Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 6. Települési vízgazdálkodás
Az élelmiszergazdaságon belül az utóbbi időben olyan folyamatok is elindultak, aminek eredményeként a nyersanyagtermelő üzemek is törekednek az élelmiszertermelés teljes vertikumának megvalósítására. Ennek eredményeként jelentősen megnőtt az elsődleges élelmiszeripari feldolgozás és az egyéb ipari tevékenységhez kapcsolódó vízigény. Az előbb említett célok vízigénye az (öntözés és a halászat frissvízigénye nélkül) 1980-ban: állattenyésztés ebből : szarvasmarha 42 millió sertés 18 millió egyéb 10 millió mezőgazdasági ipar (elsődleges élelmiszeripar) szociális egyéb összesen : 70 millió m/év m3/év m3/év m3/év 79 millió m3/év 20 millió m3/év 15 millió m3/év 184 millió m3/év Az igények 78%-dí saját vízitermelő berendezésekkel elégítik ki és 22%-át biztosítják a közüzemek. A vízigény zöme ivó vízminőségű követelményeket támaszt, ami rendszerint felszín alatti készleteket terhel. A vízigény igen Változatos tevékenységekhez kapcsolódóan, térben és időben rendkívül megosztva jelentkezik. A megtermelt élelmiszernövények jó részét az ipar, de a piac is előfeldolgozottan igényli, így a mezőgazdasági üzemek telephelyein működő mintegy 4000 (előfeldolgozó, savanyító, paradicsomlé-vonal, borsófejtő, felező, magozó, pulp üzemek) elsődleges élelmiszeripari üzem távlatilag mintegy 170—180 millió m3/év vizet igényel (technológiai -(- szociális + egyéb). E vízmeny- nyiséget elsősorban ivóvízminőségű vízzel lehet csak kielégíteni. A távlati fejlődést figyelembe véve a majorokban jelentkező — elsősorban ivóvíz minőségű — vízigényre az alábbi megosztás tehető: állattenyésztés 124 millió m3/év ebből: szarvasmarha 74 millió m3/év sertés 50 millió m3/év elsődleges élelmiszeripar (4000 telep) 130 millió m3/év szociális 30 millió m3/év egyéb 16 millió m3/év Összesen : 300 millió m3/év E többlet vízigény kielégítéséhez további vízkészlet igénybevétele szükséges, és ezt egyes helyeken a mezőgazdasági üzemek környezetében levő regionális vízellátó rendszerek kapacitás (vezeték, kút) bővítésével lehet biztosítani. Becslések szerint mintegy 580 db ivóvízkút fúrására, amelyből 200 db a mezőgazdasági üzemeknél jelentkezik, és mintegy 9800 km vezetékhálózat bővítésre lesz szükség. A mezőgazdasági üzemekben jelentősen fejlődik az ipari melléküzemági tevékenység, amely vízellátási vonatkozásban az ipari tevékenységgel azonosan bírálandó el. Ezt a decentralizált, döntően kisebb településhez kapcsolódó tevékenységet a helyi víziközművek méretezésénél kell figyelembe venni. 6.2. Csatornázás és szennyvízelhelyezés A vízfogyasztás növekedésével, a vízhasználatok koncentrálódásával nagy mennyiségű szennyvíz keletkezik, ami az ember egészségét, környezetét, valamint gazdasági tevékenységét veszélyezteti. A használt, szennyezett vizet az emberi környezetből gyorsan és biztonságosan el kell távolítani és ártalommentesen elhelyezni. Használat után a víz nagyobb hányada — minőségileg megváltozva (szennyvízzé válva) — viszakerül a természetbe, a hidrológiai körforgásba. A víz minőségével szemben támasztott igények kielégítéséhez alapvető feladat a vízkészletek megóvása a szennyeződésektől. A településekből, a lakossági és intézményi, valamint az ipari és mezőgazdasági üzemekből kikerülő szennyvizek a vízellátás egyenes következményei. Ezeket a környezeti károsodás megelőzése céljából össze kell gyűjteni, el kell vezetni valamely befogadóba, de a keletkezés helyén vagy legkésőbb a befogadó előtt meg kell tisztítani, mielőtt a befogadót elszennyezné. E természetes követelmények kielégítésére szolgáló szennyvízcsatornák és tisztítótelepek létesítésének egyensúlyban kell lenni a vízellátó művek kiépítésével. A vízhasználót érdeke közvetlenül is ösztönzi és így a vízellátás megoldása is mindig sürgetően jelentkezik, ezzel szemben az egyidejű vízelvezetés megoldása a használónak többnyire provizórikusán is megfelel. Az átmeneti jelleg általában nem a használót, hanem a környezetet károsítja, és a káros hatások kényszerítőén csak bizonyos időeltolódással hatnak vissza. Ez tapasztalható a hazai beruházási gyakorlatban is. Az aránytalanságot a szennyvízelvezetés és -tisztítás, valamint a szennyvízelhelyezés költségigényessége is elősegítette. Ennek következményeként előállott környezeti károsodások, a talajvizek teljes elszennyeződése, a talajvíz szintemelkedése, a tavak és vízifolyások szennyvízi terhelése mind nagyobb kárt jelent a vízellátáshoz szükséges vízkészletekre, az üdülőkömyezeti feltételek minőségére. A településeken keletkező lakossági, közületi és intézményi szennyvizeket, továbbá az ipari használt- és szennyvizek egy részét közüzemi rendszerben célszerű elvezetni és tisztítani. A közcsatornán 1980. évben elvezetett szennyvíz- mennyiség főbb adatait a 111.—76., III.—77., III.—78., III.—79., 111.—80., 111.—81. táblázatok tartalmazzák. 26 401
