Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 10. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai
tetősével, illetve közös ellátásával indult meg az együttműködés. Az 1981. évi új Határvízi Egyezmény aláírásával lehetőség nyílik az együttműködés kiterjesztésére a vízgazdálkodásnak úgyszólván valamennyi közös érdekűnek ítélt tárgykörére. A felek általános kötelezettséget vállaltak a határvizek, a rajtuk levő műtárgyak és az árvíz- védelmi létesítmények olyan kezelésére, hogy megóvják a másik felet károk bekövetkezésétől és vízgazdálkodás feltételei romlásától. Az egyezmény a Tisza folyó vízgyűjtőjén tervezett és megvalósított olyan vízgazdálkodási tevékenységekről, amelyeknek hatása lehet a határvizek vízjárására, a feleket tájékoztatásra és konzultációra kötelezi. A vizek szennyezés elleni védelme érdekében mindkét ország vállalta, hogy saját területén „a gazdasági és műszaki lehetőségekkel összhangban” megőrzi a határvizek tisztaságát és csökkenti azok szennyeződését, valamint előre nem látható, határvízi szennyezések bekövetkezéséről haladéktalanul tájékoztatást ad és azonnali intézkedéseket tesz a károk megakadályozására, illetőleg csökkentésére, és az ismétlődés okainak elhárítására. Az egyezmény szerint a feleknek joguk van a határvizek egyeztetett vízkészletének a felét felhasználni. Romániával a határt alkotó és a határ által átmetszett vizekkel kapcsolatos vízügyi kérdések szabályozásáról 1969-ben aláírt egyemény öt évre szólt, de közös megegyezéssel már több alkalommal meghosszabbításra került. Az egyezmény valamennyi szabályozást igénylő kérdésre kiterjedő keretmegoldás, amely a részletek kidolgozását a két felet képviselő Vegyes Bizottságra ruházza. Az előirányzott öt Szabályzat közül ez ideig három tekinthető rendezettnek, ezek a hidrológiai adatcsere, az árvíz- védelem és a belvízvédelem kérdéseit tartalmazzák. A vízminőség-védelmi és a vízkészletmegosztási kérdésekkel foglalkozó szabályzatban még nincs megállapodás. A határvizek használatáról és a halászat kérdéseiről a magyar—román államhatár rendje és a határkérdésekben való együttműködés tárgyában 1963-ban aláírt szerződés rendelkezik. Mindmáig eredményesen folytatódott a határmenti terület vízrendezésével kacsolatos operatív együttműködés, amelynek egységes irányítását és ellátását az Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Szabályzat alapozza meg. Az 1967. évi rendkívüli belvizek, majd az 1970-ben a Tiszán és mellékfolyóin levonult rendkívüli árvíz után mindkét fél jelentékenyen fejlesztette védelmi létesítményeit és tevékenységét. A keletkezett károk és a közös védekezéssel elért eredmények ismételten előtérbe állították és megerősítették az egyeztetett tervek és védekezési tevékenységek szükséges, illetve kölcsönösen előnyös voltát. A Magyar—Román Gazdasági Együttműködési Vegyesbizottság 1971. évi ülésszakának határozata nyomán ismét megindultak a tágabb körű vízgazdálkodási együttműködést előkészítő tárgyalások, és ezek során a vízkészletmegosztás mellett már vízminőség-védelmi kérdések is szóba kerültek. Az együttműködés szükséges volta, illetve elvi lehetősége tekintetében a két fél álláspontja közeledik egymáshoz. Jugoszláviával a vízgazdálkodási együttműködést szabályozó egyezmény szerint a szerződő felek kötelesek megvizsgálni és egyetértésben megoldani mindazokat a kérdéseket, amelyek befolyásolhatják a vízfolyások határszelvényében a vízhozamot, a víz minőségét, és amelyek mindkét fél (vagy az egyik fél) érdekében állnak. A szennyezés tilalmának szempontjából fontos, sajátos szabályozást tartalmaz a magyar— jugoszláv államhatáron a határrendsértések megelőzéséről és rendezéséről 1978-ban aláírt egyezmény. Eszerint: határrendsértés az egyik fél területéről kiinduló minden olyan cselekmény vagy esemény, amely sérti, károsítja vagy veszélyezteti a másik felet, annak területét, illetőleg az ott tartózkodó személyeket. Az egyezmény határrendsértésmek minősíti a biológiai, kémiai vagy más káros anyagokkal a másik állam területén szennyeződés okozását, beleértve a vízszennyezést is. A határrendsértések rendezésére a szerződés által fölállított bizottságokban a feleknek meg kell állapodni abban, hogy a határrendsértés bekövetkezett, továbbá az okozott kár nagyságában, és javaslatot kell tenni az illetékes szerveknek a károk és a költségek megtérítésére. A 630 km hosszú magyar—jugoszláv határhoz mintegy 20 ezer km2-nyi közös érdekű övezet kapcsolódik a határ két oldalán. Figyelemre méltó, hogy a vízügyi együttműködés kapcsolódott a Magyar—Jugoszláv Urbanisztikai és Területrendezési Állandó Albizottság által kezdeményezett, és 1979-re elkészült közös terület- fejlesztési koncepcióhoz. A vízgazdálkodás műszaki-gazdasági feladatait és hidrológiai adottságait tekintve a határszakasz két részre osztható. A nyugati részre, amelyen a Mura és a Dráva összesen mintegy 210 km hosszban határt alkot, illetve közvetlenül a határ közelében folyik, és a keleti részére, amelyen a Duna és a Tisza, továbbá számos kisebb vízfolyás és bel- vízöblözet keresztezi az országhatárt. A teljes közös érdekű Dráva-szakaszra kidolgozott általános terv alapján 1960-ban megindultak a közös folyószabályozási munkák, amelyekkel 1980-ig mintegy 90 km összihosszúságú szakaszon javították meg az árvizek, a jég és a hordalék levonulás, valamint a hajózás adottságait. A drávai hajózás fellendítésére 1975-ben a két ország kormánya külön egyezményt is kötött. A Dráva felső osztrák, továbbá a jugoszláv szakaszán gyakorlatilag befejezéshez közeledik a vízerőhasiznosítási célú csatornázás. A magyar— jugoszláv Dráva-szakasz vízerőhasznosítása tárgyában 1963-ban az Energetikai Albizottság ke489
