Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 2. Vízkészletgazdálkodás és szabályozás

alapelvből indul 'ki, hogy a vízigazdálkodás közfeladat, a társadalom egészét közvetlenül érinti. A közfeladat fogalma ebben a vonatkozásban össztársadalmi érdeket jelent a vizek használatra való feltárása, a használat biztosítása, az ártalmaktól való megóvása és a társadalom javainak a vizek kártételeitől való védelme tekintetében melyek a csoportérdéken felül állnak. Ezeket a feladatokat az egész társadalmat képviselő szervezet látja el, tervszerű egységes beavatkozásokkal, össztársadalmi tulajdont képező létesítményekkel.

A csoport vagy az állampolgár érdekét szolgáló feladatok pedig az érdekeltségének megfelelő teherviselés alapján, a közfeladattal ösz- szehangolt módon, az állam felügyelete mellett hajthatók végre.

A Vízügyi Törvényben (Vt.) és a hozzá kapcsolódó jogszabályokban kiteljesedő egységes vízügyi jog a vízügyi feladatok államosításától és az első egységes vízügyi szervezet létrehozatalától, tehát az 1948-tól kezdődő és a Vt. 1964- ben történt megalkotásáig tartó több mint másfél évtized ágazati és jogfejlődésének az eredménye.

Az általános fejlődést illetően a korszakot jellemzi, hogy

— a gazdaságépítés keretében 1948 és 1952 között megtörtént a szocializmus alapjainak lerakása;

— végbement az ipar szocialista átszervezése;

— az időszak végén befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése és ezek következményeként ;

— előtérbe került az infrastruktúra fejlődése.

Az államélet fejlődése és ezzel együtt a jogfejlődés csak az ötvenes évek közepén vett határozott irányt. A vízügyi jog szempontjából ebben különös fontossága van az 1959-ben kodifikált Polgári Törvénykönyvnek, amely a polgári tulajdonjog koncepciója felől közelítve megerősítette a vizek állami tulajdonjogát, s a víztulajdonnal való rendelkezést, valamint annak hasznosítási szabályait a polgári jogtól elkülönülő jogi területre, az államigazgatási jog területére utalta.

Mivel e történelmi változások nyomán kialakultak a korszerű vízgazdálkodás alapjai, s nyomban megindult a tervszerű fejlesztésével irányított szakmai-konstrukcionáliis és teljesítményi-funkcionális fejlődés, szükségszerűvé vált a vízgazdálkodásnak állami feladatként való megszervezése, a vízügyi tevékenység egységének kialakítása, és szakmai szervezetének — az 1949/50. évi rövid életű egység után (1950-ben) szétbontott vízügyi szervezetnek — a létrehozatala (1953). Rövid idő után pedig sor került a közcélú vízgazdálkodás teljes körű egységes feladat-, szervezet- és működési rendszerének — a vízgazdálkodást hiánytalanul átfogó • szakigazgatási ágazatnak — a kialakítására is (1957).

A tánsadalmi-állami feladatkörnek és szervezeti rendszernek ez a kialakulása részint elvezetett a vízügy újszerű komplex szabályozásának elvi és gyakorlati szükségességéhez, részint pedig ez az alakulásfejlődés éppen magával a jogi szabályozással kapott alakszerű formát, és jogi bázist, és általa vált közigazgatási ténnyé.

A korszak kezdetén vízjogi viszonyokban jelentkező szükségleteket egyfelől az 1885. évi XXIII. te. vízjogi törvény felhasználásával, — a törvény 1952. évi novellizálásával — az aktuális követelményekhez idomították, részint pedig a jogalkalmazást eseti vízügyi szabályozásokkal segítették. Másfelől a vízügyi jogalkalmazási gyakorlat a korábbi szabálykészletet az Alkotmány alapelveivel átitatva, a változó jogi környezethez igazított alkalmazással mintegy „átszocializálta”.

A „vízügyi” elemek — a jogfejlesztő új tényezők — gyarapodása tehát ebben a szervezetileg és működésilleg egyébként improduktív korszakban sem szünetelt, formailag azonban — jog- szerkezetiileg — nagyobb szabású, még kevésbé egységes rendszert alkotó, egységesítő elvi vonalat végigkövető jog létrejöttéről az egységes vízügyi szervezet első éveiben nem lehetett szó.

A vízügyi szervezet feladatköre 1957-re vált teljes körűvé vízgazdálkodási szakmai téren és állami funkcióit illetően egyaránt. Ugyanerre az időre kialakultak — a helyi vízügyi feladatok kategóriáira építve — a tanácsok vízügyi feladatai és a vízgazdálkodási társulatok által ellátható közfeladatok is.

Az egységes vízügyi — szakigazgatási — ágazatnak ezzel a teljes körű kialakulásával a vízügyi jog most már nemcsak a jogot fejlesztő, kezdeményező, olykor meg is alkotó jogforrást nyerte el a vízügyi szervezet központi — jogalkotó hatalommal és kormányzati felelősséggel felruházott — irányító szervében, de megsokasodtak a jogfejlesztés tárgyi ösztönzői is, kibővült a szabályozás tárgyköre és megnőtt a szabályozás iránti igény.

Olyan jogfejlődés indult meg az egységes irányítású ágazati működés talaján, amely terjedelmében is mind jobban és gyorsabban hódította meg a jogilag rendezésre váró új területeket; minőségében pedig egyre jobban kifejezésre juttatta, hogy ez a jogfejlődés az új társadalmigazdasági környezetben egy újtípusú jog alapjait veti meg, és a szocialista alapokon történő egységes jogi szabályozásit készíti elő. Eredményeként a hatvanas évek közepére, amikor az államigazgatási ágazatok jogterületeinek a szocialista jogelvek szerinti kodifikálása napirendre került, lehetővé vált a vízügyi törvény javaslatának kidolgozása és az elsők között az országgyűlés elé terjesztése. E törvényjavaslat szerves része volt annak az államigazgatási jellegű törvényalkotási folyamatnak, amelynek célja az ágazatok területeinek alapvető szabályozása. (Bányatörvény, energiatörvény, erdőtörvény stb.)

277