Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 2. Vízkészletgazdálkodás és szabályozás

vakba és tárolókba jutó N és P mennyiségét. Ellentétes tendencia viszont, hogy a mezőgazdasági termelés további erőteljes növekedése újabb intenzív műtrágya-felhasználást tesz szükségessé. A két hatás eredőjeként várhatóan nem csökken — ha ugyan nem növekszik — a befogadókba jutó szennyezés.

— A termékváltás és a technológiák fejlesztése következtében a különböző iparágak, így elsősorban a saervesvegyipar (alapanyag, intermedier, gyógyszer stb. gyártás) változó típusú szerves anyagokat fog szennyezésként kibocsátani. A gyártási és szennyezési profil állandó változását, a gyors és rugalmas termékváltást az esetleges szennyvíztisztítás alig lesz képes követni, ez egyrészt újabb típusú, másrészt növekvő mennyiségű szerves anyagok víz- bejutásához fog vezetni.

— A technológiai fejlődés következtében egyre több szintetikus anyag kerül a környezetbe. A természet körforgása a saját maga által produkált anyagokat rövid időn belül átalakítja, lebontja (öntisztulás). Ezért az elmúlt 20 évben, amikor a természetes szennyező anyagok vízbejutása dominált, vizeink öntisztuló kapacitása a szennyezések eliminálásában döntő fontosságú szerepet tudott játszani. A szintetizált anyagok lebontására azonban nem, vagy csak nagyon rossz hatásfokkal használható fel a természetes tisztulás, ezért a szennyező anyagok ezen frakciója a vizekben növekedni fog.

— A szennyezések káros hatását mind humán, mind ökológiai szempontból az anyagok szinergetikus (egymás hatását erősítő, fokozó) hatása növelni fogja. Ebben a károsodó szervezetek érzékenységének növelése, a károsító vegyületek oldódásának elősegítése, a kedvező eliminációs folyamatok gátlása egyaránt szerepet játszik.

— Vizeink hőszennyezése nem csak az energiaigény növekedése miatt — azzal arányosan — fog növekedni, hanem a nukleáris reaktor belépése következtében fokozódó mértékben. Az atomreaktoroknál füstgázok nem lévén, a veszendőbe menő energia szinte kizárólag a vizekbe kerül; ehhez járul a nyomottvizes reaktorok rosz- szabb kalorikus hatásfoka miatti nagyobb fajlagos hulladékhő-kibocsátás. Ez a hatás az ökológiai rendszerben változást okoz.

A szomszédos országokban a hazaihoz hasonló gazdasági tendenciák várhatók. Vízminőségvédelmi szempontból azonban jelentős motiváló tényezők is fellépnek:

— Az általános gazdaságpolitikai trendek mellett a szomszédos országoknál más és más termelési, fogyasztási és felhalmozási arányokat kell figyelembe venni.

— Az infrastruktúrára fordított pénzeszközök aránya az országhatár közelében várhatóan kisebb lesz és valószínű, hogy a felvízi országokban a közvetlenül határaink feletti városoknál a II. típusú közmű-olló szennyvíztisztítási ága a minimumhoz fog közelíteni. Ebből következik, hogy a határainkon túlról érkező folyók vízminősége várhatóan romlani fog. Az eddigi tapasztalatok alapján azonban lehet differenciálni a felvízi országok magatartása között. A Szovjetunió és Ausztria vízminőség-védelmi beavatkozásaiban nem mutatkozik lemaradás a határon túlra ható övezetek vízminőség-védelmi beruházásai tekintetében. E két országnál a jövőben is számunkra kedvezőbb magatartással számolhatunk.

A hazai irodalomban találunk néhány próbálkozást a vizek hosszabb távon várható minőségének számokkal kifejezett becslésére. Ezek azon alapulnak, hogy az 1970—78. években észlelt terhelésnövekedés tendenciáját hosszabb távra trendként továbbvetítik és a terhelés alapján a vízminőséget mértékadó kisvízre visszaszámolják. Ennek alapján — ha sem a szeny- nyezés, sem a védelmi intézkedések fejlődési üteme nem változik — az ország felszíni vizei szennyezettségének évi 2%-os romlásával lehet számolni.

Az ilyen alapokra épített módszer várhatóan nem ad megbízható értéket. A termelés és a fogyasztás struktúra- és „ritmus”-változásai, ill. a vízvédelmi beavatkozások mértékének és természetének a mindenkori helyzethez igazodó, tehát nem becsülhető hatása miatt ugyanis a vízminőség részletezett, számszerűsített előrejelzésére ma még nincs megfelelő módszer.

A vízminőség-szabályozás fejlesztésének irányai

A vízszennyeződés növekedésének ellensúlyozására:

— A vízpazarlást fel kell számolni.

— A népgazdaság teherbíró képességének mérlegelésével mindkét típusú közműollót zárni kell (a csatornázást és szennyvíztisztítást a vízellátásnál fokozottabban kell fejleszteni), még azon az áron is, hogy újabb lakások és üzemek belső vízfogyasztását korlátozzuk.

— A meglevő szennyvíztisztító telepek technológiai intenzifikálását el kell végezni; az üzemvezetést felelőssé és érdekeltté kell tenni a gondos, folyamatos szennyvíztisztításban.

— Ipartelepeknél a víz visszaforgatása mellett a szennyező anyagokat is hasznosítani kell (anyagáram visszaforgatás), üzemen belül és üzemen kívül.

— Szorgalmazni kell olyan korszerű technológiáknak az alkalmazását, mint a pelyhe- sítés, telítés mésszel, majd füstgázzal, ad18*

275