Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 10. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai

sz. határozatával rögzített keretek között készült el. A fejlesztés főbb irányait mintegy két évtizedre (az ezredfordulóig) előrevetítő új koncepció főként az intenzív fejlesztési szakasz főbb feladatainak kijelölésével járul hozzá a kétoldali és többoldali vízügyi együttműködés fejlesztési irányainak megválasztásához.

Az új hosszú távú koncepció — a korábbi hosszú távú tervek és koncepciók eredményeinek és tapasztalatainak értékelése, valamint a hosszú távú népgazdasági tervezés kijelölt új irányainak figyelembevétele alapján — a fejlesztés súlypontját a vízhasználatok és a vízügyi szolgáltatások hatékonyságának növelésében jelöli meg, s a főművi kapacitások, illetve szolgáltatások növelése terén a korábbiaknál általában lényegesen kisebb ütemű fejlesztéséket irányoz elő.

A mai vízhasználatokat és a várható jövőbeli vízigényeket az ország felszíni és felszín alatti vízkészleteivel egybevetve a hosszú távú koncepció arra a megállapításra jut, hogy az éves szükségletek és készletek egybevetése az országos adatok alapján még az ezredfordulón is kedvező képet mutat. A Duna-völgy, vagy a Tisza-völgy felszíni vízkészleteinek országok közötti megosztását, illetve ennek a hazai szempontbóli szükségességét az új koncepció sem eszmei síkon, sem tervezési vonatkozásban nem veti fel, és a vízkészlet-gazdálkodás súlyponti feladataként mind a hazai, mind a külföldi hatásokat illetően a vízkészletek minőségi védelmét jelöli meg.

A fentebbi okokból a .határokon túli vízforrások hazai vízellátási, vízszolgáltatási és vízpótlási hasznosítása tárgyában az együttműködés korszerűsítése során az alábbi főbb irányokat célszerű követni:

— a határokon belépő évi, évszakos vagy minimális vízhozamok garantálásának, vagy valamely adott szelvényben ténylegesen átfolyó vízhozamok megosztásának kérdését csak olyan esetekben célszerű kezdeményezni, illetve az ilyen vonatkozású kezdeményezést támogatni, ha az igény konkrét (meglevő, vagy az érdekelt felek közös és hatályos tervében előirányzott) vízhasznosításokhoz kapcsolódik ;

— továbbra is megfelelő tárgyalási és megállapodási készséget kell érvényre juttatni a közös érdekű vízellátás, vízszolgáltatás és vízpótlás olyan eseteiben, amelyekben a természeti, vagy műszaki adottságok folytán a hazai vízgazdálkodás van előnyösebb helyzetben (például a határ menti felszín alatti víztartókra, vagy kavicsos teraszokra támaszkodó vízfeltárási és vízellátási lehetőségek) ;

— a hoszabb távra való hazai állásfoglalás megalapozása érdekében el kell készíteni az ország vízellátási adottságainak és fejlesztési lehetőségeinek átfogó (a hazai és a határokon túli vízforrásokra, illetve hidrológiai, műszaki és közgazdasági tényezőkre és szempontokra egyaránt kiterjedő)

értékelését.

A fentieknek megfelelően a magyar vízgazdálkodás államközi kapcsolatainak távlati fejlesztésében elsősorban az alábbi három tárgykör kíván kiemelt figyelmet:

a) a Duna, a Tisza és más nagyobb folyóink közösérdekű szakaszainak a hazai gazdasági és társadalmi érdekékhez igazodó és a befoglaló vízrendszerek egészébe tervszerűen illeszkedő többcélú hasznosítását megvalósító teljes vagy részleges folyócsatornázás;

b) az országhatárokkal vízföldrajzi és vízgazdálkodási vonatkozásban jelentékeny mértékben megosztott közepes és nagyobb vízgyűjtő területeink hosszú távú vízgazdálkodási koncepciójának és analitikus irányzatú kerettervének kidolgozása;

végül az utóbbi szerves részeként, de abból önállóan is kiemelhetően, illetve azt sürgősségi okokból megelőzően

c) az országhatárokkal jelentékeny mértékben megosztott felszíni és felszín alatti vízrendszereink átfogó szemléletű (a teljes vízgyűjtőre kiterjedő és a szennyező forrásokig visszanyúló) vízminőség-védelmi és vízminőségi kárelhárítási koncepciótervének és hosszú távú programjának kidolgozása.

A vízlépcsők építésével történő csatornázás útján elérhető többcélú folyóhasznosítás terén viszonylag korán (a századforduló évtizedeiben) megtörténtek hazánkban a kezdeti lépések. A tárgykörbeli együttműködési tevékenységek folytatásához és fejlesztéséhez fontos feladat a többcélú folyóhasznosítási létesítmények gazdasági és társadalmi hasznosulását elemző és megalapozó (energiagazdálkodási, közlekedési, területhasználati, települési, üdülési stb.) feltárások, kutatások és tervezési munkák, valamint a létesítmények útján megvalósuló új hidrológiai és hidraulikai állapot környezeti, ökológiai és társadalmi hatásainak feltárásával kapcsolatos ismeretek és módszerek fejlesztése.

Fel kell készülni arra, hogy a vízügyi együttműködés ezen alapvető fontosságú tárgykörében (elsősorban a Dráva, a Mura, a Hernád és a Sajó, valamint az Alsó- és a Közép-Tisza vonatkozásában) már a viszonylagosan közeli jövőben is időszerűvé válható lehetőségek, feladatok adódnak.

Az országhatárokkal jelentékenyen megosztott vízgyűjtő területek hosszú távú vízgazdálkodási koncepciójának és kerettervének kidolgozása terén mindenekelőtt az elmúlt évek másik kiemelkedő jelentőségű eredményének, a Tisza- völgyi ötoldali együttműködésnek helyzetét, valamint további fejlesztésének adottságait és lehetőségeit kell az új hazai vízgazdálkodási koncepció tükrében megvizsgálni.

A Tisza-völgyi együttműködés eddigi alakulásáról és mai helyzetéről összefoglalóan megálla492