Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
I. fejezet: TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK - 2. Vízfajtáink hidrológiai jellemzése
A vízszín esése a Felső-Dunán Pozsonyitól Gabcikovóig igen nagy: 30—40 cm/km, Gönyü és az Ipoly-torok között 8—12 cm/km, Ipoly és Paks között 7—10; Paks alatt kb. 5 cm/km. A folyó vizének sebessége — ezeknek az eséseknek megfelelően — a vízfolyás mentén lefelé csökkeni, és így ugyancsak csökken a szállított hordalék szemnagysága is: Paksig még megtalálható a fokozatosan finomodó szemcséjű kavics, Paks alatt viszont a homok uralkodó. Mind a vízmélység, mind a vízsebesség a mindenkori vízállásnak is a függvénye. A szelvények vízállásai egymástól nem függetlenül alakulnak, de az egyes folyószakaszokon a medrek méreteinek függvényében a felülről érkező vízhozamokhoz tartozó vízállások torzulnak; az érkező vizek hol összeszorulnak, hol szétterülnek. (A szelvények hatását mutatja a legfontosabb mércék vízjátékának adatait összefoglaló I.—13. táblázat.) A Duna árvizei viszonylag gyors lefutásúak. A forrásvidékeken kialakuló árhullámok 2—9 nap alatt érik el az országot, 7—10 nap alatt hagyják el a déli határt, és legfeljebb három hét alatt elérik a tengert. A felszín alatti vízkészletekből származó kisvízi hozam lefelé haladva növekszik. A felszíni lefolyásból származó árhullámok tetőző hozama a mellékfolyók szelvényeiben ugyan kise'bb-na- gyobb értékkel ugrásszerűen megnövekszik, a mellékfolyók beömlése közötti szakaszokon azonban a medertározódás következtében csökken. A vázolt kettős, ellentétes folyamatnak megfelelően a vízfolyás vízjárására jellemző szélső értékek aránya a folyó hossza mentén lefelé csökken, a vízjárás kiegyenlítettebbé válik. Ez a folyamat az ország területén különösen hangsúlyosain jelentkezik; hiszen a folyám hullámtere a Pozsony alatti szakaszon lényegesen megnövekszik. A Kisalföld kavicstakarója jelentős kisvízi utánpótlást biztosít. A hazai szakasz mellékfolyóinak vízhozama egyébként a befogadóhoz képest jelentéktelen. A Duna jellemző vízállásait és víz játékát az I.—13. táblázat szemlélteti, vízjárását pedig az alábbi arányszámok jellemzik : Szelvény NQ1% KÖQ KÖQ KQ()59í Pozsony 5,3 2,5 Mohács 3,3 2,0 A Duna vízhozamviszonyairól részletesen a 11. melléklet tájékoztat. A folyó viszonylag kiegyenlített vízjárását áprilisi olvadásos, majd április—júliusi esőzéses árhullámok és október—januári kis-vizek jellemzik. Az elsősorban esőzésekből származó árvizek október kivételével az év bármely hónapjában előfordulnak, de az árhullámok számában mutatkozik bizonyos naptári hatás. A nomogram e) árvízi hosszszelvénye szerint az azonos valószínűségű árvízhozamok a vízfolyás hossza mentén jelentősen csökkennek. Ez a csökkenés egyértelműen a medertározódás következménye és különösen a széles hullámterű szakaszokon jelentős. Az árvízihozam-csökkenés nemcsak az azonos valószínűségű árvízhozamokban, hanem egy- egy árvíz levonulása során is érvényesül, de igen eltérő jelleggel. Az 1954-ben Pozsonynál 10 300 m2/s-mal tetőzött árvíz Mohácsnál 6900 I.—13. táblázat A Duna jellemzó' vízállásai és vízjátéka néhány fontosabb mérce adatai alapján Neve: Budapest Dunaújváros Dombori puszta Mohács A mérceállomás Szelvénye, fkm: 1646,5 1580,6 1506,7 1446,8 Felállításának éve: 1823 1872 1888 1852 cm nap cm nap cm nap cm nap LKV (ismert legkisebb jeges víz)*-8 1954.1. 13. 0 1946. XII. 30. 35 1909.1.7. LKV (legkisebb jégmentes víz) 51 1947. XI. 6. 42 1972.11. 11.-28 1947. XI. 8. 82 1947. XI. 8. KKV (közepes kisvíz) KÖV (középvíz) KNV (közepes nagyvíz) LNV (legnagyobb jég nélküli árvíz) 115 278 586 846 1965. VI. 17. 68 219 500 742 1965. VI. 15. 62 269 629 894 1965. VI. 19. 180 386 716 984 1965. VI. 19. LNV (legmagasabb jeges árvíz)* 867 1876.11.26. 890 1956. III. 8. 1117 1956 III. 12. 1010 1956. III. 13. Közepes értéke 471 432 567 526 vcd Jég nélküli 794 700 922 902 < szélsősége Abszolút 975 890 1145 975 $ Megjegyzés: A jégtől befolyásolt szélsőségeket csak akkor adjuk meg, ha felülmúlják a jégnélkülieket 45
