Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 4. Árvízvédelem, folyószabályozás és víziutak, tószabályozás
4. ÁRVÍZVÉDELEM, folyószabályozás és vízi utak, TÔSZABALYOZAS 4.1. Árvízvédelem 4.11. Az árvízvédelmi tevékenység tartalma és szükségessége Az árvízvédelem a folyók és vízfolyások síkvidéki szakaszai mentén előforduló elöntések megelőzését (ármentesítés), illetve az árhullámok levonulása alkalmával folytatott, a védmű- vekkel 'kapcsolatos védőképesség-fenntartó és védőképességnövelő tevékenységet (árvízvédekezés) foglalja magába. Ennek megfelelően, az árvízvédelmi tevékenység két fő csoportra bontható: a) megelőzés (ármentesítés, nagyvízi szabályozás) — védművek (védvonalak), — védműtartozékok, kiegészítő, kiszolgáló létesítmények (véderdők, őrtelepek, hírközlő berendezések stb.) fejlesztése, építése, karbantartása, az ezeket megalapozó kutatási, tervezési és egyéb teendők; b) árvízvédekezés (védőképesség biztosítása). Mindkét fő csoporton belül csak felvázolásra kerülnek az árvízvédelemmel szemben támasztott igényeket 'meghatározó, élet- és vagyonbiztonsági, gazdasági, hidrológiai stb. megfontolások, mert ezeket az I. és II. fejezetek átfogóan elemzik. Közvetve, ugyan szintén ennek a fejezetnek a tárgya a folyók nagyvízi szabályozása, ami hazai viszonyaink között azonos az árvízi meder kialakításával. Elzárt a folyószabályozással foglalkozó III.—4.2. fejezet a nagyvízi szabályozást nem tárgyalja. A folyók és a kisebb vízfolyások mentén fekvő árterület nagysága mintegy 35 000 fcm2-re tehető. Ebből: 21 100 km2 a folyók menti, 4 300 'km2 a domlbvidéki kisvízfolyások völgyeiben fekvő (lásd III.—4.2. fejezet), 9 600 km2 a síkvidéki kisvízfolyások menti árterület. Meg kell jegyezni, hogy a mértékadó árvízszintek magasságának változása, ill. felülvizsgálata az árterület kiterjedését módosíthatja. így pl. az 1980-ban 'kiadott Vízgazdálkodási statiszr- tikad zseihkönyv 22 940 km2-ben adja meg a folyók menti árterület nagyságát, s ezt a VITUKI legújabb vizsgálatai 21 100 'km2 nagyságban határozták meg, ez az ország területének 22,7%на. A folyó menti árterületet az Országos Ár- és Belvízvédelmi Szabályzatban fővédvonalnak minősített művek védik. A 'kisvízfolyások árterületeiről a nem fővédvonalnak nyilvánított visszatöítésezések — legtöbb esetben mederrendezésekből származott depóniák — tartják távol, több-kevesebb eredménnyel a nagy vizeket. Míg a fővédvonalak esetében az előzőekben meghatározott két operatív fő tevékenység egy kézben — a vízügyi igazgatóságok kezében — van, addig a kisvízfolyások árvizeinek elhárításában feladatmegosztás érvényesül. A vízfolyár- sok medrének rendezése — tehát a megelőzés — a vízügyi igazgatóságok feladata, míg az árvizek elleni védekezés — mint ún. helyi vízkárelhárítás — tanácsi hatáskörbe tartozik. A vízügyi igazgatóságoknak itt műszaki segítségnyújtási kötelezettségük van. A 'kép teljességéhez tartozik, hogy vannak olyan folyó menti elsőrendű árvízvédelmi művek (fővédvonalak) is, melyeknek 'kezelője, üzemeltetője nem vízügyi szerv. . Az árvízvédelem szempontjából lényeges az is, hogy a kisvízfolyások rendezése jelentős részben nem nagyvizekre, hanem a közepes méretű vízhozamokra — nagy általánosságban a 10%-os gyakoriságú vizekre — történt és történik (lásd III.—5.2. fejezet); így nagyvizeinknek kártétel — kiöntés — nélküli levezetése sok esetben alig megoldható feladat. Olyan helyeken, ahol a folyók árvízi medrének részét képező hullámtéri területet annak használói védeni kívánták, nyárigátakat létesítettek. Ezeknek kezelői .termelőszövetkezetek, erdő- és vadgazdaságok, tanácsok, vízgazdálkodási társulatok, s ők látják el az árvízvédekezési feladatokat is. Az árvízzel veszélyeztetett területek (öblöze- tek) mentén kiépített fővédvonalak mögött helyenként alacsonyabb rendű védművek — lokalizációs gátak, körtöltések — növelik a biztonságot. Kezelői általában a tanácsok és a vízi társulatok. 313
