Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
I. fejezet: TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK - 2. Vízfajtáink hidrológiai jellemzése
mêlés után a környezetet megilleti. A jelenlegi vízigényeket a bányavíztermelés — hidraulikai úton rögzíthető — értékei most kielégítik. A Marcal vízhozamviszonyaira jellemző hossz- szelvényeket a 20. melléklet mutatja. A vízgyűjtő területein tisztítatlanul elvezetett pápai szennyvizek hatására a Mezőlaki Séd is szennyvízcsatornaként működik. Ez utóbbi patak vezeti el a petővári cukorgyári szennyvizet. Az Ipoly határfolyó, és egyben a Dunának hazai területen egyetlen bal oldali mellékfolyója; 5145 km2-nyi vízgyűjtő területéből Magyar- országra 1518 km2 jut. Az Ipoly völgyét három, az eróziónak ellenálló küszöb élesen megkülönböztethető szakaszokra bontja: ezek a damásdi, az Ipolysági (Sa- hy), illetve a Mula—Nógrádszakáli. A szűkületek feletti széles völgyekben a folyó erősen kanyargós. Mellékvízfolyásai közül a jelentősebb hazai eredetű bal parti patak a Dobroda, a Ménes, a Lókos és a Kemence. Nagyobb szlovákiai patakok a Stiavnica (Selmec), a Krupinica (Korpona), a Kritis (Kürtös) és a Tisovnik. A vízfolyás magyarországi szakasza folyó jellegű: vízhozama éppen elég ahhoz, hogy az anyamedret — folyószabályozási eszközök segítségével — egyensúlyban tartsa. A folyószakasz vízháztartása a felülről érkező és az alsó szelvényben távozó vizek mennyiségi összevetésével vizsgálható. A közvetlenül csatlakozó vízgyűjtő területek és a hazai patakok vízhozamai jelentéktelenek, a szlovákiai két nagyobb mellékvíz, a Krupinica és a Stiavnica vízhozamai azonban módosítják a befogadó vízjárását. A folyó vízjárása igen szélsőséges. Az árvizek és a középvízhozamok aránya : KÖQ a középvízhozamok és a kisvizek aránya: KQ<95% A hóolvadásből származó árvizek a hazai patakokon februárban, a szlovákiai vízfolyásokon márciusiban jelentkeznek. A befogadó olvadásos árvizét az utóbbiak alakítják ki. A kisvizek szeptemberben az uralkodóak. Az ősz második fele újra esőzéses árhullámokban gazdag; jónéhány nagy árvíz vonult le itt novemberben és decemberben. A januárban fagyott felszínű és hóval borított vízgyűjtőről már viszonylag kisebb vízhozamok érkeznek. Az Ipoly folyó árvizeire két csúcs jellemző. Az ipolyszakálasi szelvényben előbb vonul le a Stiavnica és a Krupinica árhulláma, és csak néhány nappal .később ér ide az Ipoly felső szakaszának az árvize. A két árvízcsúcs általában közel azonos magasságú. A két .árhullám a dré- gelypalánki hullámtéren halmozódik, ezért a torkolatnál az árhullámok időtartama váratlanul hosszú. A szélsőséges vízjárású, hosszú árhullámú folyó azonban nem bővizű: a szlovákiai viszonyok között alacsony hegyekből származó vízmennyiség a hasonló nagyságú, de magasabb vízgyűjtő területű Garam vízmennyiségének csupán töredéke. Az Ipoly vízhozam viszonyait bemutató 21. melléklet vízhozamnomogramja három vízmérce feldolgozásával készült. A segédleten bemutatott balassagyarmati vízhozamokat jellemző eloszlásfüggvények viszonylag szűk tűrési sávjai számításaink átlagosnál megbízhatóbb jellegére utalnak. Az Ipoly medre sok szelvényben még a kicsiny árvizeket sem tudja partélei alatt levezetni. A folyó így sok évben akár háromszor is elönti az 1—3 km széles hullámteret. A gyakori árvizek ellen Balassagyarmat környékén összefüggő árvédelmi vonal épült ki. Az ezt a töltés- szakaszt veszélyeztető árvíznek a legfontosabb hidrológiai adatait a 22. melléklet foglalja ösz- sze. Ez megadja a töltések meghágását veszélyeztető árvízszintek valószínűségi eloszlását, a töltések anyagának elázását okozó árvízi terhelések és az árteret elöntéssel veszélyeztető árvíztömegek eloszlását. A balassagyarmati vízállásokhoz kötött függvények értékei a csatlakozó töltéshossz-szelvény bármely pontjára átvihetők; ezt a sűrűn telepített árvízi vízmércék közötti mércekapcsolatok alapján szerkesztett ösz- szetartozó vízszintek vonalai biztosítják. Az Ipoly vize közepesen szennyezetten lép be az ország területére. A BOI5 és a KOIp, valamint a KOK mérési eredményei csak időnként jelezték a víz nagyobb szennyezettségét. Az oldott oxigén mennyisége és az oxigéntelítettség értéke minden vízmintában kevés; különösen a nyári és az őszi időszakban (oxigéntelítettség 50— 62% között). A víz összes oldottanyag-, valamint N03_-tartalma nem számottevő, ezzel szemben az NH4+ mennyisége (0,40—3,20 mg/1 között változott) több vízmintában — évszakos hatástól függetlenül — igen nagy. A vízfolyás mentén a víz szervesanyag- és NH/, +-tartalma csökken, az oldott oxigén meny- nyisége és az oxigéntelítettség értéke nő. A Lókos patak vizének minősége szélsőségesen változó. A nagyobb szennyezettség a tavaszi és a nyári időszakban észlelhető. A Sió a Dunántúl legnagyobb és vízügyileg legösszetettebb vidékeinek levezető vízfolyása. A 14 730 km2 nagyságú vízgyűjtő területből mindössze 2 km2 jut az országon kívüli területre. E vízgyűjtő egyike az ország külföldi hatásoktól mentes vízgazdálkodási egységeinek. A terület két különálló részre tagolható. A Balaton hatalmas tározómedencéjének hatásaképpen ugyanis a vízrendszer felső és alsó szakaszának vízjárása gyakorlatilag független egymástól. Ezen kívül akkor, amikor a siófoki zsilip zárva van, a Sió teljesen különálló vízrendszerként viselkedik, és csak a Siófok alatt csatlakozó vízgyűjtők vizét gyűjti össze. i* 51
