Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 3. Többcélú nagytérségi vízgazdálkodási rendszerek
— az árvízivédelmi gáláik biztonságának növelése; — a folyómenti területek vízrendezésének f ejlesztése ; — a települések és ipari központok vízellátásának biztosítása; — az üdülési és vízisport lehetőségek kialakítása; — vízátvezetés a Körös-völgybe ; — hígító víz biztosítása; Az egyes hasznosítási ágazatok különböző módon és különböző időben jelentkeznek. Az egyes igények egyeztetésével az érdekek összehangolhatok, és az egyes ellentmondások kiküszöbölhetők. Ezen kívül az ágazatok közötti költség- megosztás kedvezőbb gazdasági múltaitokra is vezet. A Tisza-csatornázás első vízlépcsője az 1954- ben üzembe lépett Tiszalöki vízlépcső. Ez a duzzasztómű látja el vízzel a 102 km hosszú Keleti- főcsatornát, amely a Hortobágy felső részének öntözővízelíátásán kívül Debrecen vízellátására és a Körösök vízpótlására is szolgál. Az 1974- ben üzembe helyezett Kiskörei vízlépcső látja el a Nagykunsági és Jászsági főcsatornákat, és teljes kiépítése után 400 millió m3 vizet tárol. Mindkét vízlépcsőnél vízerőtelep is épült, és ha- józsilipeik IV. osztályú vízijárművek közlekedését teszik lehetővé. A III.—27. ábrán feltüntetett m3/s értékek képet adniak a tiszai öntözővízkészlet elosztásáról 1982-ben. A Körösök első vízlépcsője az 1896-ban üzembe helyezett Gyulai duzzasztómű. Fő célkitűzése a Gyüla—Békéscsaba—Békés térség élővízzel való ellátása. A Hármas-Körös torkolatában 1906-ban elkészült Bökényi vízlépcső elsősorban a hajózás fejlesztésére épült. A később létesített műveknél a Békésszentandrási (1938), a Békési (1968) és Körösladányi (1978) vízlépcsőnél a legfontosabb szempont az öntözővízellátás és a vízelosztás. 3.32. Tisza-völgyi nagy tározók A szélsőséges vízjárású Tiszán nagy fontossága van a víztározásnak. A III.—28. ábra jól mutatja a Tisza jellegzetes nyári kisvizeit. A tavaszi árhullámok — még a legszárazabb évben is — bőségesen elegendő vízmennyiségeket szállítanak a nagyobb -tározók megtöltésére. Hegyvidéki tározási lehetőségek hiányában kétféle tá- rozási lehetőség került vizsgálatra : — a medertározás és — síkvidéki tározás. A medertározásnál változó duzzasztási szint állítható elő. A duzzasztás alsó határa szánéi a középvízi meder partjaival, felső határa pedig az árvízszinthez közeli (a két szint közötti térfogat a hasznos tározótér). A tavaszi árhullámok levonulásának végére az árvízszint körüli szintre duzzasztunk, majd a vízhiányok idején kiürül a tározó (III.—28. ábra). A medertározásnál alkalmazott változó duzzasztási szint kedvező a folyóhordalék és a jég rezsim je szempontjából. Árvízkor a Tisza lebegtetett hordaléka, az áradó ágon eléri a 3—4000 g/m3 értéket. Az apadó ágon ez lényegesen lecsökken, ezért a duzzasztást csak a nagy hordaléktöménységű vizek levonulása után lehet megkezdeni, így a bogé ben nem kell jelentős hordaléklerakódásra számítani. A medertározás előnye a síkvidéki tározással szemben, hogy szükség szerinti erősítéssel felhasználhatjuk a meglevő árvízvédelmi töltéseket ; ezenfelül nem kell jelentős nagyságú értékes mezőgazdasági területeket igénybe venni. A tározó töltéséhez és ürítéséhez nem kell külön költséges létesítményeket (zsilipek, csatornák, esetleg szivattyútelepek stb.) építeni, ezért a medertározás fajlagos költsége jóval alacsonyabb a síkvidéki tározóénál. A medertározó kapacitása mindig nagyobb az egyszeri térfogatnál, mivel a kisebb árhullámok és egyéb fel nem használt vizek is felfoghatók a bögében. Ez a tény némiképp hátrányos vízminőségi szempontból, mivel egy váratlan szeny- nyezés is bejüthat a tározóba, amitől a folyótól elszigetelhetően épített tározó megfelelő intézkedésekkel megvédhető. A legkedvezőbb medertározási lehetőség a Kiskörei vízlépcsőnél adódott. Itt az aránylag széles hullámtéren 300, ill. a Csongrádi vízlépcső üzembe helyezése után 400 millió m3 víz tároz- ható a 88,50 és 91,20 m szinték között (III.—29. ábra). A Tiszalöki vízlépcsőnél a duzzasztásban csak kismértékű ingadozás lehetséges; az itt táro- zandó kisebb vízmennyiség a vízerőmű napi csúcsüzeméhez ad lehetőséget. A Csongrádi vízlépcsőnél 120 millió m3-es me- dertározásra lesz lehetőség a 80,50 és 83,50 m-es szintek között. A kiskörei magas tározási szinthez hasonló, árvízszinthez közeli duzzasztási szint itt nem volna reális. A 4000 ha kiterjedésű — jelenleg mezőgazdasági művelés alatt álló — területen további 160 millió m3 víz tározása lehetséges. Az eddigi vizsgálatok szerint ennek a területnek a mezőgazdasági művelésből való kivonása nem indokolható, amíg kedvezőbb vízpótlási lehetőség van. A Tisza hullámtéri medrében további jelentős vízmennyiség tározhaló a Bodrogzug 5100 ha-os területén. A vizsgálatok 'szerint max. 6,5 m magas körtöltés között — nagyobb részt szivattyús feltöltéssel — 250 millió m3 víz tározható. A vizsgált bodrogzugi tározásnál ütköznek az árvízvédelem és az öntözővíztározás érdekei. A jelenlegi nyárigáttal körülzárt terület ugyanis 100 millió m3-es árhullámtározóként viselkedik és elöntésekor mintegy 10 cm-es árvízszintcsök- kenés következik be. Ez a hatás vízhasznosítási célú tározónál csak költségesebb megoldással tartható fenn. A Tisza-medfen kívüli síkvidéki tározók közül újabban a veresmarti, az ongai és az inérháti tározókra készültek részletesebb vizsgálatok. 303
