Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 10. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai
(hidak, duzzasztók stb.) műszaki tervét, költség- vetését, kivitelezési ütemét. Említést érdemel a közös államhatárral összefüggő kérdések szabályozására vonatkozó 1964. évi szerződés is, amely a határvizek partjainak megfelelő fenntartására és halállományának védelmére tartalmaz rendelkezéseket. Magyarország és \Ausztria között a vízügyi együttműködésnek fontos tényezője az a körülmény, hogy a felvízi helyzetben levő osztrák vízgyűjtőkön a természeti és gazdasági adottságok folytán a jelentékeny vízfogyasztással járó (öntözési) vízhasználatokra nincs szükség. A hazai vízhasználatok szempontjából jelentős nyári vízhozamok ezért nem csökkennek, sőt (a felszín alatti vizekből ellátott osztrák vízhasználatok vízrvisszavezetései miatt) általában növekvő irányzatúak. A Rába és a Duna közötti határszakaszt keresztező vízfolyások közül az együttműködés szempontjából jelentősek a Pinka és a Lapines közös szabályozási munkái, valamint a Pinka mentén, a magyar területen levő lignitkészletre tervezett ausztriai hőerőmű hűtővíz-ellátásának és elhelyezésének vízügyi vonatkozásai. A Lajta völgye erősen iparosodott, vízminőségének rövid időn belüli javulása nem várható. A Lajta, a Répce és a Gyöngyös völgye mentén számottevő nyugat—kelet irányú felszín alatti vízkészletbeáramlás van az ország területére. A hazai vonatkozásban jelentősebb érdekeket érintő Rába folyó esetében a vízminőség-védelemnek, valamint az árvízvédelmi és folyószabályozási kérdéseknek van fontos szerepük a határvízi együttműködésben. A Rábán — a határ- szelvényben — az utóbbi években a vízminőség lassú javulása tapasztalható. A Rába osztrák szakaszán folyamatban levő mederszabályozási munkák következtében az árvízi vízhozamainak növekedésével kell számolni. A Murának hazai szempontból mindenekelőtt vízminőségi vonatkozásban van jelentősége. A folyó osztrák szakaszán — a kedvező nyersanyag- előfordulásokhoz igazodva — hosszú múltra visszatekintő vas- és acélfeldolgozó ipar, valamint papír- és cellulózipar fejlődött ki. A vízminőség romlásának meggátolására ugyan jelentős erőfeszítések történtek, azonban a hazai szakaszon is érvényre jutó javulás csak távlatban várható. Magyarország és Csehszlovákia között az 1954- ben megkötött és 1976-ban felújított államközi szerződések keretében folyik rendszeres vízügyi együttműködés. A Duna vízrendszerében kialakult együttműködési tevékenységek legjelentősebb része az Ipoly torkolata és Rajka között összesen 152 km hosszban országhatárt alkotó Duna-szákasz közös szabályozásához és árvízvédelméhez tartozik. Ennek a szakasznak komplex hasznosítására a magyar és a csehszlovák állam — mintegy két- évtizedes közös előkészítési munka alapján — 1977-ben szerződést kötött, amelyik előirányozza a Gabcikovo—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megépítésével — a folyószakasz vízerőkészletének hasznosítását, — az árvízvédelmi biztonság növelését, — a folyószabályozási feladatok ellátását és a Dunabizottság által a csatornázott folyószakaszokra ajánlott 35 dm-es hajóútmély- ség kialakítását és fenntartását. A határt alkotó Ipoly folyó mentén a 60-as évektől megindult a jelentősebb öblözetek ármentesítése. A Tisza vízrendszerében az együttműködés vízrajzi adottságaira a határt keresztező folyók a jellemzőek. A Sajó, a Bodrog, a Hernád, a Ronyva és a Bódva közös érdekűnek nyilvánított (általában néhány km hosszúságú) szakaszain és védőtöltésein az ármentesítési és árvédekezési munkák a közösen kidolgozott megállapodásban rögzített tervek és feltételek szerint történnek. Hasonló elvek és feltételek szerint történik a Bodrogközi belvízrendszer közös érdekű üzemi és fejlesztési feladatainak ellátása is. Az árvíz- védelmi feladatok ellátásának egyik fontos tényezője, hogy a mértékadó árvízi vízhozamok — a lefolyási viszonyokban bekövetkezett változások miatt — több közös érdekű folyón és vízfolyáson emelkednek. A vízminőség-védelem kérdéseivel — a magyar fél kezdeményezésére — az 1950-es évek közepétől kezdődően fokozatosan bővülő részletességgel foglalkoznak. Az együttműködés egyrészről a közös vízminőségi mérések és értékelések módszereinek és munkaprogramjának meghatározására, másrészről a jelentékeny károkozással járó állandó jellegű, vagy rendkívüli víz- szennyezések korlátozására irányuló javaslatok kidolgozására terjedt ki. Az előbbi vonatkozásban a mérési helyek száma a kezdeti 2-ről 5-re, az évenkénti mérések száma pedig a kezdeti évi két vizsgálatról 1976-tól kezdődően évi 12 közös vizsgálatra növekedett. Az együttműködés keretében tett kezdeményezések nyomán főként a Sajó vizét szennyező Papírgyár, továbbá a Her- nádot érintő Kassai Vaskombinát szennyvizeinek fokozottabb tisztítása érdekében történtek intézkedések. A vízkészlet-gazdálkodási együttműködés keretében a Ronyva és a Bódva völgyének határmenti kavicsteraszaiban levő vízkészletek tartósan kitermelhető értékét közös vizsgálattal határozták meg és megállapodtak a vízkészletek 50—50%-os elvhez közel álló megosztásában. A magyar fél kezdeményezte a határt keresztező folyók vízkészletének hasonló elv szerinti megosztását is, de ebben a vonatkozásban nem jött létre megállapodás. A Szovjetunióval a mintegy 40 km-nyi hosszban határt alkotó Tisza folyó árvízvédelmével és medenszaibályozásával, valamint a határral megosztott 580 km2-nyi beregi belvízrendszer működésével kapcsolatos napi feladatok egyez488
