Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 10. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai
A szerződés tárgyköre és jellege szerinti csoportok III.-133. táblázat folytatása A = Vízgazdálkodási és folyóhasznosítási szerződések В = Az államhatár rendjével kapcsolatos szerződések A. 1. = Kétoldali határvízi keretszerződés több évre, vagy meghatározatlan időre szóló hatállyal és a végrehajtást irányító közös Vízügyi Bizottság létrehozásával A. 2. = Többoldali keretszerződés a Dunán való hajózás rendjének szabályozásáról és a végrehajtást irányító Dunabizott- ság létrehozásáról A. 3. = Többoldali keretszerződés a Duna halászati hasznosítása rendjének szabályozásáról A. 4.= Kétoldali folyóhasznosítási szerződés az álamhatárt alkotó mintegy 150 km hosszúságú Duna-szakasznak a Gabcikovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megépítésével történő többcélú hasznosításáról és szabályozásáról A. 5 = Háromoldali vízmin őség védelmi megállapodás a Dráva és a Mura folyókra vonatkozóan kétoldali bizottságok keretében végzett munka eredményeiről való kölcsönös tájékozódás tárgyában В. 1. = Az államhatár láthatóságának biztosításáról és ezzel összefüggő kérdésekről szóló szerződés, amelynek általában a határvizek partjainak megfelelő fenntartása és a halászati kérdések szabályozása tárgyában van vízügyi vonatkozása B. 2. = Az államhatáron való együttműködésről szóló szerződés, amelynek általában a vízi közlekedés tárgyában van vízügyi vonatkozása B. 3. = Határesemények és határincidensek kivizsgálása tárgyában kötött szerződés, amelynek általában a rendkívüli vízszennyeződések tekintetében lehet vízügyi vonatkozása. dúsára úgy intézkednek, hogy azokat a szerződő államok ugyan saját költségükön maguk végzik, azonban tevékenységüket összehangolják. Ennek érdekében valamennyi határt alkotó és határ által átmetszett folyóra közösen meghatározták a mértékadó árvízszinteket és a töltések kiépíthető magassági biztonságát. A közösen meghatározott és elfogadott ármentesítési fejlesztések időben azonban nem korlátozhatók a szomszédos államok területén. Ezért a hazai fejlesztésekkel igazodni kell a szomszédos országok csatlakozó védvonalainak fejlesztéséhez. Az árvízvédekezésnél hasonló a helyzet. A védekezést minden állam saját szervezetével és saját költségén maga látja el. Az egyezmények — Ausztria kivételével — külön cikkben kiemelten foglalkoznak a védekezési tevékenységgel, előírják, hogy annak összehangolására — a szerződő felek megállapodásától függően — külön „megállapodást”, „szabályzatot” vagy „intézkedési tervet” kell készíteni. A közös szabályzatok, illetve megállapodások minden relációban előírják közös védelmi tervek készítését a közösérdékű folyószakaszokra. Romániával, Csehszlovákiával már a korábban készült tervek és megállapodások korszerűsítését is elvégeztük. Ausztria esetében nincs külön megállapodásunk az árvízvédekezésben való együttműködésre, annak ellenére, hogy erre a Rába és mellékvizei, de főleg a Lajta esetében a közös védelmi feladatok zökkenőmentes ellátása érdekében szükség volna. Az árvízvédelmi együttműködés eddigi eredményei mellett indokolt utalni a további fejlődés korlátáira, többek között arra, hogy a számottevően gyarapodó tározók kívül esnek az egyezmények szerinti közös érdekű területekből. Az együttműködések szűk területi lehatárolása mellett a több érdekeltségű vízgyűjtőkön ma már a kapcsolatok egymástól független, kizárólagos kétoldalisága is számottevő nehézséget okoz. A Felső-Tisza vízgyűjtőn például a példamutató magyar—szovjet egyezményben rejlő lehetőségek kihasználását korlátozza a háromoldalú ösz- szehangolás hiánya. Ugyanakkor kedvező jelenség a Fertő tó magyarországi oldalán levő zsilip kétoldalú, összehangolt kezelésének megoldása. Az árvízvédekezéshez hasonlóan — Ausztria kivételével —, valamennyi szomszédunkkal részletesen és azonosan szabályozott a belvízvéde- kezési együttműködés. Sajátos ellentmondás ugyanakkor, hogy a belvízmentesítésnek, az osztott bélvízrendszerek fejlesztésének és fenntartásának összehangolása lényegében hiányzik az egyezményekből. Az árvíz- és belvízvédelem tárgykörén kívül más munkaterületeken (vízkészlet-gazdálkodás, vízminőség-védelem stb.) az egyezmények az együttműködést csak általános elvekkel és viszonylatonként differenciáltan szabályozzák. Ausztriával a határvizek vízgazdálkodási kérdéseinek szabályozására 1956-ban kötött egyezményben a felek kötelezik magukat arra, hogy a határvizeken nem tesznek olyan intézkedést és nem végeznek olyan munkát — a másik fél hozzájárulása nélkül — amely a vízügyi viszonyokat hátrányosan befolyásolja. Emellett a felek vállalták, hogy a határvizekkel összefüggő veszélyről (árvíz, jég stb.) egymást sürgősen értesítik. Az egyezmény végrehajtására és a vízgazdálkodással kapcsolatos együttműködés elősegítésére alakított Bizottság széles hatáskörrel rendelkezik; állást foglal és határozatot hoz vízügyi tervezési, kivitelezési és fenntartási kérdésekben, jóváhagyja a vízimunkák és műtárgyak 487
