Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 3. Többcélú nagytérségi vízgazdálkodási rendszerek

telepek helyes elhelyezésiével és különböző intézkedésekkel azonban a káros hatások kizárhatók;

a duzzasztott vizekben a halfauna fajösz- szetétele várhatóan szegényedik ugyan, de racionális betelepítéssel a gazdaságilag értékesebb fajok szaporodása várható. Tógazdasági halászati vízhasznosítások (pl. holtágakban) számára kedvezőbb lehetőségek adódnak, kedvezőtlen viszont a természetes ívási helyek csökkenése; a vízlépcsők komplex közlekedési csomópontok, közutak és vasutak folyami keresztezésének olcsóbb kialakítását teszik lehetővé;

a települések és ipartelepek csatornázási és szennyvíztisztítási létesítményeit, a meglevő belvíz- és egyéb levezető rendszerek torkolati műtárgyait a duzzasztott terek mentén — negatív hatásként — általában át kell építeni, üzemköltségeik (szivattyúzás) növékedésével kell számolni; a folyók öntisztulásának fenntartása — duzzasztás esetén — csak akkor látszik biztosítottnak, ha a víz minősége I—II. kategóriájúnál nem rosszabb. Ezért a folyócsatornázással egyidejűleg végre kell hajtani az egyébként is szükséges szennyvíz- tisztítási feladatokat; ez esetben az öntisztulóképesség javulása is várható; a folyócsatornázással egyidejűleg nem lehet a természeti és tájelemek konzerválására törekedni, hanem az új hidrológiai adottságok felhasználásával az ember számára kedvező környezet fejlesztést és tájrendezést kell megvalósítani, ami a be- duzzasztott partok üdülési hasznosíthatóságát is növeli;

a kisvízfolyások duzzasztott szakaszainak rendezése is a duzzasztótér kialakításával egyidejűleg valósul meg. Szükségessé válhat a torkolati szakaszok átépítése, az alacsony fekvésű belterületek összefüggő vízrendezése ;

a szükség szerint vizet elvezető vagy vízpótló rendszer megvalósításával a folyócsatornázás hatásterületén nemcsak általában javul a vízrendezettség, hanem egy új, a természeti környezet és a települések számára minőségileg magasabbfokú és biztonságosabb hidrológiai helyzet jön létre;

a folyócsatornázás lehetővé teszi a mederben és különösen a hullámtéren felhalmozott kavicskészlet nagyobb mértékű kitermelését;

a duzzasztás a hidraulikus energiatározók számára kedvező alvízi helyzetet teremt, s így elmaradhat az alsó tározó medence költséges kialakítása; a hordalékban szegényebb víz használata pedig jelentős mértékben csökkenti a vízgépészeti és cső- vezetékes részek kopását és az ebből származó fenntartási, felújítási költségeket;

energetikai szempontból kedvező az is, ha a szivattyús energiatározó a vízerőmű közelében helyezkedik el.

A Duna csatornázása nemcsak a folyó teljes körű hasznosításának lehetőségeit teremti meg, hanem a közvetlen hatásterületen a fejlesztés szükségszerű részeként megvalósulnak a vízháztartás szabályozásának és a vízigények kielégítésének egységes vízgazdálkodási létesítményei. A gabcikovo—nagymarosi vízlépcsőrendszerhez csatlakozva, ilyennek tekinthetők a Szigetközben, a tát—esztergomi öblözetben és a Dunakanyarban tervezett fejlesztések. A Budapest alatti szakaszon a folyócsatornázás időszerűvé válásakor a fentiekhez hasonló feltételekkel és megoldási módozatokkal lehet számolni, mind a jobb, mind pedig a nagyobb kiterjedésű bal parti ártéri öblözetekben. Ehhez kapcsolódva időszerű feladat a Duna—Tisza köze vízpótlási lehetőségeinek felvázolása.

A Duna komplex hasznosítása az ország részére sokkal többet jelent, mint a folyó csatornázása. A gabcikovo—nagymarosi létesítményrendszer kiépítése a magyar Duna-táj ökológiai rendszerének egyre növekedő terheléséhez igazodva új egyensúlyi helyzetet fog teremteni. Magasabb szintre helyezi a hasznosítási lehetőségeket a népgazdaság különböző ágaiban. A magyar szakasz fejlesztése beilleszkedik a külföldi Duna-szakaszok fejlesztésébe, és elősegíti a magyar érdekek szolgálatának gazdasági megvalósítását. A nemzetközi tapasztalatok igazolják, hogy az ilyen természeti erőforrások intenzív kihasználásának halasztásával fontos nép- gazdasági előnyöket veszíthetünk el, és a későbbi fejlesztés költségei várhatóan magasabbak lesznek.

A Duna—Tisza köze vízpótlása

Az ehhez a területhez kapcsolódó legfontosabb jövőbeli létesítményekkel, a Duna—Tisza-csa- tornával, illetőleg a Duna—Galga—Zagyva víz- átvezetéssel (amely elsősorban a tisza-völgyi vízpótlás érdekében szükséges) részletesen a III.—

3.3. fejezet foglalkozik.

A Duna—Tisza közének vízgazdálkodási fejlesztését szolgálják a homokhátságon kiépíthető rendszerek, amelyekről a III.—27. ábra ad tájékoztatást. A jelölt területek leggazdaságosabban a Duma-völgyi Együttműködő Rendszerből (DTCs, DVCs, Kiskunsági főcsatorna) láthatók el vízzel. A déli — Kiskunmajsa—Baja térségi — vízátvezetésre már van kialakult elgondolás: a bácskai többcélú vízgazdálkodási rendszer. Hasonló rendszer alakítható ki Kiskunfélegyháza— Kecskemét—Nagykőrös—Cegléd térségében is. Ezekben a rendszerekben a Ráckevei Duna-ág- ban bőségesen rendelkezésre álló víz gravitációs úton jut el a dombvidék lábáig, innen szivattyú és nyomóvezeték útján a vízválasztó tájékán levő kisebb vízfolyásokig. Ezeken a meglevő és tervezett tavakon, ill. tározókon át jól ellátható a terület vízzel.

293