Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 4. Árvízvédelem, folyószabályozás és víziutak, tószabályozás

к I mérettel A vízügyi tudományos kutatás az előzőekben csaik fővonalaiban felsorolt, és az igényeket (kö­vetelményeket), módszereket meghatározó kér­désekre önmagában nem tud teljes körű választ adni. A gyakorlati (főhatósági és területi) mun­kában dolgozó szakemberek tapasztalatai nélkü­lözhetetlenek a válaszok megadásában. Az árvíz- védelem kifejezetten olyan szakágazata a víz- gazdálkodásnak, ahol a tudomány és a gyakor­lat „házassága” elválaszthatatlan; ezért a fejlesz­tés egyik fontos feltétele ennek szem előtt tar­tása. Az ország 4183 km összhosszúságot kitevő fő­védvonalaiból mintegy 60% van előírt méretre kiépítve III.—35. és III.—36. ábra. (A kiépített­ség a jelenlegi előírásokhoz viszonyítva.) Nyil­vánvaló, hogy a még teljes mérettel ki nem épített, vagy újonnan kiépítendő fővédvonalak kiépítésének sorrendjét és mértékét nemcsak az előzőékben taglalt vízügyi követelményrend­szerhez viszonyított állapot, hanem döntő rész­ben a védett területet jellemző egyéb (politikai, gazdasági, földrajzi stb.) mutatók határozzák meg. Ezek — többek — között : — a védett (veszélyeztetett) öblözet nagysága; — az öblözet magassági helyzete (mélyártér, magasártér) ; — a térségben élő lakosság száma; — a térség gazdasági súlya (védett nemzeti vagyon); — egyéb speciális szempontok (pl. főváros, olajmező, honvédelem stb.). E mutatók egy része közel állandó, tehát a már egyszer kialakított súlyozásban nem okoz válto­zást. A népgazdaság fejlődésével együtt azonban lényegesen változhat egy térség gazdasági je­lentősége, vagy megjelenhetnek speciális köve­telmények. Csak példaként említhető az algyői olajmező, mely korábban mezőgazdasági terü­letként volt védendő, s ma ehhez képest tízsze­res a súlya, vagy Paks térsége, ahol egy viszony­lag nem nagy értékű mezőgazdasági terület az atomerőmű létesítése miatt ma abszolút bizton­ságot igényel. A fejlesztési sorrendet meghatározhatják olyan el nem hanyagolható körülmények is, me­lyeket végrehajtási feltételeknek nevezhetünk. Ilyenek: — a rendelkezésre álló pénzügyi forrás nagy­sága, — az adott pénzügyi forrásból legnagyobb ha­tékonysággal (védelmi hatékonysággal) kiépíthető művek sorbaállítása, — a kapacitás (munkaerő, gép) lehetőségek, — a kapcsolódás más célú vízügyi munkák­hoz stb. E legutóbbira a Sió most folyó töltésezése a legjobb példa, Kizárólag árvízvédelmi szempont­ból a Sió árterülete nem tartozik a legfontosab­bak közé. (Viszonylag keskeny völgy, túlnyomó­részt mezőgazdasági terület.) .Miután azonban a Balaton vízgazdálkodása érdekében a Sión nagy volumenű mederkotrást kell végezni, ésszerű, hogy a kotrott anyag azonnal töltésibe, s ne csak depóniába kerüljön, így egy menetben lehet a mederrendezést és az árvízvédelmet biztosítani. összegezve a folyók menti fővédvonalakra (öblözetekre) vonatkozó fejlesztési követelmé­nyek (igények) rendszerét s azok alapjait, a kö­vetkezők rögzíthetők: — a ma érvényes követelményrendszer kor­szerű alapjain a fejlesztési igények meg­határozhatók; — ennek ellenére időszakonként (ezt szak­szerűen deklaratív módon közelebbről meghatározni nem lehet) szükséges ezek áttekintése, az esetleges módosítások esz­közlése; — a módosítások csak úgy célravezetőek, ha együttesen érvényesülnek = a vízgazdálkodási (mértékadó árvíz, vé­dőképesség), = a politikai, gazdasági földrajzi, = a végrehajtási feltételek, s ezeknek meghatározása elő­zetes, gondos feltárással, a tudomány és gyakorlat szoros együttműködésével törté­nik. 319 III.—35. ábra. Az árvízvédelmi töltésrendszerek fejlesztése

Next

/
Thumbnails
Contents