Vízgazdálkodás, 1960 (1-2. szám)
1960-09-01 / 1. szám
VÍZGAZDÁLKODÁS К I A D A: AZ ORSZÁGOS VÍZÜGYI FŐIGAZGATÓSÁG ELŐSZÓ A vízügyi szolgálat sokoldalú tevékenységet fejt ki a vízkárok elhárítása és vízkincsünk hasznosítása érdekében. A víz ellen és a vízért folytatott harc kihat úgyszólván a népgazdaság minden ágának fejlődésére, szoros kapcsolatban van országunk politikai, társadalmi és gazdasági fejlődésével. Hazánk területének egynegyed részét az árvizek veszélyeztetik. Ezen a nagykiterjedésű területen —, mely Európa legnagyobb ármentesített területe — 4500 km hosszúságú árvízvédelmi töltésrendszer védi az árvizektől termőföldjeinket, az ország lakosságának több mint felét, a termelés biztonságát és a népvagyon jelentős részét. 27 000 km hosszú belvízvédelmi csatornahálózat és mintegy 400 m3/sec kapacitású szivattyútelepeink a mezőgazdasági művelés alatt álló terület felét mentesítik a termést veszélyeztető belvízelöntésektől. A kedvezőtlen csapadékviszonyok miatt a mezőgazdaság belterjes fejlesztésének, a terméshozamok növelésének az ország jelentős területein nélkülözhetetlen feltétele az öntözéses gazdálkodás. Nemkülönben a növénytermesztés és az állattenyésztés magasabb színvonalra emelésének fontos tényezői a talajerózió elleni védelem és a halastógazdálkodás. A vízgazdálkodásnak most és a jövőben is egyik legkiemelkedőbb feladata a termőföldek védelme a vízkároktól és a mezőgazdasági termelés fellendítésének elősegítése, s mindezzel a szocialista mezőgazdaság fölényének a vízgazdálkodás hatékony eszközeivel való alátámasztása. A vízgazdálkodási tevékenység azonban ma már nem szorítkozik a mezőgazdaság területére, mint korábban. Országunk társadalmi, gazdasági életének szocialista átalakulása szükségessé és egyben lehetővé tette, hogy a vízgazdálkodás ipari és kommunális ágazatai is — az ipar vízigényének biztosítása, a lakótelepi vízellátás, az ipari és lakótelepi szennyvizek elvezetése — erőteljes fejlődésnek induljanak, és mindinkább megfeleljenek a szocialista ipar gyorsütemű fejlődésével, a lakosság kulturális, szociális jólétének emelkedésével kapcsolatban a vízgazdálkodással szemben jelentkező követelményeknek. Népgazdaságunk szocialista fejlődésének előrehaladása során mindjobban kibontakozott a vízgazdálkodás rendkívüli jelentősége országunk életében. Ehhez hozzájárult az a felismerés is, hogy vízkészleteink — kivéve három nagy folyónk — a Duna, Tisza és Dráva menti területeket — nem kielégítőek. Az ipar, a mezőgazdaság és a lakosság egyre növekvő vízigényének kielégítése nehézségekbe ütközik. Ezért vízkészletünket olyan korlátozott mértékben rendelkezésre álló természeti kincsnek, ipari nyersanyagnak és növénytermelési tényezőnek kell tekinteni, mellyel tervszerűen és takarékosan kell gazdálkodni. Mindezek megmutatják, hogy a szocialista népgazdaság körülményei között és különösképpen olyan országban, mint hazánkban —, ahol az ország sajátos éghajlati, vízrajzi és hidrogeológiai adottságai következtében, a víznek a társadalom életében különös jelentősége van — a vízkárok elhárítása és a vízkincs hasznosítása csak a vízgazdálkodás valamennyi ágát felölelő és az egyes népgazdasági ágakkal való kapcsolatát átfogó módon szabályozó egységes, tervszerű vízgazdálkodás keretében lehetséges. A közel 100 éves múltra visszatekintő, haladó hagyományokkal rendelkező vízügyi szolgálat legjobb hagyományai közé tartozik, hogy már fejlődésének kezdeti időszakában felismerte a műszaki ismeretterjesztés, a tudomány és a gyakorlat, a szakirodalom művelői és a vízépítés gyakorlatában tevékenykedő műszaki dolgozók közötti kapcsolatot elősegítő szakmai folyóirat jelentőségét. A közel 80 éves múltra visszatekintő Vízügyi Közlemények alapjában ezt a szerepet tölti be. A magyar vízgazdálkodásnak azonban a magas tudományos műszaki színvonalat képviselő Vízügyi Közlemények
