Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 4. Árvízvédelem, folyószabályozás és víziutak, tószabályozás
körülírni. Ahol azonban konkrét elhatározások, távlati tervek tételes előirányzatokat adnak meg, azok tételes ismertetésre kerülnek. Az ármentesítés fejlesztése A folyók menti fővédvonalak tekintetében a jelenlegi mértékadó előírások kiadását alapozó vizsgálatok előzték meg. Ezek — hidrológiai, — hidrometeorológiai, — morfológiai, — genetikai, — közgazdasági elemekből tevődtek össze. Az előírások három fő követelményt támasztanak, úgymint: — árvízszint, — az árvízi terhelés irányadó tartóssága, — magassági biztonság. Árvízszint A mértékadó árvízszint az ország valamennyi folyójára a számított 100 éves átlagos visszatérési idejű jégmentes árvíz szintje. Ez alól 'kivétel — a Duna Esztergom—déli országhatár közötti szakasza, ahol az eddig előfordult legnagyobb jeges árvizek bunkoló görbéje, és — Budapest, Győr és Szeged, valamint az algyői olajmező különösen magasfokú biztonságot igénylő területét védő fővédvonalai, amelyeknél a számított 1000 éves átlagos visszatérési idejű jégmentes árvíz szintje a mértékadó. Az árvízi terhelés irányadó tartóssága Ennek a paraméternek 'bevezetése kiemelkedő jelentőségű a védművek műszaki jellemzőinek (magasság, keresztmetszet, töltésanyag, töltés- burkolatok, töltés és altalaj 'kapcsolata, szivárgások, fakadó vizek, hullámverés elleni védelem stb.) meghatározásánál. Az előírás szerint olyan mértékadó árvizet kell figyelembe venni, amely együttesen jellemzi azt az árvízszintet és árvízi terhelést (adott szint feletti tartósságot), amelynek elviselését az ár- vízvédelmi művektől megköveteljük. Magassági biztonság A töltéskorona többlet-magassága a mértékadó árvízszint felett, általában 1,0 m, egyes szakaszokon 1,5 m. Ezekkel az előírásokkal — amellett, hogy egységes elvek alkalmazásával 'határozták meg a főmű fejlesztés alapjait — lehetővé vált az egyes folyók árvízvédelmi művei kiépítettségének hosszabb időre is alkalmazható, egységes értékelése, vagyis 'annak a nehézségnek a kiküszöbölése, melyet a mértékadónak tekintett maximális árvízszintek gyakori emelkedése — különösen az utóbbi évtizedekben — okozott. Már a 4.12. fejezetben rögzítésre került, hogy az előírások egészükben korszerűek. Ennek ellenére egy-egy folyó menti fővédvonal egészét, illetve annak egy-egy szakaszát időszakonként felül kellett vizsgálni és ez a továbbiakban is szükséges, mert változhatnak és változnak is az árvízszintek és árvízi tartósságok. A változások meghatározása érdekében to- vábbfcuitatásm van szükség az árvizek keletkezésével és levonulásával 'kapcsolatban. Még ha képletesen az árvizeket 'kiváltó tényezőket változatlannak is tekintenénk, a részletesebb tudományos, vizsgálatok újabb levonulási szinteket (tartósság stb.) határozhatnak meg. Ezek számottevő mértékben módosíthatják — növelhetik, vagy csökkenthetik — a kiépítés mértékére irányuló igényeket. A vízügyi tudományos kutatásnak (észlelés, alap- és alkalmazott kutatás) az eddigi, elismert és félhasznált eredményei mellett idővel újra feleletet szükséges adnia többek között a következő kérdésekre: — a vízgyűjtőkön bekövetkezett, vagy bekövetkező változások hatása (várható hatása) a mértékadó árvizekre (magasság, tartósság); — a folyók nagyvízi medrében bekövetkezett, vagy várható változás (új építmények, erdősültség stb.) hatása az árvizek levonulási viszonyaira; — elsősorban a Dunánál a jégviszonyok alakulásának várható tendenciáira, különös tekintettel az új létesítményekre (vízerőművek, atomerőmű stb.) ; — a hullámterekben épített nyárigátak hatása a mértékadó árvizek levonulására. Itt különösen fontosnak tűnik, hogy = milyen szerepet játszanak a nyárigátak a mértékadó árvizek magassági, tartós- sági paramétereiben, = szabad-e, s ha igen, milyen mértékig a nyárigát-rendszereket továbbfejleszteni? — a töltések védőképességének meghatározása, fejlesztése érdekében a töltések és a hozzájuk csatlakozó altalajtömb szivárgási, törésmentes tűrőképességi jellemzői; — ismeretes, hogy a töltésszakadások számottevő hányada holtágak, morotvák keresztezéseiben következett be. Ezért részletes vizsgálatok szükségesek e keresztezések, stabilitási, szivárgási helyzetének, veszélyességi fokának, a javasolt védelem szükségességének meghatározására; — e legfontosabbnak vélt kérdések mellett tovább kell fejleszteni = a töltésállapot vizsgálati módszereket, = az altalaj vizsgálati módszereket, — a helyhez adaptált legkedvezőbb töltés- profilokat és anyagösszetételt, = a korszerű töltésépítési módszereket, = a töltéskorona stabilizálásának korszerű, gazdaságos módszereit, = a töltések és töltéstartozékok állagmegóvásának módszereit. 318
