Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 2. Vízkészletgazdálkodás és szabályozás
A rendkívüli vízszennyezések növekedését mutatja, hogy a vízminőségi figyelőszolgálat 1965-ben 1967-ben 1970-ben 10 47 63 rendkívüli vízszennyezést észlelt (III.—2. ábra). Magyarországon a vízminőségi kárelhárítás tudatos felkészülés eredménye. A külföldi példák, esettanulmányok alapján kezdődött a kárelhárítási felkészülés elsősorban az úszó olajszennyezések elhárítására. A vízügyi szolgálat egyszerű anyagok (palló, nád stb.) és adszorbensek (fűrészpor, perlit) alkalmazásával kísérletezett, védekezett. A rendkívüli szennyezések első esetei így nem érték váratlanul a vízügyi szolgálatot. Ezek közé tartozik az 1970. évi zalai olajszennyezés, az 1971. évi vámosgyörki vasúti baleset (lúgömlés) és az 1974. évi dunai pakuraszennyezés eredményes elhárítása. Az 1970—1979 közötti jelszíni vízszenyezések közül 293 külföldi, 1068 hazai eredetű volt. A hazai bejelentett rendkívüli vízszennyezések felét kőolajnak és származékainak vízbe kerülése okozta (652). Jelentős a szerves ipari eredetű (159) és szervetlen ipari eredetű (140) vízszeny- nyezések száma. Mezőgazdasági eredetű víz- szennyezések 50 esetben fordultak elő. Felderítetlen egyéb szennyezés 240 volt. Határozottan emelkedő tendenciát mutat a felszín alatti vizeket érő vízszennyezések száma is, míg 1970—1974 között csak 4 eset fordult elő, addig 1975—1979-ben már 19 ilyen eset okozott gondot. A vízminőségi kárelhárítás két irányban fejlődött — passzív (a kár megelőzése), — aktív (kárcsökkentő beavatkozás). A passzív védekezés hatósági és műszaki előírások kidolgozását jelentette: a) kőolaj és termékei, valamint egyéb veszélyes anyagok — szállításának; — vasúton, — közúton, — vízen, — távvezetéken, — tárolásának; — fáradt olaj gyűjtésének, regenerálásának; — olajos iszapok ártalommentes elhelyezésének megoldása érdekében ; b) a hajózás (ibilge-víz, töm szelencék) által okozott rendkívüli szemyezések megelőzése. Az aktív védekezés keretében bekövetkezett kár minősítésére, az ok felderítéséire és a kár elhárítására módszerek és eszközök kialakítása, laborkapacitás kiépítése, szervezet létrehozása vált szükségessé. A hetvenes években az elhárítás technológiája és eszközei a védekezés közben is folyamatosan fejlődtek. A rendelkezésre álló tapasztalatok alapján, szisztematikus munkával kárelhárítási technológiákat alakítottak ki és szerveződött a vízminőségi kárelhárítás. Az eszközök elsősorban a felszínen úszó olajszennyeződés és az oxigénhiány elhárítására alkalmasak. A vízminőségi kárelhárítás szervezeti rendszeréről a III—18. ábra ad tájékoztatást. A vázolt működési rendszerhez csatlakozik a Vízgazdálkodási Intézet az országos szervezési tervek és művelettervek kidolgozásával, valamint a kár- elhárítási adatok naprakész feldolgozásával. Az ÁBKSZ a műszaki fejlesztés végrehajtásáért és karbantartásáért felelős. 1980-ban a vízügyi igazgatóságokhoz 194 esetben érkezett rendkívüli felszíni vízszennyezésről bejelentés. Ezek közül 175 eset hazai, 19 külföldi eredetű volt. A rendkívüli szennyezések területi és fajta szerinti megoszlását a II.— 19. ábrán mutatjuk be. A szennyező anyagfajtákat vizsgálva, a korábbi évekhez hasonlóan 1980-ban is a legtöbb esetben kőolaj volt a szennyező anyag (92 eset, 47,7%). Az olaj- szennyezéseken kívül legnagyobb számban szerves ipari eredetű (27 eset, 13,9%) szennyező anyagok és kedvezőtlen hidrometeorológiai körülmények (72 eset 11,3%) hatására alakult ki rendkívüli szennyezés; 4 esetben volt feltételezhető növényvédőszer szennyezés. A felszín alatti vízszennyezések száma 1980- ban a korábbi évekhez képest ugrásszerűen megemelkedett, amely egyrészt a megfelelő vízvédelmi előírások betartása nélkül létesített föld alatti olajtároló és olajvezeték rendszer egyre több helyen előforduló meghibásodásával, másrészt szabálytalan, gondatlan emberi tevékenységgel magyarázható. A szennyezések károsságát nem az esetek száma, hanem a felszín alatti szennyeződés maradandósága alapján kell megítélni. A műszaki fejlesztések és import-berendezések lehetővé teszik napjainkban az olajkárelhárítás műveleteinek kis- és közepes vízfolyásokon, tavakon történő elvégzését, ugyanitt a levegőztetés, az oxigénbevitel megoldását is. Fejlesztés alatt áll az olajszennyezés elleni folyóvízi védekezés és a toxikus anyagok elhárítási technológiája. Nem megoldott viszont a technológiai láncok kialakítása, az egymás mellé illeszkedő mobilkivitelű, nagy teljesítményű eszközök folyó- és állóvízen való alkalmazása. Ugyancsak nem megoldott (jelenleg fejlesztés alatt áll) a felszín alatti vízszennyezések elhárítása. A kárelhárítás műszaki fejlesztési feladatai az alábbiakkal foglalhatók össze : — a felszíni vizek kárelhárítása területén: — olajszennyezés elleni védekezés folyami körülmények között, — olaj terelő vegyszer kialakítása és alkalmazása, — bilge-víz átvevő állomások a magyar D u na-szakaszo n, 18 273
