Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
I. fejezet: TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK - 2. Vízfajtáink hidrológiai jellemzése
rásnak a kölcsönhatása statisztikai eszközökkel még nem vizsgálható. A jellemző vízhozamviszonyokat ezért a beavatkozások előtti, ún. kvázi természetes állapotra vonatkozó adatok alapján számítottuk, és így a természetes vízjárást jellemző adatokat szolgáltatjuk. A Sajó vízhozamviszonyait bemutató nomogram árvízi és középvízi hidrológiai hossz-szelvényeinek alapállomása Bánréve, amelynek 1979-ig észlelt adataiból számított árvízi és középvízi értékek a felsőzsolcai adatokkal összhangban vannak. Az 1979 utáni években jelentkező újabb és újabb maximális vízhozamok esetleg az említett árvízi vízjárás módosulására utalnak; ezért zártuk a feldolgozást az 1979. év adatával. A kisvízi feldolgozást az 1955. év végéig észlelt adatokból állítottuk össze, ekkor helyezték ugyanis üzembe a Dobsinai tározót (46. melléklet). A Sajó esése gyakorlatilag a Hernádéval azonos, és vízhozamaik azonos nagyságrendűek (legfeljebb a Hernád vízjárása kiegyenlítettebb). A Hernádon gazdaságosan működő vízerőtelepek indokolják a Sajó ilyen irányú jellemzését is; a 48. melléklet vízenergia-termelési nomogram ja ezt szolgálja. Az ábra használatát megkönnyítő példa egyben a vízenergia termelési lehetőségeket is jellemzi. (A folyó nagy esése miatt ezen az ábrán is ferdetengelyű ábrázolásteohnikát alkalmaztunk). A Sajó hazai szakaszán az emberi tevékenység elsősorban a hőháztartási viszonyokat módosította. A jégviszonyok alakulását mutató I.—27. ábra két hossz-szelvénye szerint, a határszelvényben az idők során alig változott jégjárást, a Kazincbarcika és Miskolc környéki hőenergiával történő szennyezés módosította. A Hernádon a jégviszonyok a Sajó eredeti jégviszonyaihoz hasonlóan alakulnak ma is. A Sajó már az országhatári szelvényben igen szennyezett. Nagy az érkező víz szervesanyagtartalma (KOIp értéke 8,8—56,0 ml/1 között változik), időnként kicsi az oldott oxigén mennyisége (1,0—2,0 mg/1) és az oxigéntelítettség értéke (15,0—20,0%). Az NH4+ értéke többnyire 1,0—2,00 mg/1 között változik. A Hangony patak torkolata alatt nő a Sajó vizének összes oldott anyag tartalma, Sajószentpéter alatt pedig a szennyvíz-bevezetések hatására az NH4+ koncentrációja. A Bódva patak, a Szuha patak és a Bán patak vize a Sajó vízminősége szempontjából hígító hatású. Ennek, valamint a természetes tisztulási folyamatoknak az együttes hatására a víz szer- vesanyag-tartalma a vízfolyás mentén fokozatosan csökken (I.—28. ábra). mg/1 60,0- 50fi-\ 4 A0 30.0 20.0 . 10,0 . 5fi Oxigéntogyasrtás (KOIp) mg/1 25.0 À 20fi -] 15.0 10fi 5,02,0 mg/l 8,0 - 4,0 - 0 Biokémiai oxigénigény (BOI5) Oldott oxigén átlag min. il I 0; I Sajó —* 0? :o * ЧТ 2 .. I » A L.tkm I mg/1 600- 400 - 200 - 0 - mg/1 10,0- 8,0 - 6fi - up - 2,0- 0 mg/1 Összes oldott anyag I í í f 1 I atlag min. Ammonium ionlNHj,) Extrahálható anyag (uv) c£> Szennyvíz bevezetés ^ Mintavételi hely I.—28. ábra. A Sajó vízminőségi hossz-szelvénye c=£> Szennyvíz bevezetés ^ Mintavételi hely 70
