Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
I. fejezet: TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK - 2. Vízfajtáink hidrológiai jellemzése
mg/l 11fi Oxigénfogyasztás í KOIp) Összes oldott anyag 9,07.0 - 5fi 3.0 - Ifi-mg/l 10,0 - в fi 6.0 - ifi - 2,0 0 -Biokémiai oxigénigény (BOI5) mg/l 350 ■ 300itlag Я0 min. 200 ■ 150 ТООi ! mg/l 1,60- T,40- %20 I I 1 Ammonium ion (МНС) max. átlag min. tz£> Szennyvíz bevezetés ^ Mintavételi hely c^> Szennyvíz bevezetés ^ Mintavételi hely I.—16. ábra. A Rába vízminőségi hossz-szelvénye patak. A Gyöngyös—Perint—Sorok-vonal mentén az árvízviszonyok, a Perint—Sorok-vonalra a kisvízhozamok egyértelműen meghatározhatók. E vonal mentén azonban a közép vizek nem értelmezhetők, a Gyöngyös kis- és középvízhozamainak más irányú útja miatt. (Megjegyezzük, hogy a Gyöngyös Szombathely feletti szakaszának jelentős vízenergia-készletét részben használja fel néhány törpevízerőmű.) A Sorok—Perint patak vizének minősége a szombathelyi szennyvizek megfelelő tisztítása után sem mutat javulást, a korábbi években a patak medrében lerakodott — rothadóképes — szennyező anyagok bomlása és időnkénti felkeveredése miatt (18. melléklet). A Répce—Rábca-rendszer dombvidéki ágának árvizeit a Rábába vezeti a Répcelaknál kiágazó árapasztó. A hansági ág vízrendszere még bonyolultabb; belvízcsatornák kétirányban folyó vizei, továbbá 25 m3/s összteljesítményű szivattyúrendszer biztosítja a lápos területek folyamatos kiszáradását és ez hiúsítja meg az alsó szakasz vízjárásának akár közelítő jellemzését is. A Rábca tőzeglápból is táplálkozó vize viszonylag meleg, ezért a vízfolyás ritkán és csak rövid időre fagy be. A Rábca torkolati szakaszát rövid átvágással 1907-ben a Rábáról leválasztva a Rába torkolata felett közvetlenül a Mosoni-Dunába vezették (19. melléklet). A Marcal völgye viszonylag igen széles és hosszan párhuzamosan fut a Rábával. Esése a Rába középső részéhez hasonlóan 30 cm/km. A patakból Kamondnál ágazik ki a Vas megyei, illetve a Veszprém megyei csatorna; mindkettő malomcsatorna volt. Jelenleg ezek vízhasznosítási (öntözési) és lecsapolási célokat szolgálnak. A Marcalnak több helyi jelentőségű mellékvíz- folyása van; valamennyi a Bakonyból eredve, jobb oldali mellékvíz, így a Kígyós, 3 Melegvíz, a Torna, a Bitva, a Hajagos, a Pápai Séd, a Ge- rence, a Sokoróalji Bakonyér (és ide sorolható még a közvetlenül a Rábába ömlő Nagy-Pánd- zsa is). E vízrendszer vízjárását a bakonyi bányavíztermelés teljesen átalakította. A vízfolyások egy részének vize karsztiforrásokból is táplálkozik; ezek fokozatosan, és a felszíni helyzetüktől sok esetben függetlenül, elapadtak. A vízfolyásokba mind időben, mind helyileg váltakozva jelentős, több m3/s-nyi vízhozamot vezetnek be. Ezek a hatások a Marcal vízjárását is megváltoztatták. Csak az árvízhozamok elemezhetők statisztikai úton, a friss adatok felhasználásával. A kis- és középvízhozamokat a bányavíztermelés előtti állapot adataival jellemezhetjük: ez az a vízkészlet, amely a bányavízter50
