Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

I. fejezet: TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK - 2. Vízfajtáink hidrológiai jellemzése

A miskolci szennyvizek ismét növelik a víz szervesanyag-tartaLmát. A Sajó torkolat közeli szelvényében is még jelentősen szennyezettebb a víz, mint a befogadó Tiszáé, különösen az NH/,+ tekintetében. A Hangony a Sajóba ömlő kisvízfolyás. Az olykor Űzd belterületét is fenyegető árvízviszo­nyokat részletesebben a 49. melléklet mutatja. Az ábrán megadjuk a különböző szintekhez tar­tozó árhullámok évi átlagos számát (az árhullá­mok hossza szerint rendezve), és megadjuk a szintekhez tartozó árhullámok számának gyako­risági eloszlását is. A rendezendő területeket veszélyeztető árhullámok víztömegéről a nomog­ram bal oldali ábrája tájékoztat. A Hangony pa­tak hasznosítható természetes vízkészletének jellemzését az 51. melléklet mutatja. A Sajó rendszerének kisvízfolyásain épültek meg az első, és máig is a legnagyobbak közé tar­tozó tározóink, azzal a céllal, hogy az iparoso­dott vidék vízellátását biztosító regionális víz­ellátó rendszer vízbázisául szolgáljanak. A vi­szonylag heves lefolyású és ugyanakkor iparvi­déken átfolyó Hangony patak hidrológiai szem­pontból kitűnő tározási lehetőségeinek hidroló­giai hossz-szelvényét az 50. melléklet mutatja; ez a patak teljes hosszára a 'tározási teljesítőké- pességi függvényt is szolgáltatja. A nomogram használatát a patak jellegzetes szelvényének tényleges tározási lehetőségeit is jól jellemző példa magyarázza. A Hangony patak Ózd feletti szakaszán a víz kevésbé szennyezett, kevés szerves anyagot, ammóniumiont (NH4+) és nitrátiont (NO:l~) tar­talmaz, oldott oxigénben pedig gazdag (7,6— 11,9 mg/1). Viszonylag nagy az összes oldott só tartalma (690—730 mg/1) és az összes kemény­ség értéke is (25—31 CaO mg/1). A város kom­munális és ipari szennyvizeinek hatására a pa­tak vize gyakorlatilag szennyvíz jellegűvé vál­tozik, szinte minden vízminőségi összetevő szem­pontjából. A Bódva vízgyűjtőjének 51%-a, 876 km2 jut csehszlovák területre. A patak rendszeres kar­bantartásra szoruló medre Bódvaszilas és Sza­lonna, valamint Szendrőlád és Szendrő között viszonylag szűk völgyben, hegyek között folyik. A két szűkület között, a Rakaca beömlésénél, a völgy szétterül, illetve Szendrő alatt, Edelény- nél már a Sajó szélesebb völgyébe lép. A vízfolyás vizét több helyen, Bódvaszilas- nál, Edelénynél malom csatornák osztották meg; ezek maradványai még most is szállítanak vi­zet. A Bódva vízjárásának jellegzetességeit a Sa­jóéval és a Hernádéval összevetve már bemu­tattuk. A patak vízhozamainak jellemzését az 52. melléklet mutatja. A vízhozamnomogram kidolgozásánál az adatokat csak 1977-ig használ­tuk fel: a frissebb adatokat a bukoveci tározó üzeme már befolyásolja. A legutóbbi időkig számos malmot hajtó pa­tak jelentős törpeerőművekkel hasznosítható vízerőkészletét az 1.—29. ábra elméleti vízerő­készlet hossz-szelvénye jellemzi. Az ábra hasz­nálatát bemutató példa egyben a tényleges le­hetőségekre is szolgáltat számértékeket. Megjegyezzük, hogy a Bódva a nemzetközi­leg használatos elhatárolási módszerek szerint még pataknak minősül; ez nemcsak azt jelenti, hogy vízjárása a mellékvízfolyásai között is je­lentősen változik, hanem azt, hogy vízhozamai kisebbek annál, sem mint a vízfolyás medre fo­lyószabályozási eszközökkel, megfelelő hossz- és keresztirányú művekkel állandósítható len­ne. A csak patakszabályozási eszközökkel ren­dezhető vízfolyás vízállásadatai pontról pontra a mindenkori mederállapotnak, a szakaszt érin­tő újabb kotrásoknak vagy beépített eséscsök­kentő műtárgyaknak a függvénye; ezért a duz- zasztási szinteket is figyelembe vevő, vízállás­tól függő vízenergia-készlet értékelésének nincs jelentősége. A Bódva patak vize egy-két, viszonylag szennyezettebb vízmintától eltekintve a tiszta kategóriába sorolható. A víz kevés szerves és szervetlen anyagot .tartalmaz, oldott oxigénben gazdag. A patak vizének minőségét jellemzi to­vábbá a víz viszonylag nagy NOt_-tartalma (8,5^0,00 mg/1). A Hernád vízgyűjtő területéből 4423 km2 (82%) Csehszlovákiához tartozik. Ottani szaka­szán a nagy esésű Gölnic és a viszonylag nagy vízgyűjtőjű Tarca a legfontosabb mellékvize. A magyar szakaszon Vizsolytól BeLsőbőcsig a folyó a Zempléni hegység lábához szorul; emlí­tésre méltó bal parti mellékvize a kis Gönci pa­takon kívül nincs. A völgy maga azonban leg­nagyobb részén 5—10 km széles, úgyhogy a fo­lyó jobb partját kiterjedt, lapos ártér követi, amelyet a Bódva és a Hernád közötti dombvi­dék, a Cserhát felől érkező több kisebb patak szel át. Jelentősebb közülük a már említett Va­dász patak mellett a Bélus és a Vasonca. Az anyamederből két mellékág — a Hernádszur- doknál kiágazó 68 km hosszú Kisihernád—Bár­sonyos malomcsatorna, valamint a Belsőbőcsnél kiépített, a Kesznyéten melletti erőtelephez ve­zető üzemvízcsatorna — ágazik ki. A folyó esése a határnál 100 cm/km, a torko­latnál 40 cm/km. Magyarországon a Hernád kavics—homok hordalékkúpon folyik, ezért egy-egy nagyobb árvíz során könnyen változtatja helyét. Például 1955-ben Hidasnémeti alatt a 94 + 600 fkm szelvényben szakadt át egy 1,9 km hosszú túlfej - lett kanyar, aminek következtében a hidasné­meti szelvényben a vízsebesség 50—80%-kal megnövekedett, és a mérce vízhozamgörbéje is megváltozott. A meder Gesztely környékén erő­sen feltöltődő jellegű. A duzzasztóművek bőgői­ben is jelentős a feliszapolódás. A folyó vízjárási sajátosságaira a Sajóval tör­ténő összehasonlítás során már kitértünk. A Hernád vízhozamviszonyait részletesebben az 53. melléklet mutatja be. A kisvízhozamokat mutató hossz-szelvényen a Bársonyos és a Kesz- nyéteni csatorna vízszállítását feltüntettük. A 71

Next

/
Thumbnails
Contents