Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
I. fejezet: TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK - 2. Vízfajtáink hidrológiai jellemzése
m3/s csúcshozammal vonult le; az 1965. évi árvíz Pozsonynál 9200 m3/s-ot ért el s Mohácsnál 8200 m3/s-mal tetőzött. A Duna kisvízhozama a hazai szakaszon is érzékelhetően növekszik. A kisvízhozamok előfordulását jellemző valószínűségi paramétereket a mohácsi szelvényre jellemző átlagos meghala- dási gyakorisági görbe és tartóssági felület mutatja (g) rész). A főbb paraméterek a c) rész hossz-szelvénye segítségével a hazai folyószakasz bármely szelvényére átvihetők. A vízhozamnomogram árvízi valószínűségi eloszlásfüggvényét (h), az adekvát matematikai modellnek megfelelően normális eloszlásfüggvény írja le. Az 55 éves homogén adatsorból számított eloszlásfüggvény konfidenciasávjai is viszonylag szűkek. A Duna magyarországi szakaszát, néhány rövid magasparttal szegélyezett rész kivételével, árvédelmi töltések kísérik. A töltéseket nemcsak a koronaszintet meghágó árvizek fenyegetik; különösen az utóbbi árvizek tapasztalatai szerint a védvonalak védőképessége, állékonysága az árvizek időtartamától is függ. Az árvizek időtartamának vízfolyásmenti növekedése miatt is a legkritikusabb alsó (Mohács környéki) védvonalszakaszra készült „töltésterhelési hossz- szelvényt” a 12. melléklet mutatja. A védőképességet az ábrán részletezett példa szerint lehet értékelni. A folyam vízkészlete kielégíti az eddig jelentkező és a távlatban várható vízigényeket. A legfőbb befogadónak, valamint a határainkon túl csatlakozó Drávának és Tiszának a határszelvényeit jellemző vízmércékre kidolgozott vízkészletfüggvények, az egész ország vízkészletét integrálva jellemzik. A 13. melléklet a Mohács melletti határszelvényben felvett különböző, a jelenleg reálisnak tartott igényeket meghaladó vízkivételek különböző biztonsági mutatóit foglalja össze. Az ábrán részletezett példa nemcsak a nomogram használatát könnyíti meg, hanem számszerű képet ad a folyam jelenleg még kihasználatlan vízkészletéről is. A Duna Budapest fölötti szakaszának vízr- energia-készletét a közeljövőben már felhasználják. A folyam hatalmas vízhozama az alsó szakaszon is jelentős energiakészletet hordoz. A kihasználás gazdaságossága csak akkor dönthető el, ha a természeti adottságokat részletesen feltárják. Ezt a célt szolgálja a 15. mellékleten bemutatott, a Mohács feletti szakasz energiakészletét jellemző hossz-szelvény. Az ábra használatát szemléltető példa az energiatermelés lehetőségét is jellemzi. A Duna műszaki-hidrológiai hossz-szelvényei — a többi vízfolyásokéhoz hasonlóan — könnyen áttekinthető képet adnak a folyóhasznosítás, árvédelem hidrológiai feltételeiről. Az ország — és egyben Európa — vízgazdálkodási szempontból nagy jelentőségű folyójának részletesebb jellemzésére is sor került. Erre egyrészt a folyóról rendelkezésre álló hosszú idejű, részletes, megbízható, többszörösen ellenőrzött észlelési adatsorok, másrészt a vízgazdálkodás fokozott figyelme biztosította a lehetőségeket. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ az utóbbi másfél évtizedben elsősorban a Dunára, de jó néhány más folyóra ás öszeállította a különböző m űs zak i-h id г о ló giai mutatók „írott hidrológiai hossz-szelvényeit”. Elkészültek a fő vízfolyások árvízi adatait szolgáltató I.—4., I.— 5., I.—6. táblázatok, a hajózási viszonyokat befolyásoló mutatókat — a folyó hossza mentén — rögzítő I.—7., I.—8., I.—9., I.—10. táblázatok, valamint a jégjárás jelenségeit az előfordulási valószínűség szerint szolgáltató írott hosszszelvények (1.—11., I.—12. táblázat). E táblázatok — több különböző kiadványban megjelent — terjedelmes anyagából került összeállításra a Duna műszaki-hidrológiai paramétereit bemutató táblázat-sorozat. A hosszabb, kilométerenkénti bontásban rendezett táblázatokból csak a hajózás, és az árvédelem szempontjából kritikus alsó szakaszra vonatkozó rész kerül bemutatásra. A dunai folyóhasznosítás klasszikus, és minden bizonnyal növekvő jelentőségű ágazata a hajózás és a vízi szállítás. A Felső-Duna menti vízlépcsők megépülte után a hazai hajózás legjelentősebb akadálya a Paks környéki „csúcsgázló” lesz. A gázló feletti hajózás biztonságát a 14. melléklet grafikonjai és az ábra használatát megkönnyítő példa mutatja. A vízjáráshoz hasonló módon, de jóval lassúbb ütemben változó mederről 5—10 évente készül geodéziai felvétel. (Egy-egy újabb felvétel után az ábra hossz-szelvénye kicserélendő.) A Duna jégviszonyai egyrészt a hajózást akadályozzák, másrészt jó néhány árvízi katasztrófát okoztak. Az 1956. évi jeges árvíz pusztításai után végzett folyószabályozási munkák és az azóta a jégképződés elején megindított jégrombolás a korábban észlelt adatoknak ilyen irányú hasznosítását megkérdőjelezi. Ezért az I.—13. ábrán mellékelt jégjárási hossz-szelvénnyel elsősorban csak a hajózást befolyásoló paraméterek statisztikai mutatóinak hossz-szelvényét ábrázoltuk; a jég megjelenésének és eltűnésének különböző valószínűségekkel várható időpontjait, a különböző valószínűségű jeges időszak- hosszokat. Az ábra használatát és a folyó jégviszonyainak a hajózás szempontjából történő jellemzését megkönnyíti az ábrán részletezett példa. A Duna vízminősége |A Duna vize kissé szennyezett állapotban érkezik a belépő határszelvényhez. A víz oxigénfogyasztása (KOIp) 3,8—11,0 mg/1 között, a BOI5 nagysága 0,6—8,8 mg/1 között, a KOIk értéke (amely az inert anyagokat méri) 12—23 mg/1 között változik. A víz oldott-anyag tartalmát a vízfolyás felső szakaszán levő vízgyűjtők (Inn, Duna) hidro- meteorológiai körülményei határozzák meg. Ennek megfelelően az oldott anyagok mennyisége 46
