Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 10. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai
iránti igények nagymértékű differenciálódásával ma már megszűnőben van és hoszabb távlatban előre tekintve az árvízi együttműködés kérdései az ország nagyobb folyóin is ismét rendszerproblémává válnak. Ennek a folyamatnak részeként kell tekinteni a mértékadó árvízi vízszinteknek a Rábán, a Bodrogon, a Hernádon és más folyókon bekövetkezett jelentékeny mértékű emelkedését. Az árvíZ3zint-emelkedések okainak adatszerű feltárása kiindulásul és támpontul szolgálhat a távlatban feltételezhető folyócsatornázási és vízgazdálkodási létesítmények, valamint területhasználati változások árvízi hatásainak és árvízvédelmi vonatkozásainak elemző értékeléséhez, vagyis az árvízi együttműködésnek a tágabb körű vízgazdálkodási koncepciókhoz illeszkedő fejlesztéséihez. Az árvízvédelmi szolgáltatások társadalmi és gazdasági hasznosulásának előtérbe állítása államközi vonatkozásban azt jelenti, hogy az együttműködést az árvízvédelmi biztonság mértékének, illetve az árvízkárcsökkentés módozatainak megválasztását irányító mérlegelésekre és az ilyen vonatkozású döntések lehető összehangolására is célszerű kiterjeszteni. A fentiek értelemszerű módosításokkal, lényegében a belvízvédelmi együttműködés fejlesztésének adottságaira és főbb irányaim is vonatkoznak, hiszen a természeti és történeti alapok tekintetében ez a tárgykör is a múlt századi nagyszabású vízrendezésekig nyúlik vissza. A fejesztési feladatok között kiemelt hangsúllyal kell szerepelnie a Dunához — mint az ország vízellátásának távlatban is legfontosabb bázisához és mint nemzetközi vízi úthoz — kapcsolódó többoldali együttműködésnek. A Duna- bizottság alapokmányának kidolgozása (1948) óta jelentősen változtok a dunai hajózás műszaki és gazdasági adottságai (a folyócsatornázási munkák előrehaladása, a Duna—Majna—-Rajna-csatorna várható elkészülése, a Duna—Fekete-tenger Csatorna megépítése, áruszállítási és személy- forgalmi igények, valamint módozatok és tarifák változásai stb.). Mindezek megokolttá tehetik az alapokmány vagy a működési szabályzat bővítését, vagy módosítását. A Duna Halászati Egyezmények, valamint a limnológiai és hidrológiai tudományos együttműködés eddigi eredményeit és tapasztalatait áttekintve célszerű feltárni és értékelni a dunai vízminőség-védelmi együttműködés kialakításának módozatait és fokozatait. Első lépésként a közös érdekű vízminőségi állapot feltárására és folyamatos nyilvántartására (az állomások és tényezők kiválasztása, feldolgozási és minősítési módszerek stb.) kell összpontosítani a figyelmet; ebből kiindulva — a felmerülő igények és lehetőségek szerint — kerülhetne majd sor a nemzetközi jelentőségű szennyező anyagok, illetve források szabályozásának kérdéseire. Valamennyi egyezményünk tartalmazza az adat- és információcsere lehetőségét. Valameny- nyi szomszédunkkal rendszeresen cserélünk adatokat, információkat. Az eddigi adat- és információcsere nemcsak helyi viszonyokból fakadó eltérések miatt különböző, hanem értelmezési okok miatt is. Célszerű — fokozatosan — valamennyi relációra kiterjedően rendszerében azonos adat és információcserére áttérni. A jelenlegi adatcsere részleges — zömében a közös érdekű szakaszokra vonatkozik. Nem tartalmazza az utóbbi évtizedek fejlődésének — vízgazdálkodásra jelentősen kiható — változásait (pl. tározók építése és üzeme). A korábban megvont közös érdekű területen túli — értelemszerű — adat és információ kiterjesztéséért cserébe, új információs lehetőségünket ajánlhatjuk. Erre lehetőséget nyújt a csapadékradar észlelés. A radaradatok időelőnye és ténymegállapító szerepe valamennyi szomszédunkat érdekli. Számukra a csapadékradar tájékoztatás különös értékű, mert fokozhatják a veszély megelőzését. Nekünk is érdekünk, hogy a rendkívüli eseményeket kiváltó csapadékjelenségről szomszédaink mielőbb tudjanak és így helyes, kiszámítható intézkedéssel reagáljanak. Az azonos vízgyűjtőkön levő országokkal történő vízügyi együttműködés korszerűsítését — a hazai vízgazdálkodás más tárgyköreihez és feladatához hosonlóan — a víz mint természeti erőforrás és veszélytényező társadalmi és gazdasági jelentőségének fokozódó növekedése, vagyis a vízgazdálkodás intenzív irányzatú fejlesztése teszi különösen fontos és időszerű feladattá. Ez mind a regionális (viszonylatonkénti és vízrendszerenkénti), mind a központi tevékenységekben megkívánja a különféle indítékú és tárgykörű munkák ésszerű egységes alapelvek szerinti ösz- szehaingolását és viszonylatonkénti differenciált végrehajtását. 10.2. A nemzetközi műszaki-tudományos együttműködés A nemzetközi vízügyi együttműködés sorrendjében a műszaki-tudományos együttműködés (akár szomszédos, akár távoli országok vízügyi szervei közt) az intenzív vízgazdálkodás fejlett módszereinek és eszközeinek (technológiáinak) kidolgozására, tökéletesítésére, továbbá kölcsönös, vagy egyoldalú alkalmazására irányul (kormányközi és nem kormányközi nemzetközi szervezetekben, kétoldalú ágazatközi vagy intézményközi kapcsolatok alapján). A magyar vízigazdálkodás viszonylag későn — az egységes vízügyi szolgálat kiépülése után jóval — kapcsolódott be a műszaki és tudományos ismeretek nemzetközi cseréjébe, először a Szovjetunió és a szocialista országok, majd más országok fejlett eredményeinek átvételével és saját eredményeinek közlésével. A kormányközi szervezetekkel való kapcsolatok terén elsőként említjük a KGST VVÉ és a VÁB 3. szekció munkáját, majd az ENSZ és szakosított szervezeteiben folyó tevékenységet és a D unabizo ttságot. 494
