást kívánó folyóink összhosszúsága 2 730 km, amelyből 1 100 km hajózható. Kisvízfolyásaink összhosszúsága mintegy 8 500 km. j Öntözött területünk a folyó évben eléri a 160 000 holdat, halastavaink pedig 32 000 holdra növekednek. Lakosságunk 35 százaléka van közüzemi vízvezetékkel, vagy törpevízművel ellátva, közel 7 000 km hosszú nyomócsőhálózattal; ipari vízellátásunk mértéke állandóan emelkedik és ma már napi 4.5 millió m3 vizet termel, vízforgatással együtt 8.5 millió m3-t használ fel. A népesség 22 százaléka él szennyvízcsatornázással kiszolgált területen, ahol a csatornahálózat hossza 3 500 km. A vízienergia hasznosítási lehetőségeit a folyók kis esése és szélsőséges vízjárása korlátozza. Első nagyteljesítményű művünk, a tiszalöki vízlépcső ma már teljes kapacitással dolgozik. Népgazdaságunk a vízügyek államosítása, de különösen az egységes vízügyi szervezet megteremtése óta nagy összegeket fordít a vízgazdálkodás fejlesztésére. Erről tanúskodik a vízügyi állóalapok értékének 1948 óta bekövetkezett nagymértékű emelkedése. A vízügyi állóalapok értéke jelenleg mintegy 35 milliárd forintra becsülhető, ami a népgazdaság összes állóalapjának közel 15 százalékát teszi ki. Simonfai László
