Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 6. Települési vízgazdálkodás
késcsaba, Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Kaposvár, Szeged, Hódmezővásárhely lesznek. Továbbra is figyelembe kell venni az eddigi iparfejlesztési politika eredményeként létrejött kisebb koncentrációkat, és a zömében az ország településeihez csatlakozó kisebb ipari üzemeket. Számottevő fejlesztési potenciált jelent a Dráva viszonylag tiszta és szabad vízkészlete. A nagy mennyiségű és különleges minőségű vízszükségletek miatt a jövőben egyes üzemek telepítésénél fokozottabb gondot kell fordítani a telephely megválasztására. A telepítés egyéb szempontjai mellett lényeges tényezőként kell a vízszükségletek kielégítésének valamint a használtvíz károkozástól mentes elhelyezésének lehetőségét figyelembe venni. A vízminőség-romlások folytán számolni kell azzal, hogy a vízkezelés bonyolultabbá válása miatt a felszíni vízhasználatokról az ipar igyekszik a kisebb ráfordítást igénylő felszín alatti készleteket igénybe venni. A különböző vízhasználatok minőségi igényét megközelíteni csak abban az esetben lehet, ha a létesítmény-szemlélettel és -fejlesztéssel szemben a regionális fejlesztés jut előtérbe. Egy-egy nagyobb vízgyűjtő területen az összes vízhasználatot (vízkivétel, vízvisszavezetés, egyéb víz- használat) egységes rendszerbe foglaltan kell vizsgálni és a felmerülő igényeket mind mennyiségi, mind minőségi szempontból az egységes regionális szemlélet alapján a lehetőségekhez mérten kell kielégíteni. Olyan optimális megoldásit kell keresni, amely a vízgazdálkodási szempontokkal összefüggésben mérlegeli a gazdaságosságot, a szociális, a politikai és a társadalmi igényeket egyaránt. A regionális rendszerek továbbfejlesztéséből adódóan az ország számos térségében az ivóvízellátással párhuzamosan kell az ipari vízellátást megoldani. A már üzemelő regionális vízellátó rendszerek működését figyelembe véve és a térségek területfejlesztéssel összefüggő igényei alapján lehet számításba venni egy esetleges önálló ipari vízellátó közmű szükségességét. Így a borsodi iparvidéken a már kialakított ipari vízellátó rendszer kapacitásának fejlesztése, hatásterületének kiterjesztése várható. E- mellett a regionális ivóvízellátó rendszerről való vízszolgáltatással is számolni kell. A Dunántúlon a bakonyi iparvidék fejlesztése a mai közös ellátórendszernek és az egyedi ipari vízbeszerzésnek, ipari közüzemi vízellátó rendszerrel való felváltását indokolhatja. A térség ellátására létesítendő ipari vízműnél Székes- fehérvár és Tatabánya térségének kapcsolata is szükséges az Eocén-program kapcsán. A mecseki iparvidéken — egyelőre Pécsett — a tisztított városi szennyvízre és esetleg dunai nyersvízre alapozva a már működő ipari hálózat kibővítése várható. Meg kell teremteni a feltételét az ipari vízhasználatban a települések szennyvíztelepein utótisztítóit vizek használatának. Budapesten kisebb súlyt képvisel az ipari közműről való ellátás, mely a távlatban sem változik lényegesen. Az önálló ipari vízellátó rendszerek fejlesztése csak nagy távlatban várható. A bányászattal öszefüggő víztermelés az elmúlt 15 évben jelentős vízgazdálkodási tényezővé fejlődött: — a kiemelt bányavíz megduplázódott és megközelítette a 800 m3 percenkénti, illetve meghaladta az 1 millió m3/d víztér- fogatáramot; — a víztermeléssel a lokális vízgazdálkodási kereteket túllépve, regionális vízellátó rendszerek vízbázisává vált (Nyirád, Kincsesbánya, Tatabánya stb.); — ugyanakkor ezen intenzív vízelvonással megbontatta nagy felszín alatti víztároló rendszerek egyensúlyát (Dunántúli-középhegység); — számottevően megváltoztatta néhány felszíni vízfolyás vízjárását (Nyirád, Lesen- ce-patak, Átalér stb.). Az előirányzatok szerint a bányavíztermelés az ezredfordulóig még emelkedő tendencia szerint fog alakulni, melyen belül számítani kell a karsztvíz uralkodó szerepére, illetve az ivóvíz minőségű bányavíz arányának emelkedésére. Törekedni kell arra, hogy a bányászat által kiemelt vízmennyiség minél nagyobb mértékben hasznosuljon a közműves ivóvízellátás számára. A vízgazdálkodás és a bányászat kapcsolat- rendszerének bővítési lehetőségei közül kiemelésre érdemes a nyersanyagkutatás fázisában való megfelelő tájékoztatás. Az ipari vízhasználatok jövőbeni alakulását alapvetően népgazdasági szintű gazdaságossági megfontolások alakíthatják. Egyes iparágakban — vegyipar, élelmiszeripar —, amelyekben a víznek nyers- és segédanyag szerepe is van, a vízhasználatok csökkenése nem látszik lehetségesnek. Más területeken viszont azt kell mérlegelni, hogy népgazdasági szinten melyik megoldás gazdaságosabb, a vízhasználatok kielégítése, vagy a technológia átalakításával a vízhasználatok csökkentése. 6.13. A mezőgazdaság vízellátása Az utóbbi évtizedben a mezőgazdaságban is jelentőssé váltak olyan vízigények, amelyek a kommunális vagy az ipari vízellátáshoz hasonló jellegű megoldásit kívánnak és ezért a vízellátás és csatornázás elemzési körébe illenek. Ilyenek különösen: — a koncentrált állattartás céljára kialakult telepek, üzemegységek, majorok; — az ipari üzemekké átalakulóban levő mezőgazdasági feldolgozó helyek; — a mezőgazdasági üzemek (az élelmiszer- gazdaságon kívüli, főleg ipari és szolgáltatási melléktevékenységet folytató) egységeinek telephelyei. 400
